Golda Meir és Husszein király találkozója a háború kirobbanása előtt

ujkelet.live

1973. szeptember 25-én, néhány nappal a jom kippuri háború kitörése előtt Golda Meir miniszterelnök találkozott Husszein jordán királlyal a Moszad Tel-Aviv melletti létesítményében. A találkozóra a király sürgető kérésére került sor, aki meg akarta mutatni a hírszerzési értesüléseket Szíria azon szándékáról, hogy háborút indít a hatnapos háború során Izrael által elfoglalt Golán-fennsík visszavételére.

A találkozóról évtizedekkel ezelőtt beszámoltak, majd később a találkozó átiratát is nyilvánosságra hozták. Most, a jom kippuri háború 50. évfordulója alkalmából az Állami Levéltár újabb információkat hozott nyilvánosságra a találkozóval kapcsolatban a miniszterelnöki hivatal akkori vezetőjének, Eli Mizrahinak a naplójából.

Husszeint a napló „Lift”-ként emlegeti, amely egyike annak a kódnévnek, amelyet Izrael használt személyazonosságának álcázására a királlyal foglalkozó dokumentumokban.

,,Lift a beszélgetés során elmondta, hogy egy rendkívül bizalmas forrástól azt a tájékoztatást kapta, hogy a szíriai hadművelet minden előkészülete és tervezése befejeződött, és az egységek már két napja a helyükön vannak, beleértve a légierőt és a rakétákat is” – számolt be Mizrahi a naplójában 1973. szeptember 25-én.

„A fenti előkészületeket kiképzési gyakorlatnak álcázzák, de a korábban kapott információk alapján egyértelmű, hogy indításra kész pozíciókat vesznek fel. A forrás azt mondta, hogy tisztában volt a fentiek jelentőségével, de ezek a tények” – folytatta Mizrahi. Később ezt írta: „A miniszterelnök megkérdezte, lehetséges-e, hogy a szíriaiak az egyiptomiak teljes együttműködése nélkül támadnak”, mire „az arab forrás azt válaszolta, hogy nem hiszi. Együttműködnének.”

Három hónapon belül ez volt a harmadik figyelmeztetés, amelyet a jordánok adtak Izraelnek a háború előtt. Ennek ellenére sem sikerült meggyőznie a kormányt a felkészülésről. Ahogy a történész Uri Bar-Joseph professzor új, héber nyelvű könyvében írja, a katonai hírszerzés vezetője, Eli Zeira vezérőrnagy elutasította a király figyelmeztetéseit, és azt mondta, hogy az információ „nem kielégítő”.

A katonai hírszerzés kutatási osztálya azt mondta a döntéshozóknak, hogy a Husszein király által feltárt hírszerzési értesülésekben nincs semmi új.

Mizrahi naplójából kiderül, hogy Meir táviratot küldött Husszein királynak október 5-én, egy nappal a háború kezdete előtt. Bar-Jospeh professzor azt nyilatkozta a Haaretznek, hogy ez fontos információ, amely az Izrael és Jordánia közötti koordináció szintjéről tanúskodik.

A Meir táviratával kapcsolatos információ egy naplóbejegyzésben jelenik meg október 6-án délelőtt 10:05-kor, néhány órával a háború kezdete előtt, amikor a miniszterelnök katonai titkára, Jiszráel Lior dandártábornok tájékoztatta Meirt arról, hogy „felhatalmazást kaptunk Lifttől az október 5-i távirat kézhezvételére, de nincs válasz a miniszterelnök táviratban feltett kérdésére”.

A dokumentumot korábban nyilvánosságra hozták, de a „Lift” szót a cenzor kitakarta. Csak most, a teljes dokumentum kiadása után vált világossá, hogy Husszein királyról volt szó.

A napló nem részletezi, hogy mi volt a táviratban, de feltételezhetjük, hogy Meir azon kérésével foglalkozik, hogy háború esetén a király betartja-e a szavát, és nem csatlakozik az Izraellel harcoló arab seregekhez.

A nyilvánosságra hozott dokumentumokban még mindig sok olyan rész van, amelyet állambiztonsági, külkapcsolati vagy személyes okokból cenzúráztak. Ezek egy része csak 40 év múlva jelenik meg teljes egészében, a háború 90. évfordulója alkalmából.

Mizrahi naplójából megtudjuk, hogy Izrael további táviratokat küldött Husszein királynak, de tartalmuk cenzúrázott.

Más nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint a „Lift” mellett Izrael egy másik kódnevet is használt Husszein királyra, ami a „Januka”, azaz gyermek volt, mivel 17 éves kora előtt lett király. Ez szerepel abban a táviratban, amelyet a Miniszterelnöki Hivatal főigazgatója, Mordechai Gazit küldött Izrael washingtoni nagykövetének, Szimcha Dinitznek 1973 júniusában.

A távirat „További információ Janukáról” címet viseli, és arról szól, hogy Husszein mennyire aggódott amiatt, hogy arab hadseregek lépnek be Jordánia területére. A dokumentum egyike azoknak, amelyek bemutatják, hogy Husszein hogyan adott át hírszerzési információkat a Golda Meirrel folytatott korábbi találkozóin, amelyek során elmondta neki, milyen nyomást gyakorolnak rá, hogy csatlakozzon az Izrael elleni háborúhoz.

KATONAI HÍRSZERZÉS ÉS A MOSZAD

Az első alkalommal közzétett dokumentumok között szerepelt a katonai hírszerzés a konfliktust megelőző hónapból származó értékelése, amelyet később benyújtottak egy, a háborút kivizsgáló bizottsághoz; Joel Ben-Porat dandártábornok naplója, aki az Izraeli Védelmi Erők SIGINT egységének vezetője volt és leírta a háború előtti hírszerzési kudarcokat.

1973. október 6-án 12:30-kor a Katonai Hírszerzés egy problémás és rejtélyes hírszerzési aktát terjesztett 433-as sorozatszámmal. Körülbelül másfél órával a jom kippuri háború kitörése előtt. Az akta szerint a hírszerzés felismerte azokat a jeleket, amelyek szerint Egyiptom és Szíria „a közeljövőben háború indítását tervezi”.

A szerzők azonban úgy vélték, hogy még nem született döntés a háború megindításáról. Azt írták, hogy Egyiptom és Szíria „tudatában van annak, hogy nincs esély a sikerre egy háborúban”. Ezt a zavaros és határozatlan eligazítást néhány órával azután adták ki, hogy a katonai hírszerzés konkrét figyelmeztetéseket kapott arról, hogy a háború hamarosan kitör.

Ben-Porat rendkívül kritikus elemzést írt a 433-ról, és kijelentette: „A katonai hírszerzés kutatási osztályának 1973-as eligazításain… Sok anomáliával találkoztam az elemzési módszereket és a következtetések levonását illetően. Ennek a tájékoztatónak az ‘összefoglaló és értékelés’ része az egyik legrejtélyesebb, mind az indoklást, mind az érvelés bemutatásának módját tekintve.”

Szintén bírálta a tájékoztató azon kijelentését, miszerint „az egyiptomi stratégiai szint tisztában van azzal, hogy egy háborúban nincs esély a sikerre”, Ben-Porat erről a kijelentésről azt írta, hogy „ezt csak abszolút abszurdumként lehet leírni”, és „alapvetően hibásnak” minősítette.

Ben-Porat naplójának egyik bejegyzése nehezményezte, hogy a Moszad kémszolgálat egy héttel korábban tudta, hogy Egyiptom meglepetésszerű támadást tervez Jom Kippurkor, de nem továbbította az információt rendezetten és egyértelműen Golda Meir miniszterelnök hivatalának vagy más tisztviselőknek.

,,Már pénteken hajnali 2:30-kor (36 órával a harcok előtt) távirat érkezett a Moszadhoz olyan kódszavakkal titkosítva, amelyek nem egyértelműek, de két szó teljesen egyértelmű volt: háború küszöbén” – olvasható a naplóbejegyzésben.

„Hármat (a Moszad vezetője, az irodavezető és a Katonai Hírszerzés vezetője) kívéve senki sem hallott az információról – sem a miniszterelnök, sem a védelmi miniszter, sem a vezérkari főnök” – írta Ben-Porat.

KOMMUNIKÁCIÓ

Egy nappal a háború kezdete előtt a Katonai Hírszerzési Igazgatóság vezetője, Eli Zeira azt mondta Meirnek, hogy többnyire úgy vélik, Izrael „készültsége elsősorban a tőlünk való félelemből fakad”, és hozzátette: ,,Szerintem nem készülnek támadni, nincs rá bizonyítékunk. Technikailag képesek cselekedni. Feltételezem, hogy ha támadni készülnek, jobb jelzéseket kapunk.”

Egy másik értékelésben órákkal később Zeira és az Izraeli Védelmi Erők vezérkari főnöke, David Elazar megismételte álláspontját, miszerint Szíria és Egyiptom nagy valószínűséggel korlátozott agressziót tervez, vagy pusztán védekező erőket vet be.

Elazar hozzátette: „Azt kell mondanom, nincs elegendő bizonyítékunk arra, hogy nem szándékoznak támadni. Nincsenek meggyőző jeleink, hogy támadni akarnak, de a tudás alapján nem állíthatom, hogy nem készülnek.”

Másnap reggel 7:30-kor – 6,5 órával a háború kitörése előtt – Meir katonai titkára felolvasta Cví Zamir Moszad-főnök egyik éjszakai táviratát, amelyben jelezte, hogy a háború kitörése órák kérdése.

A Moszad sorsdöntő 48 órája a jom kippuri háború előtt

A vita ezután arra irányult, hogy indítsanak-e megelőző csapást, ahogy Jeruzsálem tette az 1967-es háborúban, mielőtt az ellenséges hadseregek végrehajthatták volna támadási tervüket.

Mose Dajan védelmi miniszter ellenezte: „Ezúttal nem engedhetjük meg magunknak, hogy megelőző csapást mérjünk, diplomáciai szempontból. A jelenlegi helyzetben még öt perccel korábban is lehetetlen.”

Meir egyetértett: „A megelőző csapás nagyon csábító, de ez nem 1968. Ezúttal a világ csúnya arcát mutatja. Nem fognak hinni nekünk.”

Egy másik kérdés az volt, hogy nyilvánosan kiszivárogtatják-e Izrael tudomását a közelgő támadásról, hogy megakadályozzák annak megvalósulását.

„Cvika [Zamir] forrása szerint a háború meghiúsítható [az információ] kiszivárogtatásával. Cvika ezt javasolja” – mondta Jiszrael Galili miniszter, akinek a következő mondata továbbra is cenzúrázott.

Jigál Alon miniszter azt szorgalmazta, hogy az aznap délre tervezett kormányülés előtt szivárogtassák ki a támadási tervről szóló információkat. Meir azonban csak a külföldi diplomatáknak való kiszivárogtatást támogatta, és végül Kenneth Keating amerikai nagykövetet informálta, miután Dajan azt mondta: ,,Óvatosan kell lennünk, nehogy pánik legyen.”

Meir megkérte Keatinget, hogy adjon át egy üzenetet Egyiptomnak: ,,Nincs kétségünk afelől, hogy nyerni fogunk, de bejelentjük…, hogy nem tervezünk támadást, de természetesen készek vagyunk visszaverni a támadásukat.”

Amikor Keating megkérdezte, hogy Izrael tervez-e megelőző csapást, Meir azt válaszolta, hogy nem, „bár ez sokkal könnyebbé tette volna a dolgunkat”.

Egy nappal a támadás megvalósulása után – ami ismét meglepte Izraelt, mivel a vártnál korábban történt – Dajan elismerte Meirnek és Alonnak, hogy értékelései tévesnek bizonyultak.

„Volt egy értékelésünk, amely az előző háborún alapult, és ez helytelen volt. Nekünk és másoknak rossz volt a megítélése arról, hogy mi fog történni a [Szuezi-csatorna] átkelési kísérlete során” – mondta.

Csak napokkal később, miután Washington meg volt győződve arról, hogy nem Izrael kezdeményezte a háborút, az USA fegyvereket küldött.

„[Richard] Nixonnak [amerikai elnök] elvi döntése van a Phantomról [harci repülőgépek]. Most már csak a végrehajtása van hátra. [Henry] Kissinger [amerikai külügyminiszter] keresi a módját, hogy ide reptesse őket” – mondta Meir.

Kissinger tagadja, hogy késleltette a fegyverek küldését a jom kippuri háború alatt

A jegyzőkönyveket Mizrahi kézírásos naplója dokumentálta, amelynek egyes részeit korábban már publikálták.

SAJTÓ

Az új anyagok között szerepel a háború nyolcadik napjára összehívott sajtótájékoztató hanganyaga, amelyen Meir azt mondta: „A háború még nem ért véget. A fiúk, a katonák, a parancsnokok, a női katonák, mind az északi, mind a déli fronton, még mindig páratlan odaadással, bátorsággal és leírhatatlan lélekkel küzdenek.”

Később a hanganyagban kijelenti: „Örülök, hogy elmondhatom, a hátország szereplői nem maradnak le a fronton lévő fiaik mögött. Az emberek eltökélt szelleme, az önkéntesség mindenre, meghaladja az elvárhatót.”

„Kis nemzet vagyunk, ellenséges szomszédokkal körülvéve… Izrael polgárai, ezek a tények. Nincs szükség arra, hogy bármit is mondjunk ezen felül… Nincs helye a kétségbeesésnek. Soha. Szívünkben nincs kétség, hogy a végén, a háború végén mi leszünk a győztesek. Nem mi kezdtük a háborút, de megtámadtak, mi pedig a győzelemig fogunk harcolni”.

„Reméljük, hogy a háború rövid időn belül izraeli győzelemmel zárul. Minden szeretetünket a katonáknak küldjük minden fronton, levegőben, szárazföldön és a tengeren. A szívünk és az ország minden polgárának szíve veletek van… Mindannyian fiaink vagytok. Mindannyiunk fiai. Remélem, hamarosan találkozunk, az Izraeli Védelmi Erők nagyszerű győzelme után”.

1973-ban arab államok koalíciója Egyiptom és Szíria vezetésével megtámadta Izraelt, és megindította a jom kippuri háborút (héberül: מלחמת יום כיפור, Milchemet Jom Kippur). Az arab államok arra számítottak, hogy az Izraeli Védelmi Erők a zsidó év legszentebb napján nem lesz képes megvédeni Izraelt, ezért meglepésszerű támadást hajtottak végre 1973. október 6-án, szombaton, Jom Kippur napján. A háború 18 nappal később, 1973. október 24-én ért véget, amikor tűzszünetet hirdettek.

A Jom Kippur-háború volt a harmadik alkalom Izrael megalapításának kevesebb mint három évtizede óta, hogy Izrael a létéért volt kénytelen háborút vívni.

Míg elsősorban Zeirát találták felelősnek a háború hírszerzési kudarcáért, a kormány részéről Golda Meir lemondott miniszterelnöki posztjáról, valamint Mose Dajan a védelmi miniszteriről. Noha a Munkapárt a háborút közvetlenül követő választásokon megőrizte a kormány irányítását, a későbbi választásokon viszont alul maradt a jobboldali Likud párttal szemben, részben a jom kippuri háborút követő ellenszenv miatt.

További linkek a téma szerelmeseinek: itt, itt és itt.

Forrás Haaretz, TOI és ujkeletlive