A Moszad sorsdöntő 48 órája a jom kippuri háború előtt

1
Izraeli hadifoglyok a landolás után Izraelben, a fogolycsere után a jom kippuri háborút követően 1973. november 15. Fotó: Avi Szimchon/Bamahane/Védelmi Archívum)

ujkelet.live

Dr. Asraf Marwant kiváló kvalitása miatt a Moszad legfontosabb ügynökének tartják a jom kippuri háború előtti éveket tekintve.

Foglalkozása szerint vegyész, egy brit egyetemen tanult, és feleségül vette Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök lányát, akinek halála után Nasszer utódja, Anwar Szadat közeli tanácsadója lett. Ezt követően gazdag üzletemberré vált, aki többek között fegyverkereskedelemmel is foglalkozott.

1970 decemberében Marwan Londonba ment. Smuel Gorennek, a Moszad külföldi ügynökök azonosításával, toborzásával és kezelésével foglalkozó Tzomet európai részlegének akkori vezetője sikerrel felvette vele a kapcsolatot. Goren megkérte “Dubit” (akinek a teljes neve a Moszad utasításai miatt titkos), hogy találkozzon Marwannal, és legyen a tartótisztje. Dubi 28 éven át volt Marwan kizárólagos tartótisztje.

A Moszaddal töltött évek során Marwant busásan honorálták.

A Haaretz hírportál szerint a közelmúltban az Agmon, a Moszad egykori ügynökeiből álló szervezet néhány tagja úgy döntött, hogy megvizsgálja a Moszad cselekedeteit az 1973. októberi jom kippuri háború előtti években. Kezdeményezésük nem hivatalos, de megkapta a Moszad vezetője, David Barnea jóváhagyását.

Majdnem 20 éven át egyetlen vezető hírszerzési vagy védelmi tisztviselőnek sem, vagy maga Eli Zeirának a Katonai Hírszerzés akkori vezetőjének sem volt a legcsekélyebb kétsége sem Marwan megbízhatóságával kapcsolatban. De aztán, hogy csökkentse saját felelősségét a háborús kudarcokért, Zeira – újságírók és néhány katonai hírszerző tiszt segítségével – elkezdte terjeszteni azt a hamis elméletet, hogy Marwan kettős ügynök volt.

Marwan messze nem volt átlagos ügynök. Amikor a Moszad megszervezte egy titkosított rádiót becsempészését Kairóba, hogy hatékonyabbá tegye vele a kommunikációt, Marwan fogta és a Níluson átívelő hídnál a készüléket a folyóba dobta. Csak akkor vette fel a kapcsolatot tartótisztjeivel, amikor Európában járt, rövid telefonüzenetekkel, amelyek vegyipari kódszavakon alapultak. Felhívta SZ-t, egy zsidó angol nő otthoni telefonszámát, aki továbbította a kódszavakat a londoni Moszad állomásra. Dubi volt a felelős a találkozók megszervezéséért.

A Marwantól származó információ óriási segítséget jelentett Izrael nemzetbiztonságának. Segített meghiúsítani a Palesztinai Felszabadítási Szervezet azon tervét, hogy Rómában lelőjön egy El Al repülőgépet szovjet gyártmányú Sztrela légvédelmi rakétákkal. A terroristákat letartóztatták.

Freddy Eini, a Moszad akkori főnökének, Cví Zamirnak az irodavezetője most először árulta el a Haaretznek nyilatkozva, hogy Marwan segített Izraelnek a Jemenben 1972-ben letartóztatott, és halálbüntetéssel szembesülő Moszad-ügynök, Baruch Mizrahi perét Egyiptomba helyezni, megmentve az életét. Zamir, vetette fel az ötletet, arra alapozva, hogy Mizrahi Egyiptomban született.

A Dubival és Zamirral való találkozásain Marwan az egyiptomi vezérkar által készített háborús terveket és az egyiptomi hadsereg hadrendjét is átnyújtotta.

De Marwan átadta a Dubival és Zamirral folytatott találkozón egy londoni biztonságos házban a legfontosabb információt: egy figyelmeztetést a háború előestéjén.

Ennek hátterében később egy választottbírósági eljárás kezdődött, amelyben Zamir és Zeira szembekerültek egymással. A választottbíró a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökhelyettese és bírája, Theodor Or volt. 2007-ben Zamir javára döntött, mondván, Marwan nem volt kettős ügynök, hanem hűséges ügynöke volt Izraelnek. Nem sokkal a választottbírósági döntés után Marwan holttestét a Chelsea-i otthona előtti járdán találták meg.

Magas rangú izraeli titkosszolgálati tisztviselők nem vonják kétségbe, hogy a Legfelsőbb Bíróság bírójának ítélete után, amely szerint Marwan nem volt kettős ügynök, az egyiptomi hírszerzés megölte, és halálát öngyilkosságnak állította be. Aztán 2012-ben Jehuda Weinstein főügyész úgy ítélte meg, hogy Zeirát bíróság elé kellett volna állítani Marwan kémként való leleplezése miatt, de együttérző volt tekintettel Zeirával életkorára – akkoriban 84 éves, ma pedig 94 éves – és figyelembe véve jelentős hozzájárulását Izrael biztonságához.

Az új vizsgálat középpontjában az a kérdés áll, hogy a Marwan által korábban közölt információk, napok vagy akár néhány óra alatt leellenőrizhető lett-e volna. Ha ez megtörtént volna, a tartalékos erőket korábban be lehetett volna hívni, és Izrael jobban felkészült volna a háborúra.

Csütörtök este, két nappal a háború kitörése előtt, október 6-án, szombaton Dubi SZ. otthonában várta Marwan telefonhívását, aki Párizsba ment, miután találkozott Moammer Kadhafival Líbiában. „Vegyszerek, rengeteg vegyszer” – mondta Marwan: A vegyszer egy kölcsönösen elfogadott kódszó volt, amelyet előre kidolgoztak, és figyelmeztetést jelentett a háborúra.

Marwan arra kérte Dubit, hogy a „tábornok” – ahogy Zamirt nevezte – is jöjjön el a másnapra tervezett londoni találkozóra. Dubi jelentette ezt a Moszad főhadiszállásának, Zamir pedig elrendelte Eininek, hogy szervezze meg neki az utat másnapra.

Dubi a maga részéről úgy gondolta, hogy haladéktalanul cselekedniük kell, és azonnal elindult Párizsba, hogy beszéljen Marwannal – de nem volt meg neki a címe, és gyakorlatilag lehetetlen volt megtalálni.

„Cvika Zamir nem hitte, hogy háború lesz” – mondta Goren. „Nem volt benne biztos, hogy háború lesz. Cvika azt mondta, fél, hogy végül nem lesz háború, és majd azt mondják neki, hogy pénzt pazarolt el a tartalékosok behívásával.”

Eini részben egyetértett Goren értékelésével: Zamir „abban a pillanatban [csütörtök este] nem fogta fel a dolog súlyát, de ez nem akadályozta meg abban, hogy felkészüljön az útra”.

Eini hangsúlyozta, hogy ő és Zamir „már a Marwannal folytatott beszélgetés előtt meg voltak győződve arról, hogy a háború nagyon közel van, Husszeintől [jordán királyától] és a Moszad forrásaiból származó információk alapján is. Mindenki tudta, hogy háborúba készülünk. Golda [Meir miniszterelnök] tudta. Én tudtam. Husszein [király] ezt mondta, a forrásaink is ezt mondták.”

Zamir péntek dél körül ért Londonba, Lodból egy brit légitársasággal. Dubi 2020 decemberében a Haaretz Magazine-nak adott exkluzív interjújában elmondta, hogy Zamir érkezése után sem volt az a benyomása, hogy a Moszad vezetője sürgősnek érezné a helyzetet.

A Dubival és Zamirral való találkozót az észak-londoni biztonságos házban este 10-re (izraeli idő szerint) tűzték ki. Miért nem tervezték korábbra? Azért, mert Marwant nem lehetett korábban elérni, vagy azért, mert Zamir nem tett erőfeszítést, hogy előbbre hozza?

Akárhogy is, értékes órák vesztek el Zamir Londonba érkezésétől a találkozóig – ami még 10-kor sem kezdődött el. Dubi szerint Marwan több mint két órát késett, és elmagyarázta, hogy Kairóba intézett hívásokat, hogy naprakész legyen.

Amikor Marwan a lakáshoz ért, Dubi és Zamir már várták. A Moszad biztonsági őrei kint voltak. Dubi beszámolója szerint a találkozó csak 23:43-kor (izraeli idő szerint) kezdődött el.

De még akkor is, amikor a találkozó elkezdődött, és Marwan előző napi „vegyi” figyelmeztetése ellenére, Dubi szerint Zamir nehezen tudta elhinni, hogy a háború már a küszöbön van. Ahelyett, hogy megkérdezte volna, hogy mikor kezdődik a háború, Zamir Marwant Egyiptom, Líbia és Szíria – az Arab Köztársaságok Szövetsége – háromoldalú uniójáról faggatta, és rákérdezett a római terrortámadásra, amelynek meghiúsításában Marwan segített. Marwan volt az, aki megpróbálta Zamirt fókuszálásra bírni: ,,Gyerünk, beszéljünk a háborúról” – mondta, majd hozzátette: ,,99 százalék [bizonyosságú], hogy a háború holnap kezdődik.”

Szigorúan titkos jegyzőkönyv

5/10/73 23:45-től 6/10/73 02:00-ig

Találkozó a Moszad vezetője, Ranak (Dubi, a tartótiszt kódneve) és az Angyal (Marwan kódneve) között a … (a cenzúra által törölve) téren.

Írta: Ranak

K: Mi történt veled, miután megakadályoztuk a terrortámadást… (a cenzúra által törölve) téren (ez a néhány hónappal korábbi, PFSZ terroristák Rómában meghiúsított támadására vonatkozik).

V: Minden rendben van. Hosszan beszélgettünk, és végül arra a következtetésre jutottunk, hogy a támadócsapat (a terroristák) helytelenül viselkedett, és túl sokan vettek részt a műveletben. De beszéljünk a háborúról.

K. Mi van a háborúval?

V. 99% esély van arra, hogy a háború holnap szombaton kezdődik.

K. Miért holnap?

V. Mert ez a döntés. Ez a ti ünnepetek.

K. Hogy kezdődik a háború?

V. Egyszerre indul két oldalról, az egyiptomi és a szíriai oldalról.

Q. Mi a terv?

V. Fél éve döntötték el. Mindegyik hadseregnél hiányzott két hadosztály. Mindkettőt múlt héten áthelyezték a frontra. Szadat szeptember 25-én döntött a háború időpontjáról, de senkinek sem szól róla. Később kérte, hogy készítsék elő a főhadiszállását az Al Taha Palotában, és ekkor értettem meg, hogy komolyan gondolja. Szeptember 29-én Szadat összehívta a nemzetbiztonsági tanácsát egy titkos ülésre, és tájékoztatta őket a döntéséről, hogy hamarosan elkezdődik a háborút. Azt nem mondta, hogy melyik napon. A tanács tagjai, valamennyien az alkalmazottai, egyetértettek, és senki sem ellenezte…”

A találkozó körülbelül két órát tartott. Amikor véget ért, hajnali 2 volt izraeli idő szerint, Zamir telefonálhatott volna a biztonságos házban lévő telefonról. Lehet, hogy a telefonvonal nem volt biztonságos, de az a telefon sem volt biztonságos, amelyet körülbelül 25 perccel később használt.

Marwan hagyta el először a lakást. Néhány perccel később Zamir, Dubi és a biztonsági őrök mind átmentek Rafi Meidan házába, a Moszad londoni állomásának vezetőjéhez.

Dubi szerint séta közben Zamir hangosan azon töprengett – lehet, hogy magában beszélt, lehet, hogy nem –, milyen üzenetet küldjön Izraelnek. Aggódott amiatt, hogy ha bejelentik, hogy a háború a küszöbön áll, és nem történik semmi, mint az 1973 áprilisától júniusig tartó figyelmeztetések esetében, kinevetik, és örökös rémhírterjesztőnek fogják tartani. Ezzel szemben, ha valami mást mond, és kiderül, hogy tévedés, az nagyon rossz lenne.

Amikor megérkezett Meidan otthonába, Zamir döntött. Hajnali 2:30 körül telefonált egy nem biztonságos vonalról. Dubi úgy vélte, a brit hírszerzés lehallgatja Meidan telefonját.

,,A telefon nem volt titkosítva “– mondta Eini. „Cvika nagy felelősséget vállalt azzal, hogy egy sima telefonvonalról beszélt. Felhívott, és azt mondta: ‘Tedd a lábad egy kád vízbe’, ami azt jelentette: készülj fel a kellemetlen hírekre.”

Zamir Eininek mondott néhány mondatában azt érzékeltette, hogy ma, szombaton (Marwan szavaival élve napnyugtakor) megkezdődik az egyiptomi és a szír hadsereg kombinált és összehangolt támadása. Eini azt mondta, hogy késedelem nélkül továbbította az üzenetet Zeirának.

„Zeira kissé érzelmes volt a jelentéssel kapcsolatban” – mondta Eini. „Megkért, hogy hívjam fel Arje Salevet, a [katonai hírszerzés] kutatási részlegének vezetőjét. Arje azt mondta nekem: ‘Miért ébresztettél fel? Add át az ügyeletes tisztnek.’ Mire én: ‘Arje Salev úr, kapd össze magad, és kelj fel az ágyból. Menj az íróasztalhoz, vegyél elő egy darab papírt és ceruzát, és írd le, amit mondok. Ez parancs.’” Értékes percek vesztek kárba.

Ezt követően Eini felhívta Jehosua Ravivot, Moshe Dajan védelmi miniszter katonai titkárát; majd a negyedik személy, aki megkapta a hírt, Iszrael Lior, Meir katonai titkára volt.

Lior azonnal értesítette Meirt. Az idő hajnali 3:40 volt.

David (Dado) Elazar, az Izraeli Védelmi Erők vezérkari főnöke csak hajnali 4:30-kor kapta meg az információt, mivel nem szerepelt Eini híváslistáján. Ennek oka Zeira egy korábbi parancsa, amely megtiltotta a Moszadnak, hogy közvetlenül a vezérkari főnöknek küldjön információkat: csak a katonai hírszerzésen keresztül tehette.

Hajnali 5:10-kor Elazar összehívta az első megbeszélést számos tábornokkal. És bár a hír már virradat előtt ismert volt, a magas rangú védelmi tisztviselők Golda Meirt egészen a reggel 8-as megbeszélésig nem tájékoztatták.

A Meidan otthonában lezajlott találkozó után Dubi részletes jelentést írt a jegyzőkönyv alapján, amelyet saját kezűleg jegyzett le, amikor Marwannal találkozott a biztonságos házban.

Az Agranat Bizottság néhány tagja tudni akarta, hogy Marwan becsapta-e Izraelt.

Eini: „Az mondtam nekik, uraim, ha ilyen rafinált lett volna, egyszerűen nem telefonál. Panaszkodott volna valaki miatta? Nagy erőfeszítéseket tett, hogy figyelmeztessen minket. Marwan a háború után közölte Cvikával: ‘Nem akarok többet beszélni veled’ a fiaskó miatt. Cvika nagyon kedvelte Marwant, és hitt benne. Szerintem egész idő alatt igaza volt.”

A jom kippuri háború

1973-ban arab államok koalíciója Egyiptom és Szíria vezetésével megtámadta Izraelt, és megindította a jom kippuri háborút (héberül: מלחמת יום כיפור, Milchemet Jom Kippur). Az arab államok arra számítottak, hogy az Izraeli Védelmi Erők a zsidó év legszentebb napján nem lesz képes megvédeni Izraelt, ezért meglepésszerű támadást hajtottak végre 1973. október 6-án, szombaton, Jom Kippur napján. A háború 18 nappal később, 1973. október 24-én ért véget, amikor tűzszünetet hirdettek.

Az 1967-es hatnapos háború után Izrael új területekre tett szert, ami új kihívásokat jelentett. Az Izraeli Védelmi Erőknek a Szuezi-csatorna mentén őriznie kellett a Szináj-határt, számos posztot állítva fel az úgynevezett Bar-Lev vonalra. A Golán-fennsík szintén új védelmi terület volt az izraeli hadsereg számára. Miután a hatnapos háborúban gyorsan vereséget szenvedtek, az Izraelt körülvevő arab országok helyre akarták hozni a kudarcot, és igyekeztek visszaszerezni az elvesztett területeket. 1972-től az egyiptomi és a szíriai katonaság az alapoktól kezdve újjáépítette magát. Korszerű felszereléseket szereztek be, főleg a Szovjetunión keresztül: MiG-k, T-55 és T-62 harckocsik, légvédelmi rakéták (SZA2-3-6-7) és Szagger páncéltörő irányított rakéták. 1972 októberében Anwar Szadat, egyiptomi elnök a hadsereg vezetőivel folytatott zártkörű találkozókon már Izrael megtámadásáról beszélt.

A háború azzal kezdődött, hogy az egyiptomi csapatok és páncélosok átkeltek az Izrael déli részén fekvő Szuezi-csatornán, és a szíriai erők pedig bevonultak az észak-izraeli Golán-fennsíkra. Három hetes súlyos harcok után az Izraeli Védelmi Erők visszaszerezte az elvesztett területeket, és előrenyomult a Szuezi-csatorna nyugati oldalára, Damaszkusz felé közelítve. Ez arra kényszerítette az egyiptomiakat, valamint a szíreket, hogy elfogadják az új tűzszüneti megállapodásokat.

Izrael katonai fölénye ellenére a háború minden résztvevő országot nagy károkkal sújtott. A három hetes háború alatt 2691 izraeli katona vesztette életét több ezer pedig megsérült, hazája védelme során.

A következő években folytatott tárgyalások olyan megállapodásokhoz vezettek, amelyeknek feltétele volt Izrael kivonulása az Izraeli Védelmi Erők által a jom kippuri háború alatt elfoglalt területek egy részéről.

A Jom Kippur-háború volt a harmadik alkalom Izrael megalapításának kevesebb mint három évtizede óta, hogy Izrael a létéért volt kénytelen háborút vívni.

A Védelmi Minisztérium 2020. október 6-án színes felvételeket tett közzé – egy részüket először – a konfliktus 47. évfordulójának tiszteletére.

Két éve, 1,5 héttel a 47. évforduló előtt a Védelmi Minisztérium archívuma felodotta a sürgős figyelmeztetés, valamint az az alapján készült hírszerzési jelentés titkosítását, amelyet végül a kormány elé tártak, valamint a heves vitákat a háború után a katonai hírszerzés akkori vezetője, Eli Zeira vezérőrnagy, aki az üzenet visszatartásáról döntött, és az Agranat Bizottság között, amely a kormány és a katonaság kudarcát vizsgálta a konfliktus előrejelzésében és felkészülésében.

A háborút követően a bizottság a kudarc oroszlánrészéért Zeirát hibáztatta, amiért Izraelt váratlanul érték az egyiptomi és szíriai támadások. Zeira az állításokat akkor és mind a mai napig elutasítja.

Az Agranat Bizottsághoz intézett levelében kitartott amellett, hogy a kormány és a civil vezetés a hibás, amiért nem számítottak a támadásokra, és azt sugallta, hogy azért nem adta tovább azonnal a kulcsfontosságú üzenetet, mert jobb forrásból származó hírszerzési információra várt.

A háborút megelőző napokban a katonaság a legmagasabb szintű készültségben volt, délen észlelték, ahogy az egyiptomi hadsereg soha nem látott számú katonát és fegyvereket mozgat a határ közelében, míg északon a szírek szintén komoly előkészületeket folytattak a frontvonal mentén.

De a katonai hírszerzés és parancsnoka, Zeira úgy vélte, hogy a háború valószínűtlen, az egyiptomiak csak hadgyakorlatra készülnek, míg a szíriaiak az erejüket fitogtatják, miután az izraeli légierő szeptember közepén lelőtt több szíriai repülőgépet.

Miközben az Izraeli Védelmi Erők egy újabb konfliktust látott Egyiptommal és Szíriával, ami nem ha inkább mikor kérdése, Zeira meg volt győződve arról, hogy a küszöbön álló háború esélye rendkívül alacsony, aminek a vezérkar október 5-i ülésén hangot is adott.

Aznap később, 16: 45-kor, alig több mint 21 órával a háborút elindító Badr-hadművelet néven ismert egyiptomi meglepetéses támadás előtt, a katonai hírszerzés megkapta azt a bizonyos közleményt.

A „sürgős” megjelöléssel ellátott, négy mondatból álló üzenet megmagyarázta az izraeli hadsereg által is észrevett jelenséget, hogy a szíriai szovjet katonai tanácsadók és diplomaták az elmúlt napokban tömegesen, családjukkal együtt elkezdték elhagyni az országot. Közel 50 évvel később, ennek az üzenetnek egyes részei továbbra is titkosítva maradtak, beleértve a küldője és átvevője nevét.

„Tudomásunk [kihúzva] van arról, hogy Szíria kiutasítja a szovjet szakértőket, és hogy a repülőgépek megkezdték a szállításukat Damaszkuszból Moszkvába. Ugyanezek a források azt mondják, hogy még a szovjet diplomaták családjai is folyamatosan érkeznek Damaszkuszból. A források hozzáteszik, hogy a szíriaiak a kiutasítást úgy magyarázták, hogy Egyiptomnak és Szíriának szándékában áll háborút indítani Izrael ellen, és ezért kitoloncolják őket. A tájékoztatás végett” – olvasható az üzenetben.

Az üzenet beérkezésének idején az Izraeli Védelmi Erők hasonló tömeges kivonulást látott a szovjet tanácsadók és családjaik részéről Egyiptomból, valamint az összes szovjet hajó elhagyta az egyiptomi Port Szaídot és Alexandriát. A katonaság értetlenkedett a jelenség miatt, nem volt biztos benne, hogy ez Moszkva és a két ország közötti kapcsolatok romlását jelenti-e, vagy a szovjetek tudnak a támadás lehetőségéről.

Az üzenet a támadást jelezte, mégsem adták tovább. A közleményt átvevő tiszt „felidézte, hogy a műszak vezetője aznap este azt mondta neki, hogy a hírszerzés vezetője elrendelte, hogy ne adják ki [a táviratot]” – az Agranat Bizottság szerint.

Válaszában Zeira nem ismerte el, hogy parancsot adott volna, azt állítva, hogy nem emlékszik az esetre, és nem gondolja, hogy eleve személyesen neki kellett volna jóváhagynia a továbbítást.

„De utólag megpróbálhatok rekonstruálni egy lehetséges magyarázatot a késleltetésére azzal a ténnyel, hogy – mint mondták – nem értékeltük úgy, hogy az üzenet bármit is hozzáadott volna a meglévő értékelésünkhöz, és lehetséges, hogy abban reménykedtem, hogy egy jelentősebb üzenetet kapok rövid időn belül. De mint mondtam, nem emlékszem, hogy éjfél előtt késleltettem volna [a továbbítást]”- írta a bizottságnak 1974. március 21-én.

Az éjszaka folyamán számos további jelentés érkezett, a szovjet tisztviselőket és családjaikat Damaszkuszból és Kairóból pásztázó repülőgépek pontos számával és típusával.

Másnap reggel – a háború reggelén – 6:35-kor a Katonai Hírszerzés előterjesztette jelentését a kormánynak, figyelmeztetve a közvetlen támadásra, a Szovjetunió egyik forrására hivatkozva, akinek a neve továbbra is titkosítva van. A hírszerzési jelentés Asraf Marwan információit is tartalmazta.

14 órakor, 7,5 órával a katonai hírszerzés jelentésének közzététele után az egyiptomiak és a szírek elindították támadásaikat, ezzel megindítva a háborút.

A háború – és annak előrelátásának hiánya – szétzilálta a közvélemény bizalmát a hadsereg és a kormány iránt, valamint Izrael legyőzhetetlenségének érzését a hat évvel ezelőtti hatnapos háború váratlan, elsöprő győzelme után.

Az Agranat Bizottság hetekkel a háború befejezése után alakult meg, és azzal a számtalan kudarc kivizsgálásával bízták meg, amelyek ilyen meglepetésszerű támadást tettek lehetővé.

2020-ban nyilvánosságra hozták a bizottság Zeirával folytatott eszmecseréjét is, amelyben a testület részletesen leírta a hírszerzés főnökének elhibázott lépéseit.

Noha Zeira elismerte, hogy elkövetett néhány hibát, határozottan és erőteljesen elutasította a bizottság két megállapítását: hogy azt mondta a kormánynak, hogy előre meg tudja jósolni Anwar Szadat egyiptomi elnök és Hafez Asuad szíriai elnök szándékait, és hogy az ilyen értékelésekért az egyedüli felelősség őt terheli.

Zeira fenntartotta, hogy biztosította Golda Meir akkori miniszterelnököt arról, hogy képes lesz nyomon követni az Egyiptom és Szíria által folytatott háborús „előkészületeket”, a miniszterelnökkel 1973. április 18-án tartott találkozó során, de nem tett ilyen ígéreteket az országok „szándékaival” kapcsolatban.

„Ígéret volt arra vonatkozóan, hogy figyelmeztetést adnak ki az előkészületekről, nem pedig a szándékokról” – közölte a bizottsággal. „Legjobb tudomásom szerint – és óvatosan és felelősségteljesen használom ezt a megfogalmazást – nem ígértem előzetes figyelmeztetést az ellenség szándékairól”.

Sőt, Zeira szerint az ilyen értékeléseket nem neki kellett elvégeznie, legalábbis nem egyedül.

„Megkérdezem Önöktől: Ki az, akinek képzettsége, tapasztalata, kötelessége és felelőssége megköveteli tőle, hogy meghatározza a szomszédos államok vezetőinek szándékait, Izrael Állam miniszterelnöke és legfőbb miniszterei, vagy csak a hadsereg tisztjei?” írta Zeira a bizottságnak.

„Állítható-e, hogy a baráti országok vezetőinek szándékának felmérése a kormány felelőssége, és hogy az ellenséges országok vezetőinek szándékának felmérése a hadsereg feladata?!”

Míg elsősorban Zeirát találták felelősnek a háború hírszerzési kudarcáért, a kormány részéről Golda Meir lemondott miniszterelnöki posztjáról, valamint Mose Dajan a védelmi miniszteriről. Noha a Munkapárt a háborút közvetlenül követő választásokon megőrizte a kormány irányítását, a későbbi választásokon viszont alul maradt a jobboldali Likud párttal szemben, részben a jom kippuri háborút követő ellenszenv miatt.

Az Új Kelet Live éjszakai hírei november 28-án Új Kelet Live

Nem keresik tovább a rossz anyába beültetett embrió biológiai szüleit; Újabbi közúti vita; Ami kimaradt; Időjárás
  1. Az Új Kelet Live éjszakai hírei november 28-án
  2. Az Új Kelet Live éjszakai hírei november 27-én
  3. Az Új Kelet Live éjszakai hírei november 26-án
  4. Az Új Kelet Live éjszakai hírei november 24-én
  5. Az Új Kelet Live éjszakai hírei november 23-án

1 komment

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .