ujkelet.live
A vihart keltő kijelentés és a tagadás: Egy 50 évvel ezelőtti kérdés még mindig mélyen felzaklatja a 100 éves Henry Kissingert. Az Egyesült Államok legendás külügyminiszterének hosszú élete során ez volt talán a legdrámaibb hét az összes közül. És még mindig emlékszik minden pillanatára.
Az 50 évvel ezelőtti jom kippuri háború akkor tör ki, amikor Kissinger alig két hete van hivatalban – a Watergate-ügy mélyébe süllyedő Nixon-kormányban. Izrael amerikai fegyverekért könyörög, hogy feltöltse kiürült raktárait Egyiptom és Szíria meglepetésszerű támadása után. Három évvel a háború után azonban az amerikai haditengerészet egyik visszavonult tengernagya azt állítja, hogy Kissinger szándékosan késlekedett, mondván: ,,azt akarta, hogy Izrael elvérezzen éppen annyira”, hogy megpuhítsa a háború utáni diplomácia útját.
Egy interjúban, amelyet hétfő este közölt a 12-es csatorna vele, Kissinger tagadta a New York Times-ban akkor megjelent kijelentést, és azt állította:
,,Semmi nem történt, amit így lehetne értelmezni.”
„Az, hogy egy ország légi szállítását egy háború kellős közepén lévő háborús ország számára rendelkezésre állítják, nem olyan dolog, amit normál esetben megtesznek. Valójában soha nem tették meg”.
„Ez a hét volt az, amelyen [Spiro] Agnew alelnök lemondott, ezért egy sajátos izraeli attitűd kell ahhoz, hogy egyáltalán felmerüljön ez a kérdés, ha megbocsát” – mondta Kissinger.
A volt külügyminiszter a mai napig azt állítja, hogy a jom kippuri háborúban nyújtott teljesítménye ölelést és nem kritikát érdemel Izraeltől.
A lőszerekkel kapcsolatos Nickel Grass-hadművelet késleltetésének oka elsősorban az izraeli kormány volt: Kissinger szerint a szállítmány küldésére vonatkozó döntés ,,hatalmas lépés volt, amely megmentette Izraelt”.
,,Ha vetünk egy pillantást a háború napjaira… Kedd reggelig azt hittük, Izrael nyerőben van, és átkel a [szuezi] csatornán. Csupán kedd délután jött [Izrael amerikai nagykövete, Szimcha] Dinitz vissza az Egyesült Államokba [és magyarázta el a helyzetet]. És csak kedd este tudtam elérni [Richard] Nixont az Agnew [szituáció] miatt.”
Kissinger szerint valójában a késés nagy része annak a logisztikai problémáinak tudható be, hogy mely repülőgépek szállíthatják a fegyvereket.
„Azt mondtuk az izraelieknek, hogy bármilyen felszerelést felvehetnek az El Al-lal, aznap megígértük Izraelnek, hogy pótoljuk az összes veszteségét, és ezért azt mondtuk, használjatok fel minden felszerelést, amire szükségetek van, mert itt vagyunk. A negyedik napon megpróbáltunk elindítani egy légi szállítmányt” – mondta Kissinger.
,,A normális dolog az, hogy nem használsz katonai légi szállítást, hacsak nem vagy részese ennek a [konfliktusnak]. Időbe telt, amíg kiderítették, hogy lehetséges-e a polgári légi szállítás a… katonaság ellenkezésével szemben” – mondta Kissinger.
Nixon végül azt mondta: „Mondd meg nekik, hogy küldjenek mindent, ami tud repülni”.
A Védelmi Minisztérium élén akkoriban James Schlesinger állt, aki Kissinger szerint precedens teremtésétől és az oroszok reakciójától tartva határozottan ellenezte a szállítmányokat. Két zsidó, egy védelmi és egy külügyminiszter veszekedtek egymással a zsidó állam megmentésére szánt fegyverszállítmányok küldésén. A Kissingerrel szembeni régóta fennálló gyanakvás többek között abból fakad, hogy a háború után területi kompromisszumokat kényszerített ki.
Kissinger azt is elmondta, hogy Izrael fontolóra vette a tűzszünetet néhány nappal a háború után, amit „rossz ötletnek” tartott.
„Szintén csütörtökön történt, hogy az izraeliek tűzszünet megkötésén gondolkodtak. És azt mondtuk nekik, hogy bármit támogatunk, amit előterjesztetek. De véleményem szerint nagyon rossz ötlet tűzszünetet kötni, amikor területet vesztesz” – mondta Kissinger.
Kissinger szombaton töltötte be 100. életévét.
Izrael nemzeti archívuma évről évre titkosított jegyzőkönyveket tett elérhetővé az izraeli hadsereg, valamint az egyiptomi és szíriai hadsereg közötti fegyveres konfliktus kitöréséről.
A háború 48. évfordulóján közzétett kabinet üléseiről készült jegyzőkönyvek és Golda Meir akkori miniszterelnök naplójának bejegyzései szerint a miniszterelnök követelte, hogy küldjenek sürgős üzenetet „Naftali”-nak, mely az amerikai külügyminiszter, Henry Kissinger kódneve volt, arra kérve, hogy küldjön Phantom-repülőgépeket és tankokat Izraelnek: „Mondjátok meg neki, hogy ez SOS” – írta.
A dokumentumok szerint Izrael félt attól, hogy az egyiptomiak Scud rakétákat és vegyi fegyvereket vetnek be. Az izraeli vezetők úgy vélték, hogy az oroszok segítik Egyiptomot egy rakétaindítás előkészítésében. ,,Az oroszok azt mondták nekik, hogy együtt gyakorlatozunk veletek. A végén, ha rakétákat lőnek ki, az szovjet rakéta lesz, de azt fogják mondani, hogy egyiptomi rakéta” – áll az egyik dokumentumban.
A dokumentumok rögzítették Iszráel Galili miniszter kérdéseit: „Van fenyegetés a szovjet beavatkozásra? Mit válaszolunk? Mit kértünk az amerikaiaktól?”
Ezzel kapcsolatban Meir miniszterelnök eltűnődött: „Szeretném megérteni, hogy [Henry] Kissinger [amerikai külügyminiszter] miért van ilyen pánikban, mivel fenyegették meg?” Jigál Allon miniszterelnök-helyettes azt válaszolta: ,,Talán szovjet erők Egyiptomba küldésével”.
A jom kippuri háború
1973-ban arab államok koalíciója Egyiptom és Szíria vezetésével megtámadta Izraelt, és megindította a jom kippuri háborút (héberül: מלחמת יום כיפור, Milchemet Jom Kippur). Az arab államok arra számítottak, hogy az Izraeli Védelmi Erők a zsidó év legszentebb napján nem lesz képes megvédeni Izraelt, ezért meglepésszerű támadást hajtottak végre 1973. október 6-án, szombaton, Jom Kippur napján. A háború 18 nappal később, 1973. október 24-én ért véget, amikor tűzszünetet hirdettek.
Az 1967-es hatnapos háború után Izrael új területekre tett szert, ami új kihívásokat jelentett. Az Izraeli Védelmi Erőknek a Szuezi-csatorna mentén őriznie kellett a Szináj-határt, számos posztot állítva fel az úgynevezett Bar-Lev vonalra. A Golán-fennsík szintén új védelmi terület volt az izraeli hadsereg számára. Miután a hatnapos háborúban gyorsan vereséget szenvedtek, az Izraelt körülvevő arab országok helyre akarták hozni a kudarcot, és igyekeztek visszaszerezni az elvesztett területeket. 1972-től az egyiptomi és a szíriai katonaság az alapoktól kezdve újjáépítette magát. Korszerű felszereléseket szereztek be, főleg a Szovjetunión keresztül: MiG-k, T-55 és T-62 harckocsik, légvédelmi rakéták (SZA2-3-6-7) és Szagger páncéltörő irányított rakéták. 1972 októberében Anwar Szadat, egyiptomi elnök a hadsereg vezetőivel folytatott zártkörű találkozókon már Izrael megtámadásáról beszélt.
A háború azzal kezdődött, hogy az egyiptomi csapatok és páncélosok átkeltek az Izrael déli részén fekvő Szuezi-csatornán, és a szíriai erők pedig bevonultak az észak-izraeli Golán-fennsíkra. Három hetes súlyos harcok után az Izraeli Védelmi Erők visszaszerezte az elvesztett területeket, és előrenyomult a Szuezi-csatorna nyugati oldalára, Damaszkusz felé közelítve. Ez arra kényszerítette az egyiptomiakat, valamint a szíreket, hogy elfogadják az új tűzszüneti megállapodásokat.
Izrael katonai fölénye ellenére a háború minden résztvevő országot nagy károkkal sújtott. A három hetes háború alatt 2691 izraeli katona vesztette életét több ezer pedig megsérült, hazája védelme során.
A következő években folytatott tárgyalások olyan megállapodásokhoz vezettek, amelyeknek feltétele volt Izrael kivonulása az Izraeli Védelmi Erők által a jom kippuri háború alatt elfoglalt területek egy részéről.
A Jom Kippur-háború volt a harmadik alkalom Izrael megalapításának kevesebb mint három évtizede óta, hogy Izrael a létéért volt kénytelen háborút vívni.
