Izrael újabb anyagokat tett közzé a jom kippuri háborúval kapcsolatban – 1. rész

1
Golda Meir miniszterelnök fotó: Izraeli Védelmi Erők

ujkelet.live

Izrael nemzeti archívuma szerdán mostanáig titkosított jegyzőkönyveket tett közzé az izraeli hadsereg, valamint az egyiptomi és szíriai hadsereg közötti fegyveres konfliktus kitörésének, a jom kippuri háború 48. évfordulóján.

Az újonnan közzétett dokumentumok 14 sztenogramot tartalmaznak a kormány üléseiről az 1973. október 6. és október 25. közötti harcok idejéből.

A nyilvánosságra hoztak még 21 sztenogramot az érzékeny politikai és biztonsági konzultációkról, valamint 26 sztenogramot, amelyeket a Miniszterelnöki Hivatal gyűjtött össze Eli Mizrahi naplójából, aki Golda Meir akkori miniszterelnök hivatalának vezetője volt.

Az egyik protokoll október 7-én délelőttről – kevesebb, mint egy nappal azután, hogy az egyiptomi és szíriai erők megkezdték összehangolt támadásukat – Meir katasztrófa nagyságával való küzdelmét mutatja.

Meir pesszimista jelentéseket kapott a terepről. „A helyzet egyik fronton sem jó” – mondták neki a vezető katonatisztek.

,,Nem fognak meglapulni, támadni fognak. Egyik vonalról a másikra mozogva, és folytatva a támadást” – mondta Meir. ,,A világ által nyújtott kevés segítség megszűnik, és a kutyák elé dobnak minket. Nem szeretik a zsidókat, pláne nem a gyenge zsidókat.”

Aznap reggel később Meir további rossz híreket kapott. „[Jiszráel] Lior dandártábornok [katonai titkár] telefonon jelentette a miniszterelnöknek a goláni helyzet romlását, és tájékoztatta a Golánon lévő közösségek evakuálásáról szóló döntésről… Tájékoztatta a miniszterelnököt, hogy az északi helyzet súlyos és a légierő hadműveleteket kezdett északon a szárazföldi erők segítése érdekében.”

Meir harci veszteségekkel kapcsolatos kérdéseire válaszolva Mose Dajan védelmi miniszter csak homályos válaszokat adott, és megpróbálta elkerülni a halottak számának pontos megadását. Amikor Pinchasz Szafir pénzügyminiszter, igaz-e, hogy 250 katonát öltek meg, Dajan azt mondta: ,,Talán többet. Csak négyen tértek vissza a Hermon-hegyről. Hogy a többieket elfogták-e vagy sem, nem tudom, de ezek nem kis számok. Az esti kormányülésen csak tényeket közlök” – tette hozzá.

A kabinet üléseiről készült jegyzőkönyvek és Meir naplójának bejegyzései szerint a miniszterelnök követelte, hogy küldjenek sürgős üzenetet „Naftali”-nak, mely az amerikai külügyminiszter, Henry Kissinger kódneve volt, arra kérve, hogy küldjön Phantom-repülőgépeket és tankokat Izraelnek: „Mondjátok meg neki, hogy ez SOS” – írta.

Egy másik október 19-i dokumentum Mose Dajan védelmi miniszter tanácstalanságát mutatja, hogy lehet, hogy Izrael nem kapott értesítést a közelgő támadásról, és hogyan sikerült az egyiptomiaknak a Szuezi-csatorna mentén lévő védelmi vonalon behatolniuk.

,,Az eredményeknek nem kellett volna olyannak lenniük, mint voltak, és meg kellett volna állítanunk őket” – mondta. ,,Nem fogtuk fel teljesen harci képességeiket.”

Az október 21-i esti kormányülésen Dajan azt mondta, hogy az izraeli hadsereg nem bombázhatta a Hermon-hegy tetején elfogott bázist, ahol mintegy 40 izraeli katona rejtőzött az előőrs alagút- és földalatti hágóinak útvesztőjében.

,,A Fatah fegyveresei azt mondják a szíreknek, hogy néhány fiúnk fent van” – mondta. ,,Még ha igaz is a történet, nem engedhettük meg magunknak, hogy saját népünket tüzérségi tűz alá temessük.”

Végül a szír kommandósoknak sikerült megtisztítani a bázist, és több tucat izraeli katonát ejthettek túszul.

A halottak és sebesültek magas számát kommentálva Meir ugyanezen a találkozón azt mondta, hogy ,,Izrael népét két dolog jellemzi – páratlan bátorság és a sok áldozattal való megbirkózás teljes képtelensége”.
,,Egy nagy család vagyunk, és minden nap elveszítünk egy hozzánk közelállót, és látom, hogy az emberek idegei pattanásig feszültek.”

Október 31-én, körülbelül egy héttel a háború befejezése után Meir megjegyzést fűzött ahhoz a javaslathoz, amelyet Egyiptom tett a háború elején, amely szerint Izrael teljes kivonul a Szuezi-félszigetről egy teljes tűzszünetért cserébe. ,,Ezt háború nélkül is el lehetett volna érni”.

Újabb dokumentumot tettek közzé a jom kippuri háborúval kapcsolatban

Idén januárban szintén új anyagok kerültek nyilvánosságra, melyeket a Jichák Englard, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott bírója vezette kormánybizottság hagyott jóvá, és magában foglalja Meir miniszterelnök 5 drámai konzultációjának jegyzőkönyvét.

1973. 10.07.-0810

David Elazar vezérkari főnök: Rossz éjszakánk volt. Kicsit jobban visszatartottuk őket a csatornán, de a Golánon nagy páncélos kontingensekkel támadtak. 81-et vesztettünk el, a Hermon-posztot nem számítva.

Jigál Alon miniszter: Ki kell vonni az erőket a nem hatékony pozíciókból. Talán bombáznunk kéne Damaszkuszt?

vezérkari főnök: Technikailag nem jelent nehézséget a város bombázása, de ők még nem bombázták a mi városainkat. Nem akarok első lenni ebben.

Golda Meir miniszterelnök: Hogy voltak a csapatok északon?

vezérkari főnök: Nehéz nekik. Rengeteg tankot elpusztítanak, de csak nem jutnak a végére.

1973.10.09.-1900

Mose Dajan védelmi miniszter: Volt egy beszélgetésem az újságokkal, azt mondták, észbontó lesz. Talán optimista vagyok, de nekem úgy tűnik, hogy jól érezték magukat.

Most 4 km-re vagyunk a Nyugati Parttól. A déli front kinyílt; idővel ki kell ürítenünk. Erőink kijöttek a “Budapest” posztról, és kiderült, hogy az egyiptomiak páncéltörőkkel lőnek. Arik és Bern erői némi összecsapással szembesültek, de jelenleg itt helyezkednek el. Tulajdonképpen dél felé haladásra számítottam, szóval Saike intézi. Lehet, hogy vissza kell vonulnunk Abu Rodeszből is.

miniszterelnök: Láttad [Henry] Kissinger reakcióját?

védelmi miniszter: Igen. Érdekes volt … Nem fogom ‘megölni magam’, ha visszavonulás nélkül elfogadják a tűzszünetre való felhívást. Folytatni akarják a harcot.

védelmi miniszter: Arik rendkívül intelligens. Ő egy harcos. Azt mondja, hogy át kell lépnünk a határt. Ebben nem adtak igazat Ariknak. Ha azt gondolnám, hogy meg tudja csinálni, akkor gratuláló levelet küldenék neki. Ha megtehetné, közben szintén elegendő erőt hagyva hátra a védekezéshez, jó lenne, de nem spekulálok. …Szóval Begin át akarja lépni a határt? Menjen Arik felé, ő majd elviszi.

1973.10.10.-0935:

védelmi miniszter: Délben bombázzuk a damaszkuszi nemzetközi repülőteret. Ez visszamenőleg megerősíti majd az érvelésünket a bombázásra – mintha azt mondaná ‘Miért kell nemzetközi repülőteret katonai célokra használni? Polgári repülőgépek sérülhetnek meg.’

miniszterelnök: A támadás után azonnal magyarázattal kell előállni, elmagyarázva, mi és miért történt.

védelmi miniszter: A frontokat illetően: Haka északon nem elég agresszív. Csapatai fáradtak.

miniszterelnök: Ha lehetséges volna, át kellene lépnünk a határt.

védelmi miniszter: Kiabálniuk kéne, hogy Damaszkuszba megyünk.

miniszterelnök: Erre van szükségünk az alkudozáshoz. Ez kell az áttöréshez.

védelmi miniszter: Ma felmértük a légi erőinket. Beni szerint még három napba fog telni. 56 gépet veszítettünk, és további 40 ért földet. Tegnap 13 gépet vesztettünk. Ez egy aggasztó helyzet. Beni szerint még három nap, talán négy és végeztünk.

védelmi miniszter: Az Északi Parancsnokságban – Haka nem elég agresszív. Dado találkozni fog a felső vezetéssel Hakával együtt, nem azért, hogy megkerülje, hanem hogy ösztönözze. Arra kapnak utasítást, hogy folytassák a nyomást. Megértem a kilátásaikat, de a hegyek közé kell vonulniuk a helyzetünk javítása érdekében. Az ottani posztokat nem lehet elhagyni.

védelmi miniszter: Ma este felhívott Gorodis és azt mondta, hogy az összes poszt elveszett. Ma Gorodish azt mondta nekem, hogy ezt ne vegyem figyelembe, és hogy minden poszton ötven-hatvan katona van.

miniszterelnök: Van egy olyan érzésem, hogy a Biztonsági Tanács többségének döntése az 1967-es határokra való visszavonulást fogja szorgalmazni. Amerika ezt megvétózza. Most egy háború áll a háttérben. Ez szimpatikusabb. Ha Amerika megvétózza ezt, akkor nehezebb lesz megvétóznia egy tűzszünetet.

védelmi miniszter: De nem akarom azt mondani, hogy a háború véget ér. Hiányoznak a felszerelések, a pilóták és egyebek, mennyiségbeli problémáink vannak. Holnap átvehetjük a csatornát, de nagy számú halott árán.

miniszterelnök: Van arra utaló jel, hogy az oroszok több felszerelést adnak nekik?

védelmi miniszter: Abszolút, azt hiszem. Kifogytak a rakétákból.

védelmi miniszter: Kissinger szerint a tűzszünet veszélyes, és mellettünk állnak. Jó pozícióban kell lennünk, szóval ha lesz egy tűzszünet, akkor mi is előnyös helyzetben leszünk, máskülönben megvétózzák a tűzszünetet.

1973. 10.10.-2110:

miniszterelnök: Ha most mondjuk tűzszünet van, megmaradnak az állásaink a Szuezi-csatornán túl?

védelmi miniszter: Ha tűzszünet lesz, én benne vagyok. Ez a legjobb helyzet most, és jobb, mint bármely alternatíva, amelyet a következő hónapokban találhatnánk.

védelmi miniszter: Beszélnünk kell a külföldön élő izraeliekről és az amerikai önkéntesekről, akik itt akarnak harcolni. Több százával röpíthetjük őket ide. Ezeket mind meg kell vitatnunk.

miniszterelnök: Azt javaslom, hogy találkozzunk holnap, így nem fárasztjuk ki magunkat. Holnap 11: 00-kor találkozunk.

10.10.1973.-22:00

vezérkari főnök: Ez a háború meghatározó napja. Négy napig működtünk a terv szerint, ellentámadással be Szíriába, elérve a tűzszüneti határt és előre nyomulva az egyiptomi támadás visszaverése mellett. A kérdés az, hogy sikerül-e döntést hoznunk ezen a szinten – vagyis megtámadjuk-e Damaszkuszt? Ha sikerül megközelíteni Damaszkuszt elérünk egy tűzszünetet… ha nem támadunk, kétszáz-kétszázötven harckocsit vihetek délre. Azt javaslom a két alternatívát tekintve, hogy holnap totálisan támadjuk Szíriát.

Iszráel Tal tábornok: Két frontunk van. A szíriai fronton az általunk elszenvedett károk után most nincs közvetlen katonai veszély ránk. Nem képesek holnap offenzívába menni és megfordítani az asztalokat. Közvetlen veszély áll fenn pusztán katonai szempontból az egyiptomi fronton. Vigyáznunk kell az egyiptomi frontra, és biztosnak kell lennünk abban, hogy nem vagyunk rossz pozícióban. A holnapi Szíria elleni támadásra mindent vagy semmit alapon tekintek. Nem hiszem, hogy a mai helyzetünk indokolttá tenne egy ilyen hazárdjátékot… Egyetértek a vezérkari főnökkel abban, hogy oda lesz a hitelességünk. Ha nem érünk el egy fordulópontot, akkor a barátok és az ellenségek arra a következtetésre jutnak, hogy Izrael Állam gyenge. Amint egy ilyen következtetésre jutnak, kétségtelen, hogy az arabok mindent akarnak majd, és nem elégednek meg kevesebbel.

Beni Peled vezérőrnagy, a légierő parancsnoka: Mielőtt a légierőre utalnék, meg kell említenem Talik tézisének alapvető logikai hibáit. Egyiptomba kell mennünk, nem pedig Szíriába. Nem fogadom el azt a feltételezést, hogy egy legyőzött Szíria és egy legyőzött Egyiptom megakadályozza Jordániát, hogy a szíriaiak segítségére siessen. Pont az ellenkezője a helyes.

miniszterelnök: Szeretnék tőled kérdezni valamit, nem taktikait. Hány repülőgépre van szükséged ahhoz, hogy jobban érezd magad?

Peled vezérőrnagy: Húsz kapóra jönne, még úgyis, hogy nincs hozzájuk tartalék pilóta.

Rehavam Zeevi vezérőrnagy: Csak a szíriai szektorban vagyunk képesek határozottan mozogni, Egyiptomban nem. Lendületünk sincs; a csapatok fáradtak, és nincsenek tankjaink. Még egy-két lökés, és olyan élményben lesz részünk, mint a hatnapos háború a szíriai fronton.

Jigál Alon miniszter: Szeretném felolvasni a táviratot, amely Dinitztől érkezett: az oroszok azt javasolták Nixon elnöknek, hogy vegyen fontolóra egy tűzszünetre felszólító döntést. Azonnal és élesen reagáltam egy ilyen lépés ellen.

Eli Zeira vezérőrnagy, a katonai hírszerzés vezetője: Komoly kétségeim vannak afelől, hogy a Közel-Keleten itt olyan helyzet állhat elő, amelyben egy olyan ország, mint Oroszország, könnyedén belemenne abba, hogy az egyik legfontosabb megbízottját felszámolják mint rezsimet. Ez nemcsak Izrael Egyiptom és Szíria ellen, hanem a Szovjetunió az Amerikai Egyesült Államok ellen is. Úgy gondolom, hogy a tűzszünet a szíriai érzés függvénye, hogy veszély fenyegeti a rezsimet – egy tűzszünet csak akkor valósul meg, ha előrelépünk Damaszkusszal.

miniszterelnök: A tűzszünet azonban, amikor Szíria egy része a mi kezünkben van, erős kártya egy egyiptomi tűzszünet ellen.

vezérkari főnök: Jobb, mint egy olyan helyzet, melyben Egyiptom területeket kap, mi pedig semmit sem

miniszterelnök: A hadjárat kezdetétől fogva az az érzés van bennem, hogy nem kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy a világ azt mondja, hogy ‘vége’. Amit Izraelről és az Izraeli Védelmi Erőkről gondoltunk, már nincs. Kissinger olyan vidáman mondta az első beszélgetéskor: ‘Nyernetek kell.’ Ha ésszerű támadást tudunk folytatni Szíria ellen, olyat, hogy az oroszok nyomást gyakoroljanak rájuk, hogy fogadják el a tűzszünetet, akkor elértünk valamit. Ha nem tudunk, akkor elveszítettünk valami fontosat. Ne gondoljátok, hogy bolond vagyok – arról beszélek, mi a legjobb.

A miniszterelnök összegzése: Az Izraeli Védelmi Erők felhatalmazást kap arra, hogy holnap Szíriában koncentrált támadási erőfeszítéseket tegyen a katonai alakulatok megsemmisítésére és a szíriai tevékenység megbénítására. Damaszkusz elfoglalásáról nincs döntés.

A jom kippuri háború

1973-ban arab államok koalíciója Egyiptom és Szíria vezetésével megtámadta Izraelt, és megindította a jom kippuri háborút (héberül: מלחמת יום כיפור, Milchemet Jom Kippur). Az arab államok arra számítottak, hogy az Izraeli Védelmi Erők a zsidó év legszentebb napján nem lesz képes megvédeni Izraelt, ezért meglepésszerű támadást hajtottak végre 1973. október 6-án, szombaton, Jom Kippur napján. A háború 18 nappal később, 1973. október 24-én ért véget, amikor tűzszünetet hirdettek.

Az 1967-es hatnapos háború után Izrael új területekre tett szert, ami új kihívásokat jelentett. Az Izraeli Védelmi Erőknek a Szuezi-csatorna mentén őriznie kellett a Szináj-határt, számos posztot állítva fel az úgynevezett Bar-Lev vonalra. A Golán-fennsík szintén új védelmi terület volt az izraeli hadsereg számára. Miután a hatnapos háborúban gyorsan vereséget szenvedtek, az Izraelt körülvevő arab országok helyre akarták hozni a kudarcot, és igyekeztek visszaszerezni az elvesztett területeket. 1972-től az egyiptomi és a szíriai katonaság az alapoktól kezdve újjáépítette magát. Korszerű felszereléseket szereztek be, főleg a Szovjetunión keresztül: MiG-k, T-55 és T-62 harckocsik, légvédelmi rakéták (SZA2-3-6-7) és Szagger páncéltörő irányított rakéták. 1972 októberében Anwar Szadat, egyiptomi elnök a hadsereg vezetőivel folytatott zártkörű találkozókon már Izrael megtámadásáról beszélt.

A háború azzal kezdődött, hogy az egyiptomi csapatok és páncélosok átkeltek az Izrael déli részén fekvő Szuezi-csatornán, és a szíriai erők pedig bevonultak az észak-izraeli Golán-fennsíkra. Három hetes súlyos harcok után az Izraeli Védelmi Erők visszaszerezte az elvesztett területeket, és előrenyomult a Szuezi-csatorna nyugati oldalára, Damaszkusz felé közelítve. Ez arra kényszerítette az egyiptomiakat, valamint a szíreket, hogy elfogadják az új tűzszüneti megállapodásokat.

Izrael katonai fölénye ellenére a háború minden résztvevő országot nagy károkkal sújtott. A három hetes háború alatt 2691 izraeli katona vesztette életét több ezer pedig megsérült, hazája védelme során.

A következő években folytatott tárgyalások olyan megállapodásokhoz vezettek, amelyeknek feltétele volt Izrael kivonulása az Izraeli Védelmi Erők által a jom kippuri háború alatt elfoglalt területek egy részéről.

A Jom Kippur-háború volt a harmadik alkalom Izrael megalapításának kevesebb mint három évtizede óta, hogy Izrael a létéért volt kénytelen háborút vívni.

A Védelmi Minisztérium tavaly október 6-án színes felvételeket tett közzé – egy részüket most először – az 1973-as jom kippuri háborúról a konfliktus 47. évfordulója tiszteletére.

A három perces film a háború különféle jeleneteit mutatja be: katonák a Szuezi-csatornán, vezető tisztek – köztük David “Dado” Elazar az Izraeli Védelmi Erők akkori vezérkari főnöke és Ariel Saron mint a Déli Parancsnokság vezetője – ellátogatnak az egyiptomi frontra, női katonák ejtőernyőket hajtogatnak, sőt Chaim Topol híres színész is felbukkan.

Tavaly, 1,5 héttel a 47. évforduló előtt a Védelmi Minisztérium archívuma felodotta a sürgős figyelmeztetés, valamint az az alapján készült hírszerzési jelentés titkosítását, amelyet végül a kormány elé tártak, valamint a heves vitákat a háború után a katonai hírszerzés akkori vezetője, Eli Zeira vezérőrnagy, aki az üzenet visszatartásáról döntött, és az Agranat Bizottság között, amely a kormány és a katonaság kudarcát vizsgálta a konfliktus előrejelzésében és felkészülésében.

A háborút követően a bizottság a kudarc oroszlánrészéért Zeirát hibáztatta, amiért Izraelt váratlanul érték az egyiptomi és szíriai támadások. Zeira az állításokat akkor és mind a mai napig elutasítja.

Az Agranat Bizottsághoz intézett levelében kitartott amellett, hogy a kormány és a civil vezetés a hibás, amiért nem számítottak a támadásokra, és azt sugallta, hogy azért nem adta tovább azonnal a kulcsfontosságú üzenetet, mert jobb forrásból származó hírszerzési információra várt.

A háborút megelőző napokban a katonaság a legmagasabb szintű készültségben volt, délen észlelték, ahogy az egyiptomi hadsereg soha nem látott számú katonát és fegyvereket mozgat a határ közelében, míg északon a szírek szintén komoly előkészületeket folytattak a frontvonal mentén.

De a katonai hírszerzés és parancsnoka, Zeira úgy vélte, hogy a háború valószínűtlen, az egyiptomiak csak hadgyakorlatra készülnek, míg a szíriaiak az erejüket fitogtatják, miután az izraeli légierő szeptember közepén lelőtt több szíriai repülőgépet.

Miközben az Izraeli Védelmi Erők egy újabb konfliktust látott Egyiptommal és Szíriával, ami nem ha inkább mikor kérdése, Zeira meg volt győződve arról, hogy a küszöbön álló háború esélye rendkívül alacsony, aminek a vezérkar október 5-i ülésén hangot is adott.

Aznap később, 16: 45-kor, alig több mint 21 órával a háborút elindító Badr-hadművelet néven ismert egyiptomi meglepetéses támadás előtt, a katonai hírszerzés megkapta azt a bizonyos közleményt.

A „sürgős” megjelöléssel ellátott, négy mondatból álló üzenet megmagyarázta az izraeli hadsereg által is észrevett jelenséget, hogy a szíriai szovjet katonai tanácsadók és diplomaták az elmúlt napokban tömegesen, családjukkal együtt elkezdték elhagyni az országot. Közel 50 évvel később, ennek az üzenetnek egyes részei továbbra is titkosítva maradtak, beleértve a küldője és átvevője nevét.

„Tudomásunk [kihúzva] van arról, hogy Szíria kiutasítja a szovjet szakértőket, és hogy a repülőgépek megkezdték a szállításukat Damaszkuszból Moszkvába. Ugyanezek a források azt mondják, hogy még a szovjet diplomaták családjai is folyamatosan érkeznek Damaszkuszból. A források hozzáteszik, hogy a szíriaiak a kiutasítást úgy magyarázták, hogy Egyiptomnak és Szíriának szándékában áll háborút indítani Izrael ellen, és ezért kitoloncolják őket. A tájékoztatás végett” – olvasható az üzenetben.

Az üzenet beérkezésének idején az Izraeli Védelmi Erők hasonló tömeges kivonulást látott a szovjet tanácsadók és családjaik részéről Egyiptomból, valamint az összes szovjet hajó elhagyta az egyiptomi Port Szaídot és Alexandriát. A katonaság értetlenkedett a jelenség miatt, nem volt biztos benne, hogy ez Moszkva és a két ország közötti kapcsolatok romlását jelenti-e, vagy a szovjetek tudnak a támadás lehetőségéről.

Az üzenet a támadást jelezte, mégsem adták tovább. A közleményt átvevő tiszt „felidézte, hogy a műszak vezetője aznap este azt mondta neki, hogy a hírszerzés vezetője elrendelte, hogy ne adják ki [a táviratot]” – az Agranat Bizottság szerint.

Válaszában Zeira nem ismerte el, hogy parancsot adott volna, azt állítva, hogy nem emlékszik az esetre, és nem gondolja, hogy eleve személyesen neki kellett volna jóváhagynia a továbbítást.

„De utólag megpróbálhatok rekonstruálni egy lehetséges magyarázatot a késleltetésére azzal a ténnyel, hogy – mint mondták – nem értékeltük úgy, hogy az üzenet bármit is hozzáadott volna a meglévő értékelésünkhöz, és lehetséges, hogy abban reménykedtem, hogy egy jelentősebb üzenetet kapok rövid időn belül. De mint mondtam, nem emlékszem, hogy éjfél előtt késleltettem volna [a továbbítást]”- írta a bizottságnak 1974. március 21-én.

Az éjszaka folyamán számos további jelentés érkezett, a szovjet tisztviselőket és családjaikat Damaszkuszból és Kairóból pásztázó repülőgépek pontos számával és típusával.

Másnap reggel – a háború reggelén – 6:35-kor a Katonai Hírszerzés előterjesztette jelentését a kormánynak, figyelmeztetve a közvetlen támadásra, a Szovjetunió egyik forrására hivatkozva, akinek a neve továbbra is titkosítva van. A hírszerzési jelentés egy Moszad-forrás – Asraf Marwan, Anwar Szadat akkori egyiptomi elnök bizalmasa, aki „Angyal” kódnéven ismert – információit is tartalmazta, aki „99 százalékos eséllyel” figyelmeztetett arra, hogy a háború október 6-án kitör, az állami levéltár által 2018-ban kiadott Moszad-dokumentumok szerint.

14 órakor, 7,5 órával a katonai hírszerzés jelentésének közzététele után az egyiptomiak és a szírek elindították támadásaikat, ezzel megindítva a háborút.

A háború – és annak előrelátásának hiánya – szétzilálta a közvélemény bizalmát a hadsereg és a kormány iránt, valamint Izrael legyőzhetetlenségének érzését a hat évvel ezelőtti hatnapos háború váratlan, elsöprő győzelme után.

Az Agranat Bizottság hetekkel a háború befejezése után alakult meg, és azzal a számtalan kudarc kivizsgálásával bízták meg, amelyek ilyen meglepetésszerű támadást tettek lehetővé.

Tavaly nyilvánosságra hozták a bizottság Zeirával folytatott eszmecseréjét is, amelyben a testület részletesen leírta a hírszerzés főnökének elhibázott lépéseit.

Noha Zeira elismerte, hogy elkövetett néhány hibát, határozottan és erőteljesen elutasította a bizottság két megállapítását: hogy azt mondta a kormánynak, hogy előre meg tudja jósolni Anwar Szadat egyiptomi elnök és Hafez Asuad szíriai elnök szándékait, és hogy az ilyen értékelésekért az egyedüli felelősség őt terheli.

Zeira fenntartotta, hogy biztosította Golda Meir akkori miniszterelnököt arról, hogy képes lesz nyomon követni az Egyiptom és Szíria által folytatott háborús „előkészületeket”, a miniszterelnökkel 1973. április 18-án tartott találkozó során, de nem tett ilyen ígéreteket az országok „szándékaival” kapcsolatban.

„Ígéret volt arra vonatkozóan, hogy figyelmeztetést adnak ki az előkészületekről, nem pedig a szándékokról” – közölte a bizottsággal. „Legjobb tudomásom szerint – és óvatosan és felelősségteljesen használom ezt a megfogalmazást – nem ígértem előzetes figyelmeztetést az ellenség szándékairól”.

Sőt, Zeira szerint az ilyen értékeléseket nem neki kellett elvégeznie, legalábbis nem egyedül.

„Megkérdezem Önöktől: Ki az, akinek képzettsége, tapasztalata, kötelessége és felelőssége megköveteli tőle, hogy meghatározza a szomszédos államok vezetőinek szándékait, Izrael Állam miniszterelnöke és legfőbb miniszterei, vagy csak a hadsereg tisztjei?” írta Zeira a bizottságnak.

„Állítható-e, hogy a baráti országok vezetőinek szándékának felmérése a kormány felelőssége, és hogy az ellenséges országok vezetőinek szándékának felmérése a hadsereg feladata?!”

Míg elsősorban Zeirát találták felelősnek a háború hírszerzési kudarcáért, a kormány részéről Golda Meir lemondott miniszterelnöki posztjáról, valamint Mose Dajan a védelmi miniszteriről. Noha a Munkapárt a háborút közvetlenül követő választásokon megőrizte a kormány irányítását, a későbbi választásokon viszont alul maradt a jobboldali Likud párttal szemben, részben a jom kippuri háborút követő ellenszenv miatt.

forrás: Izraeli Védelmi Erők; TOI; Ynet; UjKeletLive

Az Új Kelet Live éjszakai hírei október 20-án Új Kelet Live

Kochavi tollat ragadott; 102-re emelkedett az arab közösségben dúló erőszak áldozatainak száma; Bennett meghívót kapott; Ami kimaradt; Időjárás
  1. Az Új Kelet Live éjszakai hírei október 20-án
  2. Az Új Kelet Live éjszakai hírei október 19-én
  3. Az Új Kelet Live éjszakai hírei október 18-án
  4. Az Új Kelet Live éjszakai hírei október 17-én
  5. Az Új Kelet Live éjszakai hírei október 16-án

1 komment

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .