Sztartapu meséi (3)

0

Makara Béla/imisz

Micsoda? Már az asszisztenseket is bevonják a döntés előkészítésbe? Nem igaz, a főnök új asszisztense, Liza, vagy ahogyan a szexista kollégák némelyike emlegeti, Liza babi is véleményt írt: figyuzzatok, én jobban szeretném gumival… Szpasziba mologyeci.

A főnök mérges arca jelent meg a szemüveg lencsén és sürgette Naftalit: Nu, mi lesz már? A finánc guruk lábhoz tett széfekkel várják az előre jelzésünket. Lemegy a nap a tokiói tőzsdén, hékás! Ken ve lo? Rád várnak a brókerek, már csak a te véleményed hiányzik.

Hatalmas mágendávid villogott a skype-on: a Start-up or Stop-up Rabbinátusi Hivatalának főigazgatója, Meier főrabbi sűrű szakáll mögött és méteres átmérőjű fekete kalap alá rejtőző fizimiskája került látótérbe. Köszönés helyett előadta a következőket: Remélem, te nem hiányoztál, amikor Dávid és Góliát legendájáról szólt a tanítás! Áldott legyen a hős Dávid, neki nem ilyen parittyája volt, ugye tudod ! Ha már az összes többi balek, mesüge kollégád nem emlékszik, hogy Dávid parittyájának két – mondhatnám ivritül is, de azt nem értitek – , azaz kettő  szára volt, és nem egy, legalább te tudasd velük, hogy ez a cucc csak történelemhamisítványnak jó, fegyvernek egy nagy kalap dreck, ahogy szegény apám mondta volt, ha valami nem tetszett néki. Ómen.

Volt még egy vélemény a kínai gyártó partner pártitkárától is: pártunk és kormányunk, a szárazföldi hadsereg, a műhely kollektíva minden tagja száz közös felvonuláson éljenzi minden vasárnap az új csodafegyvert. Kínai piac majd rendel 5oo millió szettet sárkányemblémás bőrrel. Kutatási költségre 10 millió dolcsi, szerszámokra, gépekre 15 millió, családi pótlékra ( csak egy gyermekesek kapják! ) 100 dolcsi, herzliai- nakingi csereüdültetésre 400 ezer. Ja, és kérünk tíz darab kipát, mert Mo Se ben Akárki megalapította gyárunk nyugdíjas dolgozóinak izraelita vallási csoportját. Gyertek mihamarabb vagy mi megyünk száz fős delegációval a pénzért! Csokesz mindenkinek! Csúz Li első és egyetlen párttitkár.

Naftali megnyitotta az utolsó doksit. Az egy fekete filctollal rajzolt parittyát ábrázolt. A főrabbi igazat mondott: egyetlen zsinóron lógott az elhajítandó követ tartalmazó bőr darabka, nem kettő szára volt és a bőrhöz csatlakozó szár egyszerű cukorspárga volt a leírás szerint. Ez valóban újító gondolat, de igaza van a főrabbinak, egy nagy kalap…

Kopogás nélkül beviharzott a szobába Krausz bácsi, aki a kisbefektetőket képviselte ( volna ) a direktóriumban:

Te Nafi, engem elzavart az elnök. Miért, miért? Megmondtam neki, hogy az úgynevezett új csodafegyvernek semmi újdonság értéke nincs, nulla. Apukám, aki a második alijával érkezett, mesélte, hogy amíg nem jutottak lőfegyverhez, a szőlőt dézsmáló madarakra az ősi szerkezetű parittyával lődöztek, tudod?!

Jó lenne, ha azt kommunikálnád ezekkel a mesügékkel, hogy hagyják a francba – hogy finom legyek és szakszerű – az egészet. Még ha digitalizált lenne, talán, talán. Azért sem mozgósítom a kibucok, mosávok nyugdíjasainak egyesített pénzügyi alapját a parittya beruházás támogatásához, mert vérig sértődtem. Miért? Azért, mert, nem tetszett az elnöknek a reklám tervem. Kiröhögött, képzeld! Elmondom neked, miket kínáltam fel a reklámkampány szlogenjeinek. Az első: Ezzel lőni telitalálat. Aki nem veszi, egy barom, állat! A másik: Hős fegyver a parittya, anyja sémi, apja szittya. Micsoda? Gőzöd nincs a költészethez és a reklám-poézishez, tudod? Megyek, veled sem lehet szót érteni.

Naftali sóhajtott egy nagyot, videót küldött az elnöknek. A filmecske Naftali jobb kezének föld felé mutató hüvelykujját láttatta. Szóval nem támogatta az ősi fegyver felélesztését, újbóli gyártását. Aztán kör-emailt küldött a cég valamennyi munkatársának, minden fő- és alfőnökének, részvényeseinek: Találjatok már ki valami csodafegyvert, jó? Búcsúzom, lelépek, ne parittyázzatok, inkább sokasodjatok… A kakukkos órára vigyázzatok. Az idióta önjáró, szolgálati autótokat a parkolóban hagytam. Kínlódjon vele, aki akar. Folyton eltéved. Tegnap is éjfélre értem haza, Eilátra ment először a barom, pedig itt van két kilométerre a házam a Ben Yehudán.

A firma elnöke zokogni kezdett, miután Nafi felmondó levelét elolvasta, ugyanis e művelet közben, alatt asszisztense, Babi a fülébe súgta: kész, vége, őreá eztán semmilyen aspektusból ne számítson, mert most pénteken lesz az esküvője a Ramat Gesev-i mosavban Krausz bácsi unokaöccsével, akit az új-zélandi Investor Holding Ltd. vezérigazgatójának választottak meg határozatlan időre, jobban mondva a Messiás megjelenéséig.

Az elnök a jobb keze ügyébe esett asszisztenciájának távozása okán búskomorságba zuhant, három hétig kúrálta egy herzliai magánpanzióban Japánból emigrált gésa-team. Sikerrel, mert a prezidenciális nagyfőnök újjászületett fizikailag, szellemileg. Szinte. Mert az első munkanapján a tőzsdei híreket olvasva, oroszlán-ordítással vette tudomásul a magasságos egekig  szárnyaló, méregdrága részvényeket kínáló és birtokló, legfrissebb részvénytársaság megalakulását. Kettőt lehet találni, többet nem, mert különben úgyis elárulom, hogy ez új cég neve: First Modern Parittya of Izrael Ltd. Alaptőkéje 100 millió shékel. Részvényesek száma: lásd a hadsereg szárazföldi egységeinek titkos legénységi és tiszti névsorát. Alapító, elnök: Naftali ben Delete. Vezérigazgató: Krausz Bácsi. Könyvvizsgáló: Csúz Li.

Mi ebből a tanulság? Csak annyi, hogy jobb ma egy sztartap, mint holnap…

Sztartapu meséi – 2. rész

Sztartapu meséi – 1. rész

Megosztás

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .