Sztartapu meséi (2)

0
Sztartapu2.0/pixabay

Makara Béla/imisz

A lift előtt úgy állt meg a mozgó járda, hogy Naftali a mögötte trécselő három leányzó karjaiba tántorodott. Ő nem bánta. A kosztümös, harisnyás, koponyára simított fényes hajú, válltáskás hölgy különítmény annál inkább: finnyásan tolták el illatos karjaikba szédült, izzadt pólójú, zoknit többszörösen másnapos egyetlen zoknit viselő akárkit. Sőt, kretén, nem tudsz viselkedni kérdést sziszegett feléje az egyik szőkésre, zöldesre, sárgásra, pirosasra melírozott hajú hölgyemény. És hallj csodát, azt is sziszegte – harcias mítu-párti aktivistához illően – hősünk füle hallatára: nu, nu, ez is valami Vajnsztijn követő kurafi, így akar nyomulni. Naftali sűrű szliházás, zihálás közben néhány puszit dobott a melírozott bombázónak minden epekedő gondolat nélkül, mert ismerősnek vélte, felismerte benne a harmincadik emeleti  gránátalma szörp automaták feltöltésért felelős drink logistic vicedirektort.

A lift persze megint nem működött. Sóhajtva, káromkodva vette tudomásul a nagyérdemű utazni vágyó közönség apraja, de inkább nagyja, hogy ismét gyalogszerrel kell felbattyogni a magasba. A piros filctollal ákombákomozott, részben latin, részben héber, részben cirill betűkkel tele írt, a liftajtóra felragasztott A/4-es lapon ez virított: „A lotof Szliha. Your Elevator no go. Izvinyítye. Liftmanager, Rafi Blum Pestre flájt. Most nyissa ki a romkocsma pub-ot Akácfa utca sarok. És hHárom hetes gyökérkezelést is aktivál benne a szájában prof. Virág doktor. Ha van fogfájás, kontakt velem, adok telefonját. Szuper dentiszt. Majd megtudod te is. Ha jön Rafi, lesz lift. Beszt rigard Sanyi  Helpmister of elevator Technogi, Netanyja, POB X+3. Not forget, my feleség, Szvetocska opened saksuka büféon the roof. Jale tizenhét emelet voszemnacat.”

Szerencse, hogy a Start-up or Stop-up Ltd. irodái a kilencediken voltak, így Naftali viszonylag pihenten rogyott a motoros irodaszékébe, amelynek fejtámlája már ezer decibellel ontotta az aznapi feladatok listáját – három nyelven. A finn és közép-ázsiai eszperantó idiómákkal dúsított komputer terminusz teknikuszok álltak legközelebb Naftali alap- és középfokon elhasalt nyelvvizsgáihoz. Zárójelben jegyezzük meg, hogy igazából nem ő, hanem a rá megszólalásig – de csak addig – hasonlító unokahúga, Maya hasalt el a vizsgán, mert fülig, jobban mondva egyéb testrészekig belezúgott a nyelvvizsga bizottság elnökébe és vicaverza. Többszöri kérdésre még a telefonszámát sem tudta megmondani – ivritül – az első látásra szintén szerelembe esett prezidenciális epekedőnek. Tehát vizsga nyista, viszont ivritül bömbölő hármas ikrekkkel frissült Mayáék famíliája. Zárójel bezárva.

Nafi barátunk hiába vette le gyűrűsujjáról a tíz éve viselt jegygyűrűjét, a tenyérazonosító az ötödik tesztre sem engedte be a komputerébe, csak nyomta a vihogással dúsított gúnyos dumát: mi van havér, nem jött össze, hekkerkedni azér’ tudni kell, hülye gyerek. Ha még egyszer próbálkozol, riasztom a kíberpolicájokat! Maradt a hagyományos nyitás: a bicskanyitogatás. Elő a hagyomány nélküli izraeli-magyar népi játékok ünnepi kirakodó vásárán elcsent béka- ( vagy birka- ? ) nyúzó, de leginkább halkésnek ajánlott bicskát, és a hosszabbik pengét bedugta a központi line nyílásába, a pengét fel-alá és körbe-körbe mozgatta és trallalla, beindult a kurafi masina, a bicska éle ám bánatosan görbült, így becsukni nem sikerült. A három csajszi, akik a liftnél nemrég őt fikázták, most lihegve a lépcsőtúrától, kórusban éljeneztek valamit vagy valakit a folyosón: mazeltov, mazeltov…

Az iroda északi üvegfalán megállás nélkül kakukkolt a ramat-gan-i bolhapiacon négy órás alku után, jutányos áron ezerötszáz seko-ért szerzett retróra hajazó kakukkos falióra. Ennek a számlapja hiányzott, ingája nem ingott, sem a negyedórát, sem a felet, sem a háromnegyedet, sem az egész órát – az eladó eskü alatt tett ígérte ellenére – nem ütötte. Igen, a kárpátaljai gyökerekkel büszkélkedő – Glück Salamon néven bemutatkozott zugárus – ékes, ukrán, orosz, jiddis és még ki tudja milyen nyelven megesküdött az óhazájában hagyott, még élő összes nyugdíjától megfosztott pártfőtitkárra és pártelnökre valamint azok családjára, hogy minden működik majd, ha északi fekvésű falra akasztja egy klimatizált szobában. Csak a rejtélyes kakukk működött, bár annak időnkénti szirénázásának, vijjogásának semmi köze nem volt magához az óra-funkciókhoz, sem az ismeretlen, és soha nem jelzett, aktuális időponthoz. Akkor kezdett lármázni a madár, amikor éppen kedve szottyant. De ez a természetes, nem? Az élővilágban is így van. Vagy így kellene lennie, nem ? Emberünket gyakran foglalkoztatta, hogy ki volt az a kretén, aki kreálta anno ezt a légiriadós madár immitációt. Bármit visított titkos fészkéből az ismeretlen madár, annak semmi köze nem volt az éppen aktuális időponthoz. Van ez így, legyintett az óra gazdája. Csak az dühítettet, hogy  a madaras szörny általában akkor nyerített – mert ezt is tudta a készülékből kiugráló, nyírfából faragott madárka mögötti rejtélyes kütyü -, amikor Naftali az óránkénti, nagyjából kétszáz ímélje olvasása vagy küldése vagy törlése közben vagy után, néha előtt éppen elszenderedett volna.

Nafi két szundi között gyakran törte a fejét, hogyan applikálhatna ebbe a monstrumba olyan programot, amivel időközönként -, leginkább ha esik, ha fúj, ha süt a nap, ha a félhold kukucskál be -, közölné a grinicsi vagy a hercliai pontos időt ? Ez nagy biznisz lenne, olvasta, hogy egy brooklyni  bróker ház éppen a negyedik vagy ötödik generációs faliórákat próbálja bevezetni a kolumbiai hegyi falvakban.

A bicskanyitogatást  észlelve az íróasztal lapjába épített  monitor már kiemelkedett, azon megjelent az elnök hímoroszlánra hajazó fizimiskája – bár nem Miska volt a neve, hanem Szerjózsi – és hímoroszlán bömbölését utánozva jelezte az érces hang, hogy munkára fel, öcskös, facsiga! Rabótaty, rabótaty!

Naftali a napszemüvegét lecserélte a robotszemüvegre. Ezt csak kopasz fejen lehetett használni. Ennek ismeretében Ruti, hősünk egykori barátnője felmondta az alkalmi szövetségük íratlan szerződését – magyarul kirúgta a derékig lekopaszított Naftalit.  Női munkatársak úszósapkával játszották ki a tar fejbőrre vágyakozó szenzorokat. Ez a rabszolgahajcsár kütyü egyébként Ilana Krausz katonaviselt séf kiskorú iker tesóinak a találmánya volt. Ők sztartapolták. Igaz, perben állnak a mai napig, ugyanis Ivan ben Imre Sosztakovics, a szomszédjuk tulajdon- és profit részt kér tőlük és Naftaliék cégétől, mert eskü alatt állítja a Sosztakovicsklán, hogy az általuk bérbe adott sufniban született a fiúk találmánya. 

Folyt. köv. ( ha akarjátok )

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..