Nagy Tímea/ujkelet.live
A következő írás Izraelről szól, ahol közel két hét alatt a feje tetejére állt a világ. A másik oldal csupán említés erejéig fog szerepelni, elvégre a médiában már az övék a főszerep, mi pedig be kell érjük a modern vérváddal. Az ő hazugságaik képesek háttérbe szorítani azt a tényt, hogy október 7-e a zsidó nép leghalálosabb napja lett a holokauszt óta.
Két héttel ezelőtt, péntek este mindannyian abban a tudatban feküdtünk le aludni, hogy néhány órára megfeledkezhetünk az égető kérdésekről: vajon az őszi nagyünnepek záróeseménye, avagy az ima Tel Avivban úgy végződik majd mint a jom kippuri? Hogy dönt a Legfelsőbb Bíróság az igazságügyi reformtervvel kapcsolatos petíciók ügyében? Teljesítik az ultraortodoxok követelését a sorkatonai szolgálattal kapcsolatban? Mi lesz a reformterv miatt lázadó tartalékosokkal?
Visszatekintve mind banálisnak tűnnek, de ezek a dolgok tíz hónapon át egyre nagyobb éket vertek a két tábor között: az egyik úgy vélte, a demokráciát meg kell őrizni, a másik viszont meg volt győződve arról, hogy jelenleg nincs valódi demokrácia, mivel a bíróságok miatt nem a nép akarata érvényesül.
Reggel azonban egy más valóságra ébredtünk. Miközben az ország lakóinak többsége még aludt vagy az első kávéját kavargatta, a déli közösségekben elszabadult a pokol. A magukat édenkertként leíró kibucokat terroristák tömegei lepték el, gyilkoltak, nőket erőszakoltak meg, gyújtogattak és embereket raboltak el. Nem válogattak, de miért is tették volna? Elvégre a szemükben minden izraeli, legyen szó gyerekről vagy holokauszt-túlélőről, mind az ellenség katonája. Az is, aki soha egy napot nem szolgált.
A katonák, a különleges erők és a civilek végül felülkerekedtek a terroristákon, de az igazi horror ezután jött. A szembesülés a valósággal. Felgyújtott vagy felrobbantott autók és házak. Úttesten és utcákon heverő holttestek. Múlt és jelen találkozása: a sábát asztalon heverő megkezdett challah és boros poharak, a védett szobában megcsonkított és felgyújtott holttestek. Vérrel borított fal és ágy a gyerekszobában.
,,Olyan látványoknak vagy szemtanúja, amelyeket nem tudsz a valósághoz kapcsolni. Azt mondod magadnak – lehetetlen, hogy bármi ’emberi’ ilyesmit csináljon. Életemben először láttam holttesteket sírni, mármint, egyszerűen nem tudom, hogyan magyarázzam el, amit láttam, nem tudom megmondani, milyen állatok voltak, de ezek az állatok kihasználták az idejüket – úgy tűnik sok órát arra, hogy valamilyen módon bántalmazzák ezeket az embereket” – nyilatkozta könnyeivel küszködve Natan Kenig a 12-es csatornának múlt héten. Kenig 27 éve önkéntes a ZAKA-nál.
Egész családokat öltek meg vagy raboltak el. Halottak, akik után nem maradt, aki kaddist mondjon. Sokan a közösségi médiában keringő videókból tudták meg, hogy szeretteiket Gázába hurcolták. A katona, aki öt percen át kopog a védett szoba ajtaján mire halk mozgolódást hall, majd még öt percen át győzködi a bent lévőket: ,,Az izraeli hadsereg katonája vagyok, kijöhettek”. Véget nem érő szirénák sorozata.
Aznap estétől kezdve, Izraelben számokról beszélnek, számokkal ébrednek és számokkal fekszenek. Jelenleg közel 1000 civil, több mint 300 katona illetve mintegy száz rendőr, tűzoltó és mentős hallottunk van. Több mint 200 holttestet még mindig nem tudtak azonosítani – ugye nem kell leírni, mi az oka. 100-200 személyt eltűntként tartanak nyilván. Legalább 203-an pedig terrorszervezetek foglyai a Gázai övezetben.
Két nappal a szörnyű támadás előtt találkozót tartottak Nir Oz alapítói (1955), akik mind a nyolcvanas éveikben járnak. A mintegy 40 résztvevőből hatan még mindig a kibuc lakói, köztük Oded és Jochi Lipschitz. A videók alapján a hangulat nagyon jó volt, Oded szokás szerint zongorajátékával szórakoztatta a társaságot. Szombaton feleségével együtt Gázába hurcolták, a háza leégett, a zongorájából csupán a hamu fedte húrok maradtak meg. Egyik barátjuk szerint Jochi nagyon komplex gyógyszeres kezelésen van, és kérdéses, hogy Gázában biztosítani tudják számára a gyógyszereit.
Arik Peretz csupán örömet akart okozni cerebrális parézistől szenvedő lányának, Ruthnak és elvitte a Reim melletti Nova zenei fesztiválra. A Hamász terroristái meggyilkolták őket. Holttestüket 12 nappal a mészárlás után találták meg.
A 12 éves autista Noja Dan Kiszufim kibucból és 79 éves nagymamája, Karmela, Nir Ozból szintén a falvakban végrehajtott mészárlások áldozatai. Családjuk másfél hétig abba a reménybe kapaszkodott, hogy Gázába hurcolták őket.
Volt viszont, aki szinte megkönnyebbüléssel fogadta, hogy gyermekét megölték, mert úgy vélte, ami Gázában várt volna rá fogolyként még a halálnál is rosszabb.
Október 7-én szombat este, amikor az első hivatalos adatok kijöttek 200 halottról beszámolva, senki sem akarta elhinni: ilyen nem történhetett meg Izraelben. A számuk azóta megy felfelé és amikor a Gázai övezetben a háború szintet lép Izrael részéről, még magasabb lesz.
Azonban ebben a horrorban is megmutatkozott, milyen csodálatos és összetartó Izrael népe. Akik két hete kölcsönösen minden rossznak elhordták a másikat, mára ismét testvérekké váltak. Civil kezdeményezések indultak minden téren. Katonák számára meleg ételt készítő menő éttermek. Emberek, akik maguktól, még az ország másik végéből is, elindultak megkeresni a megöltek, sérültek, evakuáltak vagy elraboltak háziállatait, hogy gondoskodhassanak róluk. Nem felejtkeztek meg a gazda nélkül maradt fejésre váró tehenekről vagy éppen a tyúkok etetéséről sem.
Végezetül íme egy rövid összehasonlítás: Izraelben az iskolaudvart játékra, tornaórára és ünnepségek tartására használják. Gázában rakétaindítóként is szolgál. Izraelben az iskolát iskolaként használják, oktatásra. Gázában az ENSZ-iskola nem egyszer terrorszervezet alagútjainak kijárataként szolgál. Izraelben a kórházakban beteget és sérülteket kezelnek. Gázában a kórházak terroristák búvóhelyeként, fegyver- és rakétatárolóként, közvetlen környezetük pedig rakétaindítóként szolgál. Izraelben előfordulhat, hogy a szomszédod egy vezető katonai parancsnok, de az is biztos, hogy az a parancsnok nem rakétárolónak használja a lakását.
Azoknak, akik levágott fejű/felgyújtott/fejbe lőtt csecsemők képét követelik: Izraelben sohasem volt szokás holttestek képeit közzétenni. Azok a sokkoló, fájdalmas felvételek, amiket elsősorban nyilván a nemzetközi médiának szántak, kivételes esetnek számítanak. Ilyenné lett a világ.
Azon azonban semmi nem változtat, hogy mintegy 1400 szék örökre üres marad Izraelben a sábát asztalnál. 203 pedig arra vár, hogy ismét elfoglalja. Mindegyikük velünk van, amikor ma leülünk a sábát asztalhoz. Mindegyikük szerepel imáinkban.
Ám Iszráel Cháj, győzni fogunk. Sábát sálom! 🇮🇱
További anyagok a lemészároltakról és elraboltakról: itt.
[…] Izraelben beszélik – számok […]
[…] Gázai övezetet uraló Hamász hétfőn szabadon engedett két idős izraeli túszt, a 85 éves Jocheved Lifshitzet és a 79 éves Nurit Coopert, állítása szerint humanitárius […]
[…] az 59 éves Judith Raanant és 17 éves lányát, Nathalie Raanant. Hétfő este pedig a 85 éves Jocheved Lifshitzet és a 79 éves Nurit […]
[…] Gázai övezetet uraló Hamász hétfőn szabadon engedett két idős izraeli túszt, a 85 éves Jocheved Lifshitzet és a 79 éves Nurit Coopert, állítása szerint “humanitárius […]
[…] az 59 éves Judith Raanant és 17 éves lányát, Nathalie Raanant. Hétfő este pedig a 85 éves Jocheved Lifshitzet és a 79 éves Nurit […]