Sztartapu meséi

0
startapu meséi, illusztráció/pixabay

Makara Béla/imisz

Naftali ben Delete már hármat füttyentett az autó hátsó fotelülésén, mire a sofőr és kipufogó nélküli, hamszin- és napsütés-meghajtású, 72,5  cilinderes, szenzoros tirisztorral felpöckölt járgány hajlandó volt beállni a kijelölt parkolóhelyre. A szuperkényes négykerekű ugyanis utálta, ha napon száradó narancs- és pamela-héjakon kell gurulnia, állnia. Márpedig a parkolót megint nem seperte fel Rifke és a férje, Iczig, mert…, kitudja miért. A hősidőkben kéziféknek titulált automata fék sikkantott egyet, jelezve, hogy megállt a kocsi. Kinyílt a jobb hátsó ajtó. Naftali azonban a bal hátsó ülésen ült. Köhintett egyet, erre a jobb hátsó ajtó bezárult és kinyílt az anyósülés melletti. Anyád…, kommentálta Naftali a misztéket és laptopján frissítette az ajtónyitó programot. Ez után az autó elindult hátrafelé, ipszilon figurát leírva ijesztgette a parkolásra váró vagy satufékkel stoppoló társait, majd ismét beállt egy új helyre. Naftali hiába ordított, káromkodott, a bestia cég nagyon-nagyon nagy hatalmúelnökének fenntartott, piros és sárga csíkozással díszített helyén állt meg, hiába vijjogott a betonból sietve kiemelkedő info-oszlop, hogy ácsi ! A mindentudó gépjárgány kivetített egy fotót önnönmagából, amely egy bütykös férfiöklöt ábrázolt a következő konfigurációban: a hüvelyk, a mutató, a gyűrűs, a kis ujj zárva, a középső viszont teljes életnagyságban ujj az égnek mered… A világ minden autósa tudja, hogy mit jelent ez a multinacionális jelecske…

Naftali azon morfondírozott, vajon hol tanulhatta ezt az otrombaságot ez a szuper-intelligenciával felturbózott négykerekű? Aha, megvan! Az egyik konstruktőr, bizonyos Gala Gonja! Vele egy jesivába jártak. Gala gyakran kapott bizonyos ütlegeket, mert a szent tanulmányok silabizálása helyett malac vicceket sutyorgott a mellette ülők pajesszel nem védett fülébe. Ez a magatartás ugye kétszeresen büntetendő volt: egyrészt a malackodás már betű szerinti olvasatban is súlyosan helytelen és büntetendő ilyen glattkóserhelyeken; másrészt vallásos tanulmányok folytatása során nem smúzolunk, világos!? Még szerencse, hogy Joszi Marmalad, az osztály eminense, éltanulója éber volt és jelentett rögvest minden zavaró körülményt. Joszi, a kis éber héber, sokra vitte, a mai napig, parkoló őr Jeruzsálemben. Az ő területén próbáljon valaki sumákolni, meglépni fizetés nélkül!

Szóval Gala Gonya nagyon agyas konstruktőr lett, a spionkodó okos tojás meg… De hagyjuk a múltat, foglalkozzunk csak a minden bizonnyal áldásos jelennel, hogy a várva nem várt jövőről ne is beszéljünk.

Ott tartottunk – talán -, hogy az agyament vagy inkább agyafúrt autó beállt az elnöki parkoló parcellába. Hú, eddig okés a mázli, a kényszernyugdíjazott moszadosokból verbuvált biztonságiak még bizonyára a kontinentális reggelit fogyasztják az őrtoronyban. Vagy talán leváltották éjszaka az elnököt és ma üres lesz a parkolója, míg a tőzsdetanács nem járul hozzá a kétszáz hónapra járó elnöki végkielégítéséhez? Reménykedett hősünk és meg is hozta az első döntést: nem fog itt reszketni pár ezer sékeles parkolási kihágás miatt, átfesti a számára egyelőre tiltott placcot: nem piros és sárga csíkozású lesz ezután a parkoló, hanem fehér és kék, mint a köznépi parkoló! Vagyis nemzeti színű. Hol élünk? Izrael színe nem piros és sárga, tudják-e főpolgármester és parkolói vezérigazgató és főrabbi uraim! Szabotáljuk a nemzeti színeket? Nanemá’!

Nincs több agyalás. A műszerfalon villogó zöld lámpák és a szíveskedjél havér kiszállni hang felismerése után kitolta a nyitott ajtón a két lábát…, teremtő akárki, a bal lábáról megint lemaradt a zokni…Persze, a valamelyik telepes manufaktúrától származó bal saruból megint kipotyogott az ellenőrző chip…Valahogy kifért az ajtónyíláson a pocakja is. A startoló mozgó járdán majdnem hanyatt esett, mert amint ő rálépett, eszméletlen gyors száguldásba kezdett az okos járda. Órájára nézett: hülye ez, hová siet? Van még öt perc kilencig. Ja! Mindegy. Valami gikszer miatt ez a lángész karóra elfelejtett átállni a tavaszi, nyári vagy a jó I. tudja melyik közel-keleti időszámításra. Ő megmondta anno, amikor értékelnie kellett a nahariai Klein önnyugdíjas baromfikereskedő okos óra találmányát, hogy az egy nagy kalap …szóval izé.  (A pontos kifejezés megtalálható a „Jiddis jövevényszavak az államalapítás évében” című kislexikon 1950-es díszkiadásának 612-dik oldalának negyedik bekezdésében. Ha egyáltalán, mert  az említett lexikont szerkesztő főbizottság anno nem vette a lapot, dunsztjuk nem volt, mit jelent például ez az igen találó, az osztrák-magyar eredetű népies jelzőből származó kiszólás, hogy egyebekről ne is beszéljünk… Be kell vallani, hogy már akkor is az orosz csúnya szavak, kiszólások domináltak a megújuló nyelvjárában.) Szóval, most bezzeg már csikorgatják a zsűri tagok a fogukat, mert elúszott akárhány millió sékel, ugyanis a kutyának sem kell az össze-vissza járó, a legmélyebb álmokat is elűző éjféltől kettőig folyton kotkodácsoló, aztán reggel hatig kukorékoló, hattól fél hétig szirénázó, egy kiló húsz dekás Klein-féle karóra. Hála a piaci trendek  erősen lefelé görbülő grafikonjának, az óraművek üzemcsarnokát már a gyom veri fel, a falakra sebesen felfutó borostyán az egyedüli bevétel, hiszen bizonyos vallási körökben e növényből készülő koszorúkat  használják a temetkezési szertartás során.

Mert láss csodát, ez is sztartap: a Vologya ben Vaszilij and Tovarisi Incorporeted Zavod ugyanis a likvidátortól megvette 100 dollárért a romhalmazt, ugyanis bekattant nekik, hogy a romokon terjedő egyéb egynyári zöld gyomnövényeket nagyon kedveli a génkezelt gerbera mellé kötözni egy üzletileg titokzatos, ismeretlen jaffói virágárus kofa, bizonyost Binder néni. Egyesek szerint nem is ő az ötlet- és biznisz gazda, hanem válófélben tengődő élettársa, a krasznajapólisivonós- és fúvósnégyes egykori brácsása, bizonyos…, ja nem ismerjük az illető Erecben felvett becsületes nevét. A jelentős világbanki dotációt élvező, vlagyivosztoki fiókteleppel is rendelkező cég  honlapján panaszkodik egyébként a logisztikai partnerére: az  éjszaka vágott és napközben érkező növényzetet tartalmazó szállítmányok fele rendszerint használhatatlan, olyan fonnyadt, mint a tengerpart homokján két nászéjszakával ezelőtt ott felejtett menyasszonyi csokor…

Folyt köv.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..