szerző: Gideon Peer
Rend a lelke mindennek!
A jót meg kell fizetni!
Igen, szeretem a közmondásokat, a népi bölcseleteket, azon kapom magam sokszor, hogy azok szerint is élek.
Például, hogy a rend a lelke mindennek. Ha zászlóm lenne, ezt a mondatot tűzném rá. Ha tehetem, ha módom van rá, vagy még inkább: ha valaki van, aki odafigyel, hangoztatom is.
De akárhogy is, saját, privát mindennapjaimban igyekszem betartani.
Sok példát mondhatnék, de elégedjünk meg egyel.
Otthon mindig van postabélyegem, borítékom. Ha levelet írok, és néha írok, nem szaladgálok a postahivatalba, hogy feladhassam, ott vegyek rá bélyeget, csak a legközelebbi postaládát veszem célba, és a nyílásán becsúsztatom a már felbélyegzett levelet.
Azt is említettem, hogy a jót meg kell fizetni. Ez a tétel is élettapasztalaton alapul, ami olcsó, annak híg a leve, mondhatnánk a másik irányból.
Most mintha csorbulni látszana a második mondat kicsorbíthatatlannak vélt éle.
A történet egyszerűen kezdődik, mint a népmesékben.
Egyik nap – miután inget és cipőt húztam – elindultam a postára, nagytétel bélyeggel biztosítandó, hogy a jövőben se kelljen minden levélkével bélyegért rohangálnom.
Egy tömb helyi – országos – használatra alkalmasat vettem, amely nincs felárazva, ezért minden korban és időben használható, ami nagy találmány, persze arról nem vagyok meggyőződve, hogy kizárólag az izraeli postáé lenne.
A másik tömb külföldi levelek illetéke, közelebbről Európába, még közelebb Magyarországra szólók. Azon – természetszerűen – fel van tüntetve az ár. Ami, mint tudjuk, idővel megváltozik.
De ennyit!
Elhűltem, amikor megláttam, mennyibe kerül egy Magyarországra szóló, „sima” bélyeg, tehát nem ajánlott és még csak nem is expressz. Nem borzolom feleslegesen az idegeket, leírom a valós tényeket: 7 sékel 40 agora.
Nem vagyok állandó levélíró, Európába is csak hébe-hóba, meg persze néha nyáron is megeresztek egy-egy levelet. Legutoljára – ami nem volt olyan nagyon rég – ennek az összegnek a felét fizettem.
Az Izraeli Posta – fogalmazzunk finoman – manapság nem áll a helyzet magaslatán. Annyira megbízhatatlan, hogy aki teheti, igyekszik nem igénybe venni szolgálatait. Pontatlan, késik, már szinte vicc tárgya, meddig jut el a posta hosszúnak egyáltalán nem nevezhető keze Tel Aviv-ból Jeruzsálembe? Vagy egyszerűbben fogalmazva: a tengerparti városban feladott levelet mikorra kézbesítik ki a jeruzsálemi címzettnek? Napok, hetek alatt?
És itt dőlt össze bennem a világ. Eddig azt hittem, ami drága az jó.
Most arra kellett rájönnöm, hogy a nagyon rosszul működő cégek szolgáltatásai is képesek pofátlanul sokba kerülni…
