Lapid ENSZ Közgyűlés előtt mondott beszédének szövege

ujkelet.live

Jáir Lapid miniszterelnök csütörtökön elhangzott beszéde az Egyesült Nemzetek Közgyűlésén, New Yorkban.

,,Elnök úr, főtitkár úr, küldöttek, hölgyeim és uraim! 1947 novemberében ez a közgyűlés összegyűlt és döntést hozott egy zsidó állam létrehozásáról. Csak néhány százezer zsidó élt akkoriban Izraelben, ellenséges környezetben, döbbenten és megsemmisülten a holokauszt után, melyben népünkből hatmilliót meggyilkoltak.

Hetvenöt évvel később Izrael erős liberális demokrácia. Büszke és virágzó. Start-Up Nation, amely feltalálta a Waze-t és a Vaskupolát, gyógyszert az Alzheimer- és Parkinson-kór ellen, valamint egy robotot, amely képes gerincműtétet végezni. Világvezető a víz- és élelmiszertechnológia, a kibervédelem és a megújuló energia területén. 13 Nobel-díjassal az irodalom és a kémia, a közgazdaságtan és a béke területén.

Hogy történt ez? Ez azért történt, mert úgy döntöttünk, hogy nem leszünk áldozatok. Úgy döntöttünk, hogy nem a múlt fájdalmán merengünk, hanem inkább a jövő reményére koncentrálunk. Úgy döntöttünk, hogy energiánkat egy nemzet építésébe, egy boldog, optimista és kreatív társadalom felépítésébe fektetjük.

Nemcsak eljutottunk az Ígéret Földjére, hanem építjük is az Ígéret Földjét.

A történelmet az emberek alakítják. Meg kell értenünk a történelmet, tisztelnünk kell és tanulnunk kell belőle, de hajlandónak és képesnek kell lennünk változtatni rajta. A jövőt választani a múlt helyett. A békét a háború helyett. A partnerséget az elszigetelés és az elszigeteltség helyett.

Néhány hónappal ezelőtt összehívtuk a történelmi Negev-csúcstalálkozót. Vacsoráztunk, nem messze David Ben Gurion, Izrael államalapító atyja sírjától. Hatan voltunk. Az Egyesült Államok, Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Marokkó és Izrael külügyminiszterei. Egy vacsora, amelyről még két éve senki sem hitte volna, hogy lehetséges.

És akkor kinyílt az ajtó, valaki belépett és azt mondta: ‘Elnézést a zavarásért, de terrortámadás történt Tel-Avivtól nem messze. Két izraelit meggyilkoltak.’ Egy pillanat alatt mindannyian megértettük, hogy a támadás célja a csúcstalálkozó tönkretétele, harag szítása közöttünk, vitára késztetés, és a közöttünk lévő új partnerség szétzilálása volt.

Azt mondtam a külügyminisztereknek: ‘Együtt kell elítélnünk ezt a terrortámadást. Meg kell mutatnunk a világnak, hogy a terror nem fog győzedelmeskedni.’

A szoba elcsendesedett. És akkor az egyik arab külügyminiszter azt mondta: ‘Mi mindig a terror ellen vagyunk, ezért vagyunk itt.’

Öt perccel később mi hatan közös nyilatkozatot adtunk ki, amelyben elítéltük a támadást, szentesítve az életet, az együttműködést és hitünket, hogy van más út is.

A csúcstalálkozó folytatódott. A megállapodások aláírásra kerültek. Munkacsoportok alakultak, hogy a technológia, az élelmiszerbiztonság, az energia, a víz, az oktatás és az infrastruktúra kérdéseivel foglalkozzanak. Ezek a munkacsoportok megváltoztatják a Közel-Kelet arculatát, mialatt beszélünk.

A Közel-Kelet lakosságának, az egész világ népének körül kell néznie, és fel kell tennie magának a kérdést: Kik járnak jobban? Akik a béke útját választották, vagy akik a háborút? Azok, akik úgy döntöttek, hogy befektetnek a népükbe és az országukba, vagy azok, akik úgy döntöttek, hogy mások elpusztításába fektetnek? Azok, akik hisznek az oktatásban, a toleranciában és a technológiában, vagy azok, akik hisznek a fanatizmusban és az erőszakban?

Valahányszor találkozom valakivel, aki kritizálja Izraelt, mindig ugyanazt a választ adom: Gyere, látogass el hozzánk. Gyere és ismerkedj meg az igazi Izraellel. Bele fogsz szeretni. Egy ország, amely egyesíti a lélegzetelállító innovációt a történelem mély érzésével. Nagyszerű nép, nagyszerű ételek, nagyszerű szellem. Egy dinamikus demokrácia. Egy ország, amelyben zsidók, muszlimok és keresztények élnek együtt teljes polgári egyenlőségben.

Az általam vezetett kormányban vannak arab miniszterek. A koalíciónkban van egy arab párt. A Legfelsőbb Bíróságunknak vannak arab bírák. Arab orvosok mentenek életeket a kórházainkban. Az izraeli arabok nem ellenségeink, hanem partnereink az életben.

Jöjjönek el hozzánk. Meglátják, hogy Izrael egy elképesztő kulturális mozaik. A Golán fehér havas hegyeitől a Negev fehér sivatagi homokjáig; Tel-Avivtól, a high-tech fővárostól, egy non-stop tengertparttól a Földközi-tengeren Jeruzsálemig, örök fővárosunkig, három vallás szent városáig, amelynek gyönyörű utcáin a múlt minden egyes nap találkozik a jövővel.

Csodálatos országunk feje fölött azonban két nagy fenyegetés lebeg. Az önök feje fölött is lebegnek, még akkor is, ha megpróbálják letagadni. Az első a nukleáris fenyegetés. Az attól való félelem, hogy terrorista államok és terrorista szervezetek atomfegyverekhez jutnak. A második fenyegetés az igazság halála.

Demokráciáinkat lassan megmérgezi a hazugság és az álhír. A vakmerő politikusok, a totalitárius államok és a radikális szervezetek aláássák a valóságról alkotott képünket.

Tudnunk kell, nincs olyan ország a világon, amely jobban szembesülne ezzel a jelenséggel, mint Izrael. Nincs olyan ország, amelyet nagyobb hazugság cunami ért volna, és ekkora mennyiségű pénzt és erőfeszítést fektettek volna be a dezinformáció terjesztésébe.

Tavaly májusban a világ minden táján megjelent Malak al-Tanani, egy hároméves palesztin kislány képe, azzal a szörnyű hírrel, hogy szüleivel együtt meghalt az izraeli légierő egyik támadásában. Szívszorító kép volt, de Malak Al Tanani nem létezik. A fotót az Instagramról vették. Egy orosz lányé.

Több ezer példát tudok mondani hasonló Izraellel kapcsolatos álhírekre. Az Izrael-ellenes mozgalom évek óta terjeszti ezeket a hazugságokat. A médiában, a főiskolai campusokon és a közösségi médiában. A kérdés nem az, hogy miért csinálják ezt, hanem az, hogy önök miért hajlandók meghallgatni.

Miért hallgatnak azokra, akik dollármilliárdokat fektetnek be az igazság elferdítésébe? Miért állnak az iszlám szélsőségesek oldalán, akik melegeket akasztanak fel darukkal, elnyomják a nőket, és rakétákkal lőnek civilekre óvodákból és kórházakból?

Én nem egy vendég vagyok ebben az épületben. Izrael büszke szuverén nemzet, és egyenrangú tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Nem fogunk hallgatni, amikor azok, akik ártani akarnak nekünk, éppen ezt a pódiumot használják fel hazugságok terjesztésére rólunk.

Az antiszemitizmus az a hajlandóság, hogy megkérdőjelezés nélkül elhiggyük a legrosszabbat a zsidókkal kapcsolatban. Az antiszemitizmus más mércével ítéli meg Izraelt, mint bármely más országot.

Ezt a gyűlöletzenekart Irán vezényli.

Immár több mint negyven éve fényképeznek tüntetőket a városok terein és az iráni utcákon, amint izraeli és amerikai zászlókat égetnek. Kérdezzék meg maguktól: honnan vannak a zászlók? Honnan szereztek ennyit a zászlónkból?

A válasz: külön gyártják őket. Csak azért, hogy elégethessék. Így néz ki a gyűlölet iparága. Ez egy olyan rezsim, amely szisztematikusan foglalkozik a gyűlölettel.

Még a saját népüket is gyűlölik. A fiatal irániak az iráni rezsim béklyóitól szenvednek és küszködnek, a világ pedig hallgat. Segítségért kiáltanak a közösségi médiában. A szabadság iránti vágyukért – életükkel – fizetnek.

Irán rezsimje gyűlöli a zsidókat, gyűlöli a nőket, gyűlöli a melegeket, gyűlöli a Nyugatot. Gyűlölik és megölik a másként gondolkodó muszlimokat, mint Salman Rushdie és Mahsa Amini. Gyűlöletük életforma. Ez egy módja annak, hogy megőrizzék elnyomó uralmukat.

Az ENSZ-ben egyetlen olyan tagállam van, amely nyíltan kijelenti, hogy egy másik tagállamot el akar pusztítani. Irán újra és újra kinyilvánítja, hogy érdekelt Izrael Állam ‘teljes megsemmisítésében’. És ez az épület néma.

Mitől félnek? Volt már olyan időszak az emberiség történelmében, amikor a hallgatás megállította az erőszakot?

Az az ország, amely el akar pusztítani minket, egyben az az ország, amely megalapította a világ legnagyobb terrorszervezetét, a Hezbollahot. Irán finanszírozza a Hamászt és az Iszlám Dzsihádot, és áll a Bulgáriától Buenos Airesig tartó tömeges terrortámadások mögött. Ez egy gyilkos diktatúra, amely minden erőfeszítést megtesz, hogy atomfegyvert szerezzen.

Ha az iráni rezsim atomfegyvert kap, használni is fogja.

Az egyetlen módja annak megakadályozására, hogy Irán nukleáris fegyverhez jusson, az az, hogy hiteles katonai fenyegetést tesznek az asztalra. És akkor – és csak akkor – kötni velük egy hosszabb és erősebb megállapodást. Világossá kell tenni Irán számára, hogy ha előmozdítja atomprogramját, a világ nem szavakkal, hanem katonai erővel válaszol. Valahányszor a múltban egy ehhez hasonló fenyegetést tettek az asztalra, Irán megállt, és visszavonult.

Ma a világ az egyszerű megoldást választja. Úgy dönt, hogy nem hiszi el a legrosszabbat, minden bizonyíték ellenére. Izrael nem rendelkezik ezzel a kiváltsággal. Ezúttal nem üres kézzel állunk ki azokkal szemben, akik el akarnak pusztítani minket.

A zsidóknak ma van államuk. Van egy hadseregünk. Nagyszerű barátaink vannak, mindenekelőtt az Egyesült Államok. Vannak a képességeink, és nem félünk használni őket. Megtesszük, kerüljön amibe kerül: Irán nem fog atomfegyverhez jutni. Nem leszünk tétlenek, amíg vannak, akik megpróbálnak megölni minket. Többé nem. Soha többé.

Izrael gazdasági és katonai ereje lehetővé teszi, hogy megvédjük magunkat, de mást is: békére törekedni az egész arab világgal, és legközelebbi szomszédainkkal – a palesztinokkal.

A palesztinokkal kötött megállapodás, amely két államon alapul két nép számára, a megfelelő Izrael biztonsága, Izrael gazdasága és gyermekeink jövője szempontjából.

A béke nem kompromisszum. Ez a legbátrabb döntés, amit meghozhatunk. A béke nem gyengeség. Megtestesíti az emberi szellem teljes erejét. A háború megadás minden bennünk lévő rossznak. A béke minden jó győzelme.

Minden akadály ellenére az izraeliek nagy többsége még ma is támogatja ezt a kétállami megoldást. Én is közéjük tartozom. Egyetlen feltételünk van:

Hogy a jövőbeli palesztin állam békés legyen.

Hogy ne legyen újabb terrorbázis, ahonnan Izrael jólétét és létét fenyegetheti. Hogy képesek leszünk megvédeni Izrael összes polgárának biztonságát, mindig.

Ha valaki úgy gondolja, hogy a követelés túl sok, akkor nézze meg a környéket, ahol élünk: nézze meg Libanont, a Hezbollah által ellenőrzött összeomló államot, Szíriát, ahol egy gyilkos rezsim lemészárolt félmilliót saját népéből. Nézzék meg Afganisztánt, Líbiát, Iránt.

Kérhetik tőlünk, hogy az ENSZ Alapokmányában foglalt értékek szerint éljünk, de nem kérhetik tőlünk, hogy meghaljunk értük. Apám gyerekként a gettóban volt, nagyapámat meggyilkolták egy koncentrációs táborban. Békében akarunk élni, de csak akkor, ha biztonságot ad, nem pedig még nagyobb fenyegetést.

Nézzék meg Gázát. Izrael mindent megtett, amit a világ kért tőlünk, beleértve ezt a pódiumot. Távoztunk. Tizenhét éve lebontottuk a telepeket, szétszedtük katonai bázisainkat. Egyetlen izraeli katona sincs Gázában. Még 3000 üvegházat is hagytunk nekik, hogy gazdaságot építhessenek maguknak.

Mit tettek válaszul? Kevesebb mint egy év alatt a Hamász, egy gyilkos terrorszervezet került hatalomra. Lerombolták az üvegházakat, helyükre terrorista kiképzőtáborokat és rakétakilövő állásokat építettek.
Amióta elhagytuk Gázát, több mint 20000 rakétát lőttek ki Izraelre. Mindet civilekre. Mindegyiket a gyerekeinkre.

Van egy speciális szükségletű gyermekem. Jaelinek hívják. Autista. Nem beszél. Tavaly májusban hajnali 3-kor fel kellett ébresztenem, és lerohanni vele a bombaóvóhelyre, mert rakéták robbantak az otthonunk felett.

Mindazokat, akik a béke fontosságáról prédikálnak, próbáljanak meg hajnali 3-kor óvóhelyre futni egy lánnyal, aki nem beszél. Szavak nélkül elmagyarázni neki, miért akarják megölni.

Ebben az épületben nem egyszer megkérdezték tőlünk, hogy miért nem oldjuk fel a Gázára vonatkozó korlátozásokat. Készen állunk erre, holnap reggel. Készek vagyunk ennél többre is. Azt mondom innen a gázai lakosságnak, készen állunk arra, hogy segítsünk nektek egy jobb élet, gazdaság felépítésében. Átfogó tervet mutattunk be Gáza újjáépítésének elősegítésére. Csak egy feltételünk van: álljanak le a rakéták lövöldözésével a gyermekeinkre.

Tegyétek le a fegyvereiteket, és nem lesznek korlátozások. Tegyétek le a fegyvereiteket, engedjétek haza gyermekeinket, akik fogságban vannak – Hadar és Oron, emlékük legyen áldott; Avera és Hisam, akik még élnek – és együtt felépítjük a gazdaságotokat. Együtt építhetjük a jövőtöket Gázában és Ciszjordániában egyaránt. Tegyétek le a fegyvert, és bizonyítsátok, hogy a Hamász és az Iszlám Dzsihád nem fogja átvenni a létrehozni kívánt palesztin államot. Tegyétek le a fegyvereiteket, és béke lesz.

Ez a minimum, amivel tartozom a nagyapámnak, az apámnak és a lányomnak. A zsidó nép tanult a múlt leckéiből.
Biztonságunkat katonai erőnk, gazdasági találékonyságunk, demokratikus rugalmasságunk garantálja.

Izrael békét keres szomszédainkkal, minden szomszédunkkal. Mi nem megyünk sehova. A Közel-Kelet az otthonunk. Itt maradunk. Örökké. És felszólítunk minden muszlim országot – Szaúd-Arábiától Indonéziáig –, hogy ismerje el ezt, és beszéljen velünk. Kinyújtjuk kezünket a békéért.

A konfliktusok nem szűnnek meg maguktól. Az ellenségeskedés nem szűnik meg magától. Az emberek teremtik a konfliktusokat, szintén az emberek lecserélhetik őket barátságra, kedvességre és közjóra.

A bizonyítási teher nem rajtunk van. Mi már bizonyítottuk békevágyunkat. Az Egyiptommal kötött békeszerződésünk immár 43 éve teljes mértékben végrehajtásra kerül.
Jordániával 28 éve. Olyan ország vagyunk, amely betartja szavát és teljesíti a megállapodásokat.

Béke iránti vágyunkat az Ábrahám-egyezmény, a Negev-csúcs és az arab világgal kötött megállapodások révén bizonyítottuk.

Mózes negyedik könyvében van egy passzus, amelyet minden zsidó ismer:
“ישא השם פניו אליך וישם לך שלום.”
‘Fordítsa az Örökkévaló arcát feléd, és szerezzen neked békét!’

Izrael Állam az egyetlen ország a világon, amelyet egy könyv alapított. A Könyvek Könyve. A Tanakh. Ez a könyv és a liberális demokrácia elvei megkívánják, hogy békejobbot nyújtsuk. Történelmünk megköveteli tőlünk, hogy tiszta tekintetűek és nagyon óvatosak legyünk. Így kötöttünk békét a múltban. Így fogunk békét kötni a jövőben. Köszönöm.”