Nesama David/ujkelet.live
A séfek séfe – hangozzon bármennyire furcsának – nem egy főzőcskéző műsor sztárja, hanem egy helyi szupermarket hentese. Főztjét családján és közeli ismerősein kívül más aligha kóstolta.
Az ötvenhét éves Olekszij Rivkin mintegy harmincöt évvel ezelőtt alijázott. Fizikusként fényes karrier állt előtte a Szovjetunióban, szíve azonban egy olyan haza felé húzta, ahol korábban nem járt. Izraelben pedig, ahogy az új bevándorlók esetében gyakori, a kezdeti nyelvi nehézségek és a telített szakma okán a fizika jeles professzora takarítással és egy általános iskolai biztonsági őri állással gondoskodott hattagúvá bővülő családja megélhetéséről. Az évek teltek, a munkahelyek cserélődtek, a fizika továbbra is háttérben maradt.
Olekszij, mint minden izraeli, rabja a finomságoknak. Izrael pedig egy igazi közel-keleti kulináris paradicsom. Ő pedig boldogan vetette bele magát: tanult, kóstolt és maga is kísérletezett.
A rajongása fokozódott, amikor felvették hentesnek az egyik népszerű szupermarketlánc boltjába. A húsok aprítása, darabolása, darálása és mérlegelése közben szabadjára engedve fantáziáját újabb és újabb recepteket ötlött ki.
Mindemellett nem restellt tanulni a pultnál felbukkanó tapasztalt háziasszonyoktól. Érdeklődve kérdezgette őket, mit fognak készíteni a választott húsból, és nem spórolt az elismeréssel, ha valami igazán különlegessel álltak elő.
Tel Avivban beszélik, hogy tavaly, ros hásána előtt, Zohár asszony (egyesek szerint valójában egy bizonyos Klein asszony) krízis helyzetbe került. Hogy pontosan mi az előzmény, nem fontos, a lényeg, hogy tizenkét-tizenöt főre kellett a megszokottnál feleannyi idő alatt összedobnia az ünnepi menüt, amit tovább bonyolított a tervezett hozzávalók beszerzésének lehetetlen feladata. Izraelben a szupermarketek legjobb és legalapvetőbb áruit az ünnepek, és persze a sábát előtt, felvásárolják. Tehát közvetlenül az ünnep bejövetele előtt nagybevásárlást tartani nem igazán célszerű.
Zohár asszony a bevásárlókosárba tette a polcokon maradt halat, ami fele se volt a mennyiségnek, amire szüksége volt.
⁃ Sálom, adjál még halat – mondta Zohár asszony a hentespult mögött álló Olekszijnek.
⁃ Sálom, elfogyott – zárta rövidre Olekszij.
⁃ De nekem kell még, ez kevés, milyen új évünk lesz így, ha nincs elég étel az asztalon?!
⁃ Vegyél libát – vetette fel a világ legtermészetesebb megoldásaként.
Libahús szinte minden nagyobb szupermarketben és hentesnél kapható. Nyilván mi, magyar származásúak ismerjük a különlegességét és az elkészítési módját, azonban a lakosság több szegmense számára a liba ismeretlen fogalom.
⁃ És ugyan mit kezdjek vele? – szegezte a kérdést Zohár asszony Olekszijnek.
⁃ Először is pácot készítesz: Összekeversz almát, mézet és alma cidert baharat fűszerrel – mondta a séfek séfe, várva a hatást.
⁃ Nu, folytasd – adott zöld utat Zohár asszony.
⁃ Serpenyőben saját zsírjában egy kis foghagymával megspékelve lepirítod a libát, majd hozzáadod a pácolt almát és a szószt és ropogósra sütöd. Közben locsolgatod a ciderrel. Köretnek cimesz, jelen esetben sárgarépa, méz, fahéj és aszalt szilva. Kipróbált recept, rendszeresen készítem.
Szinte hallatszott, ahogy Zohár asszony fejében kattognak a kerekek.
⁃ Rendben, adjad a libát.
Olekszij elégedetten nyújtott át hat csomag libát.
⁃ Az meg mi? – kérdezte egy negyvenes éveiben járó asszony.
⁃ Liba – vágta rá Zohár asszony és Olekszij egyszerre.
⁃ Liba? – jött a hitetlenkedő visszakérdezés és egy lépés hátra.
Olekszijt megelőzte Zohár asszony:
⁃ Nagyon finom, igazi különlegesség, az ünnepi asztal éke. A hentes úr épp most osztott meg velem egy csodás receptet.
⁃ Nekem is kell liba, és a receptet is akarom.
Olekszij átnyújtotta a libás csomagokat, és elkezdte mondani a receptet.
⁃ Várj, rögzítem videóra, nem bízom a memóriámban.
Olekszij elismételte a receptet, közben újabb vásárlók csatlakoztak a mobilos jelenséghez majd libát követeltek.
A libával megbűvölt első kliens, Zohár asszony azonban még nem végzett.
⁃ A liba csak részben oldja meg a krízist. Mi legyen a desszerttel? Nagyon szorít az idő – bizalmaskodott Olekszijjel.
⁃ Igen, mi legyen a desszerttel? – ismételte a kérdést az időközben két tucattá növő embersereg.
Olekszij ebben sem okozott csalódást.
⁃ Vegyetek az olcsóbb almás-mézes sütiből. Abból a kissé szikkadt fajtából, szezonális ára három sékel. Vegyetek még növényi tejszínt és vanília rudat. A sütit tépkedjétek cafatokra és öntözzétek meg a férjetektől elcsórt whiskeyvel (kuncogás a közönség soraiban). Verjétek fel a tejszínt habbá, adjátok hozzá a kikapart vaníliát. Egyenletesen rétegeljétek a sütit és a krémet a poharakba, a tetején ne hiányozzon ám némi gránátalma. Édes új évet mindenkinek!
A séfek séfek szavait elismerő taps fogadta. A libát felvásárolták az olcsóbb almás-mézes sütivel együtt. A receptes videó futótűzként terjed mind a mai napig a WhatsApp- és Facebook-csoportokban. Az elkészült liba és a sütemény pedig az Instagram sztárjai.
Olekszij az elmúlt évben ünnepi vacsora kríziselhárítóvá lépett elő. A városban azt rebesgetik, szakácskönyvön dolgozik.
Ezek után ha Tel Avivban ros hásáná előtt libamellett látsz avagy nem látsz a szupermarketben, jusson eszedbe Olekszij.
Sábát sálom és chag szameach!
*A Tel Avivban beszélik az Új Kelet Live heti rovata, tartalma félig-meddig avagy teljesen fiktív.
További részek: link
