szerző: S. Zoltán A napokban meglátogatott legidősebb unokám. Elég ritkán történik ez meg. Már 25 éves de még ma is úgy kezelem őt, mint régi diákéletében, amikor minden találkozásunkon arról vallattam, hogy mit tanul az iskolában. Őszintén szólva soha nem rajongott ezekért a vallatásokért. Én meg nem tudtam lemondani erről a rossz szokásomról. Most is, miután kikérdeztem egészségéről, családi életéről és hogy boldogul a munkahelyén, … Gondolatok 1947. november 29-ről részletei…