Kitört a háború!

0

szerző: Unti Ildikó 

Jom Kippur napján délelőtt a “Muszáf” imánál egy katonai futár érkezett dzsippel és Smulikot kereste.

-Egy fontos üzenettel jőttem a hadseregtől – mondta.

Még a templom előtt Smulik átolvasta az írásbeli parancsot, amelyben ez állt:

“Kitört a háború! Azonnali készültségbe a kibuc területén! Az arab államok minden oldalról megtámadták Izraelt!”

Ezen a napon a rádió szüneteltette adását, így nem tudták hírül adni az ország népének a hadiállapotot.

Jelezték, hogy ettől a pillanattól minden rádió állomás adni fogja a pontos utasításokat. A tartalékosoknak be kell vonulni és a többi hivatalos parancs is érkezni fog. Smulik a templomban közölte, hogy rögtön abba kell hagyni az imádkozást! A tartalékos katonák azonnal készüljenek!- s az itthon maradt emberek a fegyverraktárnál sorakozzanak!

Kinyitotta az összes légvédelmi pincét és utasítást adott minden légvédelmi parancsnoknak. Néhány óra leforgása alatt már készenlétben álltak. A késő délutáni órákban – az otthon maradt emberekkel – befejezték a templomban megkezdett Jom Kippuri imát.

Légitámadás esetén, estére az elsötétítési parancs lépett érvénybe.

Smulik a fiától(Vigitől) csak futólag tudott elbúcsúzni, mivel a kibuc katonai készenléte és az összes ezzel járó dolgok leterhelték. Ugyanígy, a chaveroktól sem búcsúzhatott el. Őket a kibuc autóján vitték a gyülekező helyekre, majd az ott lévő katonai egységekkel mentek a bázisokra.

Nehéz napok következtek. Mindig újabb és újabb utasításokat kaptak. A bevonult katonákról sokáig nem jött hír. Az egységek állandó mozgásban voltak. Vigi első jelzése azután történt, hogy átkeltek a Szuezi-csatornán Egyiptom területére. 

Lassan, minden katonától megjöttek a hírek. Lióra, aki tényleges katonai szolgálatát teljesítette, leutazott az Egyiptomban állomásozó katonai egységhez, hogy lássa Vigit. Levéllel a kezében jőtt vissza. Ebben a levélben tudatosította Vigi szüleivel, hogy ha vége lesz a háborúnak, el szeretné venni feleségül Liórát.

Ez a negyedik arab-izraeli háború az egyiptomi és a szíriai erők egyidejű támadásával, 1973. X. 6-án 14.2o-kor kezdődött el és X. 24-ig, a tűzszünet életbe lépéséig tartott. Az előző háborúktól eltérően, az arab országok összehangolt hadászati elgondolással kidolgozott és egységes hadműveleti tervekkel rendelkeztek. Rendkívül nagy súlyt helyeztek a háború megindításával kapcsolatban, a váratlanság tényezőjének érvényesítésére.

Izrael hadászati elgondolása és “Sovah Jonim” hadműveleti terve – fenntartva a katonai doktrína eddig érvényes elveit – időlegesen védelmi tevékenységgel számolt, amit azután döntő ellentámadás követett.

Az izraeli katonai vezetés tevékenységét jelentősen befolyásolta, hogy a politikai vezetésen belül nem volt egységes álláspont. Az egyik ellentét a Bár-Lév – vonal megítélésével kapcsolatban jelentkezett. Egyesek azon a véleményen voltak, hogy a jelentős anyagi áldozatokkal kiépített vonal tulajdonképpen nem töltötte be feladatát. Mások viszont éppen az itt tanúsított ellenállásnak tulajdonították, hogy az izraeli védelem nem omlott össze és kellő idő állt rendelkezésére a mozgósított tartalékok előrevonására.

Az izraeli vezetés hibái jelentős mértékben a hírszerző-felderítő szolgálat hiányosságaira vezethetők vissza. Az ellenség szándékáról hibás értékelések születtek, aminek következtében a politikai és katonai vezetés későn és nem elég hatékonyan reagált!

Az izraeli katonai vezetésben nem volt meg az összhang az október 8-án végrehajtott ellencsapás kérdésében, valamint az “Erős Szív” hadműveletnél október 15-én sem. Újra bebizonyosodott, hogy hagyományos eszközökkel vívott háború esetén az erőknek meghatározott főirányba történő összpontosítása a siker fontos előfeltétele.

A védelmi harc során a mozgó-védelem hatékonysága fokozódott. Ugyanis a támadó, ha megfelelő erőt összpontosít főirányba, úgy a merev, álló védelmet mindenképpen képes lefogni és áttörni! Ezért a védelmet a mozgó védelem elvei alapján kell felépíteni és az erős és mozgékony tartalékok ellencsapásaival kell összehangolni.

Izraeli veszteség 2838 halott 88oo sebesült, valamint 5o8 hadifogoly vagy eltűnt. Az arab országok 8446 halottal, 18949 sebesülttel és 8551 hadifogollyal vagy eltűnttel számoltak.

A katonai szakértők megállapították, hogy a háborúban a sikert továbbra is az összes haderő-, és fegyvernem összehangolt együttműködése biztosíthatja. Izrael ismételten megvédte magát és nem sikerült a szovjet uszításra alkalmazott csel, amellyel az arab országok éltek Jom Kippur napján!

A háború befejezése után néhány hónap múlva a katonák is hazajöttek, s köztük volt Smulik fia is. Ezután került sor a házasságukra.

Smulik helyzete akkor lett könnyebb, mikor a katonai munkák visszakerültek a hétköznapok sodrába. A teherautón dolgozott továbbra is, valamint engedélyt kapott 5o ember szállítására is. Így a külföldről érkező, mozgalomhoz tartozó ifjúságot ő kalauzolta, előadást tartva nekik a kibuc és a körzet történetéről. Később az ország különböző részeire vitte őket, párhuzamosan előadásokat tartva a “helyek”történelmi jelentőségéről. Ezt a munkát folytatta programszerűen egészen a libanoni háborúig.

Mi történt? Ismét kitört a háború!

Közben Carter amerikai elnök Egyiptom és Izrael miniszterelnökét levélben csúcstalálkozóra hívta meg. A tárgyalás az amerikai elnök hétvégi pihenőjén “Camp David”-ben 1978. IX.5-17. között folyt le. A békeszerződés megkötésével Egyiptom és Izrael között a háborús állapot 1979. III.26-án megszűnt. A szerződést 1979. IV.25-én ratifikálták. A békeszerződés a Camp David-I megállapodás alapján meghatározta a Szináj-félszigetről történő izraeli csapatkivonás menetrendjét. Az izraeliek a megadott határidőre, 1982. április 25-re átadták a Szináj-félszigetet Egyiptomnak.
A palesztin önrendelkezésre vonatkozó tárgyalások megindultak, majd megszakadtak és az erős amerikai nyomás ellenére sem haladtak előre.

Izrael északi részén állandó terrorista beszivárgások, az északi határnál állandó belövések történtek. Így az északon fekvő városok, kibucok állandó készenlétben álltak. Az éjszakákat vagy az óvóhelyeken, vagy a biztonsági szobákban töltötték. Így nem lehetett élni! Ekkor az izraeli kormány határozott: az izraeli csapatok 1982. június 6-án megindították a Libanon elleni támadást. Három irányból kezdték.

kép: GABRIEL DUVAL/AFP/Getty Images

Folyt: Libanoni háború

Hozzászólás