a magyarok soha nem énekelnek?

0

@barukh

kérdezte egyik nap
gabi barukhtól

gabi
hatvan-egy-két éves
masszív
bivalyerős
marokáj
marokkói származású izraeli
akivel barukh többször dolgozott együtt

illetve
gabi volt többször is
annak a munkának a felügyelője
amiben barukh dolgozott

gabiról
barukhnak
mindig a nagyapja
jut az eszébe

ezért gabi
már legelső találkozásuk
legelső pillanatától fogva
különös helyet foglalt el
barukh szívében

és
különösképpen
ő is
mármint barukh is
különös helyet foglalt el
gabi szívében

talán azért
amit gabi mesélt

hogy gyerekkorában
magyarok voltak a szomszédaik
és talán
barukh nem tudja
csak sejti
de ő
barukh
talán
rájuk
egykori szomszédaira
és a gyerekkorára
emlékezteti gabit

mindenesetre
valahányszor találkoznak
de tényleg
minden alkalommal
gabi így kiált barukhra:

istenem, számla!

így
magyarul

gabi nem tudta
hogy mit jelent az a mondat
amit kiabál
csak azt tudta
hogy gyerekkorában
mindig ezt hallotta
magyar szomszédaiktól
és úgy gondolta
hogy ez valami
általános köszönésféle

barukh elmagyarázta gabinak
hogy mit jelent a mondat
hogy egykori szomszédai
a sok fizetnivaló miatt
szólongatták folyton
az örökkévalót

de gabinak nem vette el a kedvét
ez a prózai magyarázat
és továbbra is
azóta is
ezzel a felkiáltással
üdvözli barukhot
valahányszor találkoznak

istenem, számla!

na
szóval
ő az a gabi
aki azt kérdezte barukhtól
hogy

a magyarok soha nem énekelnek?

gabi ugyanis
szinte mindig énekel

nagy hangon
önfeledten

gyakran énekli tevje slágerét
a ha én gazdag lennéket

vagy angolnyelvű popslágereket

vagy arabnyelvű népdalokat

valamit mindig

gabi nem azért énekel folyton
mert olyan
könnyű
vagy vidám
élete volna

amikor barukh és ő
megismerkedtek
gabi mankóval járt
mert éppen előtte
esett át egy komoly térdműtéten
és súlyos fájdalmai voltak
alig tudott mozogni

gabi nem azért énekelt
még akkor is
folyton
mert jó dolgában
nem tudta mihez kezdjen

éppen ellenkezőleg

azért
mert az élete
éppen elég nehéz

ne kelljen még csöndben is
viselni a terhét
na!

amikor barukh megismerkedett gabival
a sors kifürkészhetetlen
kegyelméből
fintorából
éppen két másik magyarral
dolgozott együtt
egy aravai mosávban

gabi ült egy padon
a mankóját letámasztotta maga mellé
és frissen műtött térdét kinyújtva
figyelte a három magyart
ahogy dolgoztak
szorgosan
leszegett fejjel
néma csendben

gabi elővett egy cigarettát
rágyújtott
kifújtva a füstöt
aztán odakiáltott barukhnak

a magyarok soha nem énekelnek?

nem kötekedett
kíváncsi volt
tényleg nem értette

nincsenek szép magyar dalok?

érdeklődött tovább

de
vannak

válaszolta barukh
és végignézett magukon
úgy
ahogy gabi láthatta őket

szomorú látványt nyújtottak

három
jól megtermett
szorgos
néma
fickó

mintha büntetésben lennének
mintha minden hangos szavuk
újabb büntetéseket vonna maga után

mintha nem egy szabad ország
szabad állampolgárai volnának

miért csinálják ezt?

kérdezte barukh
magától

kiemelheted a fiút a jobbágysorból
de nem emelheted ki a jobbágysort a fiúból

ahogy mondani szokták

gabi
elnyomta a csikket
mankója segítségével
feltápászkodott
és fejcsóválva elindult
kifelé

if i were a rich man
jadadidadidadaj
jadadidadidadaj

zengett az épület

barukh egy pillanatra
abbahagyta a munkát
maga elé bámult
aztán gabi után

zavarban volt

sőt
kimondottan
hülyén érezte magát

de

mégis
csendesen
dúdolni kezdett

valamit

egy szép dallamot

amit a távoli magyarországról
hozott magával ide
az arava-sivatagba

kétszer is
végigdúdolta
az egész dalt

másodszorra már
egész hangosan

furcsán érezte magát

mintha
egy nagy kő
esett volna le
a szívéről

aztán ahogy a dúdolással
másodszor is a dal végére ért
nagy levegőt vett

és fennhangon
elkezdte énekelni
a szöveget is

zengett az épület

tavaszi szél vizet áraszt
virágom
virágom

minden madár társat választ
virágom
virágom

hát én már kit válasszak
virágom
virágom

te engemet
én tégeeeeedet
virágom
virágom

©2019barukh

https://www.facebook.com/barukhhh

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..