@barukh
kérdezte egyik nap
gabi barukhtól
gabi
hatvan-egy-két éves
masszív
bivalyerős
marokáj
marokkói származású izraeli
akivel barukh többször dolgozott együtt
illetve
gabi volt többször is
annak a munkának a felügyelője
amiben barukh dolgozott
gabiról
barukhnak
mindig a nagyapja
jut az eszébe
ezért gabi
már legelső találkozásuk
legelső pillanatától fogva
különös helyet foglalt el
barukh szívében
és
különösképpen
ő is
mármint barukh is
különös helyet foglalt el
gabi szívében
talán azért
amit gabi mesélt
hogy gyerekkorában
magyarok voltak a szomszédaik
és talán
barukh nem tudja
csak sejti
de ő
barukh
talán
rájuk
egykori szomszédaira
és a gyerekkorára
emlékezteti gabit
mindenesetre
valahányszor találkoznak
de tényleg
minden alkalommal
gabi így kiált barukhra:
istenem, számla!
így
magyarul
gabi nem tudta
hogy mit jelent az a mondat
amit kiabál
csak azt tudta
hogy gyerekkorában
mindig ezt hallotta
magyar szomszédaiktól
és úgy gondolta
hogy ez valami
általános köszönésféle
barukh elmagyarázta gabinak
hogy mit jelent a mondat
hogy egykori szomszédai
a sok fizetnivaló miatt
szólongatták folyton
az örökkévalót
de gabinak nem vette el a kedvét
ez a prózai magyarázat
és továbbra is
azóta is
ezzel a felkiáltással
üdvözli barukhot
valahányszor találkoznak
istenem, számla!
na
szóval
ő az a gabi
aki azt kérdezte barukhtól
hogy
a magyarok soha nem énekelnek?
gabi ugyanis
szinte mindig énekel
nagy hangon
önfeledten
gyakran énekli tevje slágerét
a ha én gazdag lennéket
vagy angolnyelvű popslágereket
vagy arabnyelvű népdalokat
valamit mindig
gabi nem azért énekel folyton
mert olyan
könnyű
vagy vidám
élete volna
amikor barukh és ő
megismerkedtek
gabi mankóval járt
mert éppen előtte
esett át egy komoly térdműtéten
és súlyos fájdalmai voltak
alig tudott mozogni
gabi nem azért énekelt
még akkor is
folyton
mert jó dolgában
nem tudta mihez kezdjen
éppen ellenkezőleg
azért
mert az élete
éppen elég nehéz
ne kelljen még csöndben is
viselni a terhét
na!
amikor barukh megismerkedett gabival
a sors kifürkészhetetlen
kegyelméből
fintorából
éppen két másik magyarral
dolgozott együtt
egy aravai mosávban
gabi ült egy padon
a mankóját letámasztotta maga mellé
és frissen műtött térdét kinyújtva
figyelte a három magyart
ahogy dolgoztak
szorgosan
leszegett fejjel
néma csendben
gabi elővett egy cigarettát
rágyújtott
kifújtva a füstöt
aztán odakiáltott barukhnak
a magyarok soha nem énekelnek?
nem kötekedett
kíváncsi volt
tényleg nem értette
nincsenek szép magyar dalok?
érdeklődött tovább
de
vannak
válaszolta barukh
és végignézett magukon
úgy
ahogy gabi láthatta őket
szomorú látványt nyújtottak
három
jól megtermett
szorgos
néma
fickó
mintha büntetésben lennének
mintha minden hangos szavuk
újabb büntetéseket vonna maga után
mintha nem egy szabad ország
szabad állampolgárai volnának
miért csinálják ezt?
kérdezte barukh
magától
kiemelheted a fiút a jobbágysorból
de nem emelheted ki a jobbágysort a fiúból
ahogy mondani szokták
gabi
elnyomta a csikket
mankója segítségével
feltápászkodott
és fejcsóválva elindult
kifelé
if i were a rich man
jadadidadidadaj
jadadidadidadaj
zengett az épület
barukh egy pillanatra
abbahagyta a munkát
maga elé bámult
aztán gabi után
zavarban volt
sőt
kimondottan
hülyén érezte magát
de
mégis
csendesen
dúdolni kezdett
valamit
egy szép dallamot
amit a távoli magyarországról
hozott magával ide
az arava-sivatagba
kétszer is
végigdúdolta
az egész dalt
másodszorra már
egész hangosan
furcsán érezte magát
mintha
egy nagy kő
esett volna le
a szívéről
aztán ahogy a dúdolással
másodszor is a dal végére ért
nagy levegőt vett
és fennhangon
elkezdte énekelni
a szöveget is
zengett az épület
tavaszi szél vizet áraszt
virágom
virágom
minden madár társat választ
virágom
virágom
hát én már kit válasszak
virágom
virágom
te engemet
én tégeeeeedet
virágom
virágom
©2019barukh
https://www.facebook.com/barukhhh
