barukh nagyapja
csempész volt
a hatvanas-hetvenes években
rágógumit
farmernadrágot
dzsörzészoknyát
csempészett
ausztriából magyarországra
csupa olyan holmit
amit akkor
magyarországon nem lehetett kapni
mivel azokban az évtizedekben
a magyar állam
erősen védte a nyugati határait
barukh nagyapja
vasutasként kezdett dolgozni
ezzel egyrészt lett
egy fedőfoglalkozása
másrészt ingyen utazgathatott
az árujával
harmadrészt eljuthatott
a nyugati országhatárhoz is
ahová az egyszeri utazó
nem mehetett
barukh nagyapja
látszólag társasági ember volt
rengeteg ismerőssel
hangos viccekkel
a színfalak mögött azonban
klasszikus introvertált volt
a csempészéssel keresett pénzéből
vett magának egy kis földet
a mecsek oldalában
egy szőlőt
oda vonult vissza
amikor elege lett az emberekből
ahogy teltek-múltak az évek
egyre gyakrabban
gyümölcs
szőlő
és bortermeléssel
ütötte agyon az idejét
amikor nagyon elunta magát
odahívta a családját
ha csak kicsit unta el magát
akkor csak az unokáit hívta oda
a kis barukh
szeretett ott lenni
a szőlőben
a nagypapájával
csend volt
nyugalom
csak a legyek zümmögtek
csak a szél lengedezett
nem a csípős
sivatagi
legyek
nem a szédítő
sivatagi
szél
a kis barukh
gyakran segített
a szőlő permetezésében
és a szüretelésben
a szőlőben álló kis ház
olyan volt
mint bármelyik kibuci házikó
viharvert
a naptól kifakult
szemet nem gyönyörködtető
de szívet melengető otthon
szerűség
egy konyha-étkező-nappali
amit a kibucban
szalonnak hívnak
és egy sötét
hűvös
barátságos
hálószoba
erre gondolt barukh
amikor belépett
a képen látható
fészerbe
egy aravai mosávban
barukhnak egy régi szekrénysort kellett
újra cserélnie
és már az első pillanatban
a nagyapja jutott az eszébe
a berendezés szedettvedettsége
a fények
az árnyékok
mind
mind
kísértetiesen emlékeztették
nagyapja szőlőjére
de amikor megérkezett
egy csótányirtó kisiparos
az élmény teljessé vált
és barukhnak
sajogni kezdett a szíve
a csótányírtó kisiparos
által körbespriccelt irtószernek
ugyanis
pontosan ugyanolyan szaga volt
mint barukh nagyapjánál
permetezőszernek
annak
amivel a kis barukh
és nagypapája
a szőlőt permetezte
együtt
barukh soha nem gondolta
hogy majd éppen
egy vegyszer szagától
facsarodik össze a szíve
és lesz ilyen fájdalmas honvágya
de
hiába
ha honvágyról van szó
az ember
barukh
nem válogathat
barukhnak sajnos nincsen
fényképe nagyapja szőlőjéről
de mostantól legalább
nézegetheti ezt az aravai fészert
amikor látni akarja
amikor érezni akarja
amikor azt akarja
hogy sajogjon
©2019barukh
https://www.facebook.com/barukhhh
barukh nagyapja – ez hibás. Helyesen: Baruch nagyapja
Kedves Iván, a költő így használja nevét, nem elírásról van szó.