amikor azt akarja, hogy sajogjon

2
@barukh

barukh nagyapja
csempész volt
a hatvanas-hetvenes években

rágógumit
farmernadrágot
dzsörzészoknyát
csempészett
ausztriából magyarországra

csupa olyan holmit
amit akkor
magyarországon nem lehetett kapni

mivel azokban az évtizedekben
a magyar állam
erősen védte a nyugati határait
barukh nagyapja
vasutasként kezdett dolgozni

ezzel egyrészt lett
egy fedőfoglalkozása
másrészt ingyen utazgathatott
az árujával
harmadrészt eljuthatott
a nyugati országhatárhoz is
ahová az egyszeri utazó
nem mehetett

barukh nagyapja
látszólag társasági ember volt
rengeteg ismerőssel
hangos viccekkel

a színfalak mögött azonban
klasszikus introvertált volt

a csempészéssel keresett pénzéből
vett magának egy kis földet
a mecsek oldalában
egy szőlőt

oda vonult vissza
amikor elege lett az emberekből

ahogy teltek-múltak az évek
egyre gyakrabban

gyümölcs
szőlő
és bortermeléssel
ütötte agyon az idejét

amikor nagyon elunta magát
odahívta a családját

ha csak kicsit unta el magát
akkor csak az unokáit hívta oda

a kis barukh
szeretett ott lenni
a szőlőben
a nagypapájával

csend volt
nyugalom

csak a legyek zümmögtek
csak a szél lengedezett

nem a csípős
sivatagi
legyek

nem a szédítő
sivatagi
szél

a kis barukh
gyakran segített
a szőlő permetezésében
és a szüretelésben

a szőlőben álló kis ház
olyan volt
mint bármelyik kibuci házikó
viharvert
a naptól kifakult
szemet nem gyönyörködtető
de szívet melengető otthon
szerűség

egy konyha-étkező-nappali
amit a kibucban
szalonnak hívnak
és egy sötét
hűvös
barátságos
hálószoba

erre gondolt barukh
amikor belépett
a képen látható
fészerbe
egy aravai mosávban

barukhnak egy régi szekrénysort kellett
újra cserélnie

és már az első pillanatban
a nagyapja jutott az eszébe

a berendezés szedettvedettsége
a fények
az árnyékok
mind
mind
kísértetiesen emlékeztették
nagyapja szőlőjére

de amikor megérkezett
egy csótányirtó kisiparos
az élmény teljessé vált
és barukhnak
sajogni kezdett a szíve

a csótányírtó kisiparos
által körbespriccelt irtószernek
ugyanis
pontosan ugyanolyan szaga volt
mint barukh nagyapjánál
permetezőszernek

annak
amivel a kis barukh
és nagypapája
a szőlőt permetezte
együtt

barukh soha nem gondolta
hogy majd éppen
egy vegyszer szagától
facsarodik össze a szíve
és lesz ilyen fájdalmas honvágya

de
hiába
ha honvágyról van szó
az ember
barukh
nem válogathat

barukhnak sajnos nincsen
fényképe nagyapja szőlőjéről
de mostantól legalább
nézegetheti ezt az aravai fészert
amikor látni akarja

amikor érezni akarja

amikor azt akarja
hogy sajogjon

©2019barukh

https://www.facebook.com/barukhhh

2 Kommentek

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..