Gideon Peer/ujkelet.live
Nem szeretek a kisebbséghez tartozni, inkább úszom az árral, de az Izraeli Statisztika Hivatal most rálépett a lábamra, pont, amelyiken kedvenc tyúkszemem van.
A Statisztikai Hivatal ilyenkor, az új esztendő küszöbén mérleget szokott készíteni, hányan vagyunk kis országunkban, mennyi új bevándorló jött, mennyien mentek el, hány boldog pár igért örök hűséget egymásnak, és mennyien szegték meg ásó-kapa fogadalmukat.
Kiszámította a hivatal azt is, hogy az ország lakosságának – amely lassan eléri a kilencmilliót – 89 százaléka elégedettnek, vagy közel elégedettnek tartja magát helyzetével.
Nem szeretek kötözködni, de megeszem a kalapom, ha ez igaz. Kínában talán. Nálunk árnyaltabb a helyzet. A lakosság 20 százaléka arab, akikről nehezen tudom feltételezni, hogy a statisztika készítői előtt az elégedettség látszatát próbálták volna kelteni.
De térjünk a zsidókra. Megéltem sok évet, de olyan sorstárssal eddig még nem találkoztam, aki kifejezetten elégedett lenne sorsával, lakjon tengerre néző öröklakásban, és hétvégi bevásárlására jachtján csónakázzon Görögországba.
Hazánk fia, ha jól is megy sora, ha minden rendben van körülötte, akkor sem mondja, hogy elégedett. A génjeibe bele van táplálva, hogy többre vágyjon: egy újabb évjáratú autóra, egy parányival nagyobb lakásra, jobb főnökre, több külföldi utazásra, és ha lehet, pár évvel fiatalabb szeretőre.
Ismerem a népemet, ilyenek vagyunk. Ha nem lennénk ilyenek, már régen nem lennénk. Akárhogy is erősködik a Központi Statisztikai Hivatal, meggyőződésem, hogy zsidó ember – főleg, ha izraeli – olyat nem mond, nem mondhat, hogy elégedett a sorsával. Maximum azt válaszolhatta a feltett kérdésre:
„Hát … hogy is mondjam, hát… nem rossz. Mondjuk úgy, nem rossz”.
Közben hunyorogva méregeti a kérdezőt, válaszával nem ragadtatta-e túlságosan el magát.
Telitalálat.
Meg van kenve……………………