Gideon Peer/ujkelet.live
Kétségtelen, hogy Izrael jónéhány területen vezető nagyhatalom, és ezen az sem változtat, hogy meglehetősen kicsik vagyunk, legalábbis azokhoz az országokhoz képest, melyeket megelőzünk hi-tech-ben, technológiában, mezőgazdaságban, vízédesítésben, és sok minden másban is.
De… vannak még hibák.
Műgyepet kellett vásárolnom. Egy ismert, nagy céghez mentem, azt nem árulom el, hova, mert még nyakamba varrnak egy bírósági ügyet, attól most inkább eltekintenék. Különben is, jelenségről van szó.
Háromnégyzetméter műgyepre van szükségem, mondom az eladónak, és látom az arcán, hogy felhő száll a különben sem felhőtlen homlokára.
Valami gond van? – kérdem abban a reményben, hogy ketten könnyebben megoldjuk a még ismeretlen problémát.
Vagy két négyzetmétert vásáról, vagy négyet – néz rám. Majd kioktatás következik.
A műgyep – kezdi a tudományos magyarázatot – két méter széles, és csak métereket lehet levágni belőle…
Miért is?
Mert.
A válasz kissé lakonikus, de remélem, zöldágra vergődünk, hiszen az alapprobléma nem emelkedik az északkoreai atomtárgyalás ingerküszöbéig sem, és lám, azt is megoldják valahogy.
Mindig kerek métereket vágunk… – teszi hozzá.
Mit kezdjek – tamáskodom – egy fél méter széles, két méter hosszú műgyepcsíkkal?
Gondolkodóba esik. Talán az jut eszébe, milyen szép lehet egy szalon, ahol a szőnyeg alatt mesterséges pázsit virít. Talán színes pillangókat is lát.
Végül megenyhül, beadja a derekát. Hiába, a kedves vevőnek nálunk is mindig igaza van, csak győzze idővel és idegekkel.
A bála az üzlet udvarán áll. Oda megyünk. Nem édeskettesben, két beosztott is velünk tart. Egyik a mérőszalagot hozza, a másik az ollót. Négyen masírozunk, mi elöl, a fegyverhordozók mögöttünk.
Az elsőszámú fegyverhordozónál az olló nyisszantásra kész, a másik a mérőszalagát lóbálja. Begyakorolt mozdulattal teszi, látszik, nem először lóbál. A társa viszont, az ollós – mielőtt bármi baj történne – kijelenti, hogy még életében nem vágott műgyepet.
Helyzet van. A főnök elgondolkodik. Aztán kijelenti, egyméter hatvanat fognak vágni.
Miért?
Ha a szaki véletlenül ferdén vág – hangzik a tanult válasz – legyen miből lefarigcsálni a helyes méretet.
Nem vitatkozom, aznap már eleget tanultam – azt hiszem.
De nem. Az üzlet ötödik alkalmazottjának, a pénztárosnőnek nem kevés gondot okoz, hogy a látszatra egyszerű számtani műveletet kivitelezze. Várok.
Miközben a hölgy elsüllyed a számok tengerében, én annak örülök, hogy a pénztároskisasszony nem ér rá, hogy beszervezzen klubtagnak, és arról sem próbál meggyőzni, hogy vásároljak az akciós árucikkekből.
A füvet összehajtogatva csomagolják. Sebaj, majd ráülünk a családdal, hogy kirugódjon.
