Szerző: Veszprémy László Bernát
Menachem Begin jobboldali izraeli miniszterelnök kusza és kalandos élete számos pletykának és legendának adott táptalajt a nyugati történetírásban. Magyar nyelven kevéssé elérhetőek ezek az érdekes és sokszor elképesztő történetek, pedig Begin élete valóban kiérdemelte a heves diskurzust, amely ma is zajlik szerepe körül. Ezen cikk szerzője 2015-ben londoni levéltári anyagokat vizsgált meg Begin életével kapcsolatban, melyek bizonyítják: az egykori izraeli miniszterelnök élete rászolgált a „legendás” jelzőre.
A Begint ért vádak és vele kapcsolatos pletykák sorát már megkezdtem ezen cikksorozat első részében. Míg – az izraeli történetírás szerint erősen antiszemita – brit kormány kommunistasággal vádolta Begint, addig a marxista történészek ironikus módon azt rótták fel neki, hogy antiszemitákkal kollaborált. Jiszrael Gutman izraeli történész tanulmányában összefoglalta a vádakat: Begint szovjet lágerből való szabadulása után a Wladislaw Anders-féle lengyel hadsereg vette kötelékébe; Anders erősen antiszemita volt; Begin jó kapcsolatokat ápolt Andersszel, ergo Begin egy „zsidó antiszemita”. Annyi valóban igaz, hogy a háború előtti utolsó hónapokban a lengyel revizionisták egy zsidó hadsereg felállításán ügyködtek a lengyel titkosszolgálattal karöltve. Az elképzelés – melynek szellemi atyja cionista oldalról Mark Kahan, a cionista Moment c. lap szerkesztője és Miron Seskin, lengyel oldalról pedig Jan Gaładyk volt – szerint a zsidó sereg Palesztina meghódításában vett volna részt, azonban a második világháború keresztülhúzta terveiket. 1941 őszén azonban Seskin és Kahan sikerrel vette rá Anders tábornokot, hogy ha nem is legálisan, de állítsanak fel egy „zsidó osztagot” lengyel seregén belül.
A külön „zsidó osztag” valóban szegregálva működött, és míg a revizionista történetírás sikertörténetként kezeli azt, Leon Szczekacz-Rozen, az osztag „tábori rabbija” másképp emlékezett vissza a „zsidó divízió” történetére. Szerinte a csoportot antiszemita felhanggal, „gettósítva” tömörítették külön részlegbe, rosszul látták el őket, és gyakran érte őket inzultus. Mikor tiltakozott emiatt Jan Gaładyknál – aki az osztagot keresztény létére vezette -, azt a választ kapta, hogy „azért csak szívesebben menetelnek a zsidók egy »gettó[sított csoport]ban«, mint kerülnek Hitler uralma alá”. Szczekacz-Rozen rabbi szerint „borzalmas” körülmények uralkodtak a „zsidó osztagnál”, ugyanis lengyel feletteseik néha napokra a fagyos orosz sztyeppéken hagyták őket, nem adtak nekik meleg ruhát, „elfelejtették” megetetni őket, vagy fizikailag is bántalmazták a zsidókat. Mikor a sereg megérkezett Koltubankába, egyik orosz állomásukra, a rabbi első dolga volt, hogy eltemesse a rengeteg zsidó halottat. Tény, hogy a sereg egyes lengyel tisztjei a háború után megmaradt lengyel zsidók kiirtásáról szőttek terveket. Még maga Begin, aki hadapródként volt tagja a seregnek, sem tagadhatta le a Fehér éjszakákban, hogy Anders seregében vad antiszemitizmus dühöngött. A seregbe eredetileg fel sem akarták venni Begint, mivel rossz volt a szeme és a szíve. Később azonban Miron Seskin közbenjárt kollégája ügyében, és ekkor újra szemügyre vette Begint az őt korábban elutasító lengyel katonaorvos: szívét is tüdejét immár „kiválónak” minősítették, és bár hozzátették, hogy „valóban” rosszul lát, azt is leszögezték, hogy „ez nem baj, majd a seregben megtanul rendesen lőni”.
Hogy Beginnek milyen kapcsolata volt a sereg antiszemita vezetésével, arra nem utal sem Gutman, sem Szcekacz-Rozen, sem pedig maga Begin. Annyi bizonyos, hogy Anders emlékiratában jóindulatúan utólag tizedessé avatta Begint, és hogy ő maga inzultusok nélkül eljutott Palesztináig Iránon át Anders oldalán. Begin rövidesen elmondhatta, hogy „a Jordánhoz érkeztünk. Immár örökségemen jártam . . . A katonai konvoj megállt. Kiszálltam az autóból, belesétáltam a fűbe, és beszívtam hazám mezőinek illatát”. A sereg zsidó részlege lényegében teljes létszámmal dezertált Palesztinában, mely tény felett Anders szemet hunyt – nem utolsósorban abból az okból, hogy megszabadulhasson zsidó katonáitól. Begin maga nem akarta elhagyni a sereget – mint Varsóban, most is arra hivatkozott, hogy esküt tett a lengyeleknek, és ezért kötelessége küzdeni az oldalukon -, azonban társai meggyőzték, hogy személyére a cionista revizionista milíciának, a Nemzeti Katonai Szervezetnek (Irgun) van szüksége – mint vezető.
Az Irgun felkelése a palesztinai brit hatalommal szemben 1944. februárjától 1948. májusáig tartott. Ez alatt az időszak alatt Beginnek bujkálnia kellett, míg irgunistái több-kevesebb sikerrel lázadoztak a brit uralom ellen, és – öndefiníciójukkal élve – terrorakciókat követtek el a mandatórius hatóságokkal szemben. Ezek közül a legismertebb a King David Hotel felrobbantása volt 1946 nyarán. A brit hatóságok ez alatt az idő alatt tűvé tették az országot Begin után, ám nem akadtak a nyomára. Evelyn Barker, a brit katonai erők palesztinai parancsnoka utólag azt mondta, hogy azért nem kapták el Begint, mert katonái zöldfülűek voltak, és nem tudtak végrehajtani még egy tisztességes házkutatást sem; más brit katonák úgy vélték, hogy Begin mesterien kellett, hogy értsen a bujkáláshoz: a londoni szakértők pedig a kommunista kiképzés és az arcátültetés meséivel magyarázták a dolgot. Egy 1953-as brit jelentés szintúgy elcsodálkozott, hogy a „kiterjedt erőfeszítések Begin elfogására végül nem jártak sikerrel, dacára a bevetett erők nagyságának, és az ország viszonylagos apró méretének”.
A Begin utáni hajsza londoni dokumentumait átmustrálva a kutató nehezen juthatna más eredményre, mint hogy a „hiba” valóban a brit hatóságok működésében volt. Begin négy álnéven bujkált Palesztinában: rejtőzködött Menahem Ben-Ze’ev, Jiszrael Halperin, Jiszrael Zaszover és Jona Koenigshoffer néven is (utóbbit egy könyvtárban hagyott olvasókártyáról vette). Begin lakhelyeit is változtatta: lakott az Allenby Streeten, majd a Jehosua Bin-Nun és a Rozenbaum Streeten Tel-Avivban, és a Haszidof negyedben Petah Tikvában. Lakott hotelban, bérházban ortodox zsidókkal, egy mészárszék és egy sintértelep között, és egy elegáns, német egyetemi professzorok által lakott utcában.
A számos identitásban és lakhelyben annyi a közös, hogy a britek egyikről sem tudtak. Begin megemlítette emlékirataiban, hogy meggyőződése szerint a brit titkosszolgálat idiótákból állt; kutatásaim során nem találtam olyan forrásra, mely kétségbe vonná summás véleményét. Kezdjük azzal, hogy a britek már abban sem voltak biztosak, hogy melyik országban keressék Begint. Azzal tisztában voltak, hogy 1942 májusában még tolmácsként dolgozott Anders seregében Jeruzsálemben, de ezen a ponton elvesztették a fonalat. Amerikai források szerint Olaszországban volt, lakossági bejelentések azonban egyenesen a brit fővárosban, vagy Sussexben vélték őt felfedezni. Egy rendőrségi irat szerint persze a bejelentések „túlzott lelkesedésből születnek”, de ettől még „egyet sem szabad figyelmen kívül hagyni”. Mikor rátaláltak három revizionista bankszámlára Franciaországban, arra jutottak, hogy Begin talán Párizsban élhet, azonban a megadott címen csak egy Josua vagy Mose Halperint találtak. A tény, hogy utólag sem voltak biztosak a személy keresztnevében, jellemzi a Begin utáni hajsza állapotát, ahogy az is, hogy a személyt Begin testvéreként azonosították (egy Josua Halperin valóban létezett, de ő Begin nővérének, Rahelnek volt a férje; Begin bátyja, Herzl a holokausztban halt meg szüleivel együtt ).
Ha még csak sógorának nem lettek volna tisztában a nevével, talán elkaphatták volna Begint: azonban a fent sorolt aliasok közül egyik sem fordul elő Begin aktájában. Helyettük keresték Abram Szalama, Slomo Jakobi, Peter Szaragovszkij, Peter Eizenberger, Juszuf Nahmad és Johan Schmertenko neveken (utóbbit meg is találták, de ő egy bostoni egyetemi tanár volt, aki láthatóan semmit nem tudott a revizionista cionizmus fogalmáról – legalábbis ezt állította, mikor lerángatták gépéről a londoni reptéren). Igaz, Begin valódi nevével sem voltak pontosan tisztában, hiszen neve helyett többször szerepel irataiban a még érthető Menachem Biegun- és Biegin-variáns (mely akár a fonetikus átírás nehézségeiből is fakadhat), azonban gyakran utaltak rá Bein, Been, Brin, Baron és Bribin néven is. Egyetlen alkalommal szerepel egy a valósághoz közel álló név nyomozati anyagában: egy datálatlan iratban az áll, hogy felesége Mrs. Koenigshoffer néven bujkál – ám ezzel sem mentek volna sokra, hiszen feleségét Hana Begin néven keresték, azonban nejének valódi neve Aliza volt. Egyszer még azt is kétségbe vonták – sajátos módon lengyel forrásokra alapozva -, hogy Begin valaha szolgált a lengyel seregben, máshol pedig azon töprengtek a brit nyomozók, hogy 1906-ban vagy 1914-ben született (Begin 1913. augusztus 16-án született). Egy jelentés 1946 januárjából szőkeként határozza meg Begin eredeti hajszínét, mely egyébként fekete volt.
Noha Begin valóban óvatos volt bujkálása során, aki akarta, meg tudta találni. Kösztler Artúr rövid úton képes volt interjút szerezni vele, és még fel is jegyezte naplójában a pontos információt, hogy Begin aktuális álneve Jiszrael Zaszover volt. Kösztler egy elsötétített szobában beszélhetett Beginnel; akárhányszor gyufát vett elő, hogy cigarettára gyújtson, Begin egy testőre odalépett Kösztlerhez, és eltakarta a kezében égő gyufa fényét. A Daily Mail újságírója hasonlóképpen pontos információkhoz jutott Beginről némi kávéházi kérdezősködéssel. A brit hatóságok néha valóba közel kerültek Begin elkapásához: egyszer végigkutattak minden házat Begin utcájában, ő azonban ortodox zsidónak öltözve kiült házának ajtajába, és onnan figyelte a katonákat. Senki sem gyanakodott egy a nyílt színen üldögélő emberre, és nem is igazoltatták. Egy másik alkalommal az őt kereső katonákat elszállásolták a lakásában: Begin víz nélkül nyomorgott egy rejtett fali rekeszben három napon át, miközben a hozzájuk rendelt katonák fennhangon rendeltek csapvizet feleségétől. A legjellemzőbb azonban egy 1946. május 8-ai jelentés volt egy jeruzsálemi rendőrőrsről, melyet délben adtak fel: még aznap reggel kaptak el egy „fontos Irgun-vezetőt”, aki azóta megszökött. Nem tudták biztosan azonosítani, de „lehet, hogy Begin volt az”.
Szembeötlő a brit hatóságok tájékozatlansága a palesztinai helyzettel és a cionista mozgalom ágaival kapcsolatban. A tény, hogy egyszerre két jobboldali milícia is működött az országban (az Irgun mellett az Avraham Stern által alapított Lohamej Herut Jiszrael [Izrael Szabadságharcosai, röviden a LEHI]), emészthetetlen nehézségnek bizonyult egyes nyomozók számára. „Mellékesen megjegyzem, hogy Begin számos helyett úgy szerepel, mint az Irgun tagja. Ez, úgy gondolom, nem helyes: Irgun = Izrael Szabadságharcosai = Stern-banda, nemde?” – így az egyik jelentés. J. W. Shaw, a Közel-Kelet Ügyosztály tagja hasonlóan meglepődött, amikor nem talált Beginről anyagot a Stern-csoport aktájában. „Talán azért jártam így, mert összekevertem Begint Friedman-Jelin-Morral, aki Avraham Stern halála utána vezette a LEHI-t, amely egy másik terrorista szervezet volt. Ilyen távolságból könnyű összekeverni egyik terroristát a másikkal!” – írta az akta tartalomjegyzékébe Shaw. Tekintve a hatóságok gyengekezűségét, és a jobboldali terroristák gyilkos precizitását, talán jobb is, hogy nem találták meg Begint. Jakov Meridor, az Irgun egyik vezetője megüzente a brit hatóságoknak, hogy ha bántani merészelik Begint, akkor az egész palesztinai brit vezetőséget „egy hónap alatt kivégzik”.
Menahem Begint sok mindennek látták élete során. Követői számára egyike volt „a történelem legdicsőségesebb és legsikeresebb embereinek”, míg a vele egyébként szimpatizáló Kösztler Artúr úgy vélte, hogy „Begin egy romantikus lengyel, aki megtanította a népét meghalni, de politikai szinten élni már nem”. Bruno Kreisky baloldali osztrák kancellár egyszer „pitiáner kis fasiszta lengyel ügyvédnek, vagy micsodának” nevezte őt”. A Beginnel kapcsolatos szélsőséges megítélések mögött gyakran politikai ambíciók állnak, és ezért ezek nem segítik a történeti tisztánlátást. Már csak a tény, hogy az általam Londonban átvizsgált nyomozati anyagok több mint egy tucat eltérő életrajzot és 8 álnevet tartalmaznak Menahem Beginről, remekül megmutatja, milyen ellentmondásos személy volt a későbbi izraeli miniszterelnök. És ezen írásom még mindig nem elemezte Begin miniszterelnökségét és annak vitás kérdéseit, hogy példának csak a libanoni falangista mészárlást említsem. Tanulmányomban Begin pályáját lengyelországi életététől palesztinai illegális aktivizmusának végéig vizsgáltam autentikus levéltári források alapján. Az áttekintett anyagok alapvetően megcáfolják a legtöbb életútjával kapcsolatos legendát és torzítást, így a kommunizmus és a fasizmus vádját; más mítoszok, mint Begin holokauszttal kapcsolatos önéletrajz-elemei valóban önmaga kreálta torzításnak bizonyultak: a „terrorizmus” és a „szabadságharcos” jelzők használata körüli viták pedig, mint láthattuk, elsősorban nézőpont kérdései voltak a negyvenes évek Palesztinájában.
Kiemelt kép: Menachem Begin, Irgun. 1948. Forrás: Internet.
