Menachem Begin legendás élete, 1. rész

szerző: Veszprémy László Bernát

(A szerző történész és újságíró, jelenleg Amszterdamban MA holokauszt-kutatói szakon folytatja tanulmányait. Szakterülete a magyarországi és a nemzetközi cionista mozgalom története.)

A brit titkosszolgálat 1947 februárjában „hivatalos forrásokból” fülest kapott: Menachem Begin, a „notórius palesztinai cionista terrorista” arcátültetésen esett át. Úgy tudták, hogy egy svájci laboratóriumban operáltatta meg magát egy német doktor segítségével. „Egyelőre még nem tudjuk, hogy néz ki új arca”, zárult jelentés. A News Chronicle nevű sajtóorgánum rosszmájúan hozzátette: ha még át is ültették a terrorista arcát, „csámpás lába, kampós orra és csálé fogai valószínűleg változatlanul megvannak”. A „hivatalos forrás” nem más volt, mint egy rehovoti diótermesztő, Hilik Weizmann. Ő a későbbi baloldali izraeli államelnök, a Beginnel szembenálló Hajim Weizmann öccse volt. Az arcátültetésről szóló történetet azonban a magyar származású cionista író, Kösztler Artúr is terjesztette – ő a jobboldali Begin támogatója volt.

A képtelen meséket és mítoszokat Begin ellenzői és követői is elhitték, továbbadták és alkalmanként – ahogy az lenni szokott a szóbeszédekkel – át is farigcsálták. A puszta tény, hogy profi nyomozók által összeállított vaskos aktái a brit Nemzeti Levéltárban több, mint 15 eltérő életrajzot és 8 álnevet tartalmaznak Menachem Beginről, kellőképpen illusztrálja, hogy milyen legendás és ellentmondásos személyről van szó. A britek sokáig egyszerűen gyarmati hatalmuk ellen lázongó terroristát, „gengsztert” láttak benne; ellenzői – mint a szocialista David Ben-Gurion, Izrael állam első miniszterelnöke – fasisztának és nácinak nevezték ; hívei azonban afféle szavakkal méltatták, mint a következő pamflet, melyet Amerikában adtak ki: Begin e szerint az írás szerint „neves tudós és ügyvéd”, „10 000 fontnyi vérdíjjal körözött szabadságharcos”, „író és szónok, politikus és jövőbeli izraeli miniszterelnök” volt, „egyike a történelem legdicsőségesebb és legsikeresebb embereinek”. A washingtoni brit nagykövetség gúnyosan írt haza Londonba, mellékelve egy példányt a jobboldali cionista röplapból; mint mondták, a „gyönyörű” kiadvány nyilván maga sem gondolhatja komolyan, hogy az egykori lengyel ügyvédből avanzsált cionista felkelő valaha miniszterelnök lesz. Ebben tévedtek: Begint 1977. június 21-én hivatalba iktatták, mint Izrael hatodik, és egyben első jobboldali miniszterelnökét. A kormányfői irodáig vezető út azonban náci bombákon és kommunista börtönökön, brit bajonetteken és tel-avivi rejtekhelyeken, szabadságharcon és terrorizmuson keresztül vezetett; míg Begin megjárta ezt az utat, érthető módon számos legendát és mítoszt szült élete. Ezek egy részét maga találta ki; volt, amelyet csak felkapott, és tovább terjesztett: másokat hevesen tagadott. Annyi azonban bizonyos, hogy pályája és tettei körül megannyi ellentmondás keringett, melyeknek egy része még ma is él Beginnel kapcsolatban.

Menachem Volfovics Begin rabbik és kereskedők famíliájába született Breszt-Litovszkban, 1913-ban, és már 15 évesen testével védte meg a jobboldali cionista mozgalom alapítóját, Vlagyimir Ze’ev Zsabotyinszkijt, mikor arra kődobáló baloldaliak támadtak. Begin a lengyelországi Betar megbecsült tagja volt, azonban Betar-vezetői működésével kapcsolatosak az első, életét beárnyékoló mítoszok és vádak is: ezek szerint Begin cionista vezetőként maga mögött hagyta közösségét a holokauszt során, és a saját életét mentve menekült a „független” Litvánia területére.

A vád érzékeny pontra tapintott Begin életében, hiszen retorikájában és politikai nézeteiben sarkalatos pont volt a holokausztra való hivatkozás, nézeteinek a soá okán való igazolása. Begint a náci megszállás Varsóban érte, ahonnan Litvániába menekült; ott 1940 őszén szovjet fogságba került. Begin nem beszélt arról, hogy miért menekült el Lengyelországból, és emlékiratában ki is emelte, hogy nem kötelezheti senki motivációinak feltárására. Kritikusai feltételezték, hogy gyávaságból hagyta el egykori hazáját, és szégyenből nem beszélt erről. Jiszrael Eldad (Scheib), Begin revizionista barátja és politikustársa – aki Beginnel menekült Varsóból Vilniusba – szerint valóban szégyenről volt szó, azonban más értelemben: Begin első reakciója a megszállásra „hazafias” lengyel válasz volt, és felszólította betári társait arra, hogy „ássanak árkokat”, és vegyenek részt a város megvédésében. Mindez egy asszimiláns vezető részéről érthető lett volna, Begin radikális cionista eszméje azonban eszmei szinten tagadta, hogy a lengyel zsidóság hazája Lengyelország lett volna. Begin tehát érthető okokból – a cionista eszme tételeivel szembemenő reakciójának eltussolásából – hallgatott Vilniusba menekülésének okairól. Később azonban izraeli politikusként harcos, ellenzéki retorikájába nem illeszkedett még ez a történet sem. Begin ezért előszeretettel terjesztette magáról, hogy őt is meghurcolták a holokauszt alatt. Egyszer azt állította, hogy „a saját szemei előtt ölték meg szüleit,” egy másik alkalommal pedig felszólította képviselőtársait a Kneszetben, hogy tegye fel az a kezét, akinek sárga csillagot kellett viselnie. „Nekem kellett!” – jelentette ki. Előbbi állítása minden bizonnyal nem igaz, hiszen Begin családja Varsóban maradt, így a Litvániában, majd a Szovjetunióban tartózkodó Begin nem láthatta, ahogy megölik őket. Begin azt terjesztette, hogy szüleit a nácik folyóba ölték 500 társával együtt; nővére, Rahel Halperin viszont azt mondta egy történésznek, hogy ez csak „mese volt”. Szerinte az apjukat lelőtték, anyjukat pedig kórházi ágyán gyilkolták meg. Az állítólagos sárga csillag történetét azonban könnyebb feltárni: Begin egyszer sem tartózkodott olyan területen, amely náci uralom alatt állt volna, így tehát sárga csillagot sem kellhetett viselnie.

Begint szovjet nyomozók 1940 őszén letartóztatták Vilniusban, s ennek történetét leírja önéletrajzi könyvében, a Fehér éjszakákban. Begint 8 évnyi gulág-fogságra ítélték, és csak akkor engedték el, mikor a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót, és az egykori lengyel katonákból független sereget szerveztek Władysław Anders lengyel tábornok vezetése alatt. Mindenesetre ebből az időszakból származik egy másik mítosz Begin életével kapcsolatban, melyet elsősorban a brit titkosszolgálat kísérelt meg terjeszteni amerikai körökben: ez pedig a kommunista múlt, illetve a szovjet titkosszolgálat szolgálatában állás vádja. Nem teljesen világos, hogy a pletykák gyökere hol keresendő: a brit levéltári anyagok között a legkorábbi utalás éppen egy svájci kommunista újságra történik, melynek cikke szerint Begin fiatalon a lengyelországi kommunista párt tagja volt.

A markánsan jobboldali és mindig piacpárti Begin életrajzában természetesen nincs kommunista kiruccanás, ám a brit külügyminisztérium így is tájékoztatta washingtoni nagykövetségét, hogy Begin valószínűleg kommunista volt Lengyelországban, illetve akár még a spanyol polgárháborúban is részt vehetett a republikánus oldalon; mint írták, kommunista körökben tudni vélik, hogy Begin 1937-ben a madridi Banco de España mellett vezetett kommunista kiképzőtábort, s erről állítólag fotó is készült. Mások azt jelentették, hogy Begin Moszkvában kapott kiképzést „utcai harcmodor és szabotázs terén”, és hogy Kínában „vezette” a vörös hadsereget. Megint más pletykák szerint még csak nem is volt zsidó: ő valójában egy Friedrich Wolf nevű német kommunista, aki „mindig is tisztelte Hitlert”, és antiszemita nézeteiről volt híres. Ezt a palesztinai biztonságpolitikai osztály is megerősítette, azzal a különbséggel, hogy valódi vezetéknevét Freymanként adták meg. A hajmeresztő híreszteléseket a brit külügy gondosan jelentésbe foglalta, és elraktározta Londonban; washingtoni kirendeltségüket pedig felszólították, hogy szerezzenek be egy másolatot a fotóról, mely spanyol forradalmárok körében mutatja Begint. A képtelen vádakhoz érdekes módon a későbbi izraeli külügyminisztérium – ekkor még a Zsidó Ügynökség politikai osztálya – is asszisztált: Walter Ejtan és Tedi Kolek tájékoztatta a briteket, hogy Begin kapcsolatban áll a Palesztinai Kommunista Párttal, és hogy a bejrúti szovjet nagykövetség titkára arab hoteleken keresztül pénzeli a jobboldali revizionista cionistákat. Hihetetlennek tűnik, de a Beginnel kapcsolatos kommunista vádakat egészen 1953 tavaszáig gyűjtögette a Foreign Office. Ezt – a KV2/2251-2 jelzetű – Begin-aktát végül azzal zárták le, hogy „nem valószínű”, hogy az „aktívan piacpárti és szovjetellenes” Begin valaha szovjet szolgálatban állt volna. Igen, talán fogadták ők Kubában és talán tisztelettel is írt róla a Pravda, de a spanyol fotó esetében „nem nehéz megállapítani, hogy a kerekded fejformájú Begin nem lehet azonos az ovális, egyenesen nyújtott fejformájú szemüveges férfival”. Összességében Begin „bármi, csak nem kommunista” – vonta le a következtetést a jelentés.

Kiemelt kép: Menachem Begin 1978. Forrás: internet