Szerző: Veszprémy László Bernát
Hátrafele halad az amerikai Forward: nácinak nevezi a Léchi szabadságharcosait
Az amerikai zsidó sajtónak van republikánus és demokrata oldala is; utóbbi pedig egy ideje hevesen igyekszik bizonyítani, hogy a zsidó lánnyal és unokákkal rendelkező Donald Trump meggyőződéses antiszemita lenne. Ezen persze nem kell meglepődni – a politikai okokból történő leantiszemitázás jelenségről már korábban is szóltunk -, hiszen a republikánus sajtóban párhuzamosan olyan képtelen vádak jelentek meg, melyek szerint Obama titokban zsidógyűlölő muszlim lett volna (reméljük, erről már nem kell cáfolatot linkelnünk).
Mindenesetre az amerikai Forward című zsidó lap Trump-ellenes igyekezetében a holokauszt emlékéhez nyúlt, hogy nagyot üssön vele Trump tanácsadóján, Steve Bannonon. A neve szerint is vállaltan haladó szellemiségű lap – mely számára korábban nem okozott problémát nyilvánosságot biztosítani Vona Gábornak sem – legújabb támadásában azt az elméletet találta felállítani, hogy a múlt század „szélsőjobboldali” cionistái „fasiszta szimpátiákkal” rendelkeztek, ahogyan arra már „sok tudós rámutatott”. A cikket szerző orientalista történészasszony szerint a Léchi (Locháméj Chérut Jiszráél – Izrael Szabadságharcosai) szakadár cionista katonai szervezet „szövetséget ajánlott” a náci Németországnak és Adolf Hitlernek.
A történészasszony több helyen is téved: a jobboldali („revizionista”) cionizmus sosem volt náci vagy fasiszta, és természetesen szövetséget sem akartak kötni Adolf Hitlerrel. A gondolat valóban felmerült a Léchi vezetőségében – nevezetesen Ávráhám Já’ir Sternnél -, hogy a zsidók megmentésének érdekében meg lehetne győzni a nácikat, hogy inkább telepítsék ki a zsidókat, és ne öljék meg őket. Az ötlet vad volt és szertelen – mint maga Já’ir is -, és nem is lett belőle semmi. Amennyiben elfogadjuk, hogy a zsidók életéért való alkudozás gyakorlata rögtön „nácivá” tette az embermentésre kísérletet tevő zsidókat, akkor nácinak kéne neveznünk a cionista mozgalom minden második nagy figuráját – ez viszont a szovjet történetírás eszköze volt, és jobb lenne nem átvenni.
A zsidók életéért való elkeseredett alkudozást „flörtölésnek” nevezni a történészasszony részéről egyszerű Izrael-ellenes rosszindulat, mint ahogy azt már sokszor tapasztalhattuk: Mahmud Abbász példának okáért kész ”történészi” értekezést írt annak bizonyítására, hogy a cionisták voltak „felelősek” a holokausztért. Ez a holokauszt-tagadás legfonákabb és undorítóbb módja – mely nem tagadja a holokauszt megtörténtét, hanem a zsidók nyakába varrja azt -, s most a Forward magazin is feliratkozott erre a szégyenteljes nézetre. (Az effajta holokauszt-tagadó nézetekről többet tudhat meg az olvasó Diná Porát izraeli történész igényes könyvéből, melynek eredeti címe Foglyul ejtett vezetőség volt, s mely a cionista mozgalom történetét dolgozza fel a holokauszt alatt).
Az Algemeiner magazin találós választ is készített a Forwardnak, kiemelve, hogy korábban antiszemita, iszlamista vagy kommunista oldalakon találkoztak már hasonló vádakkal, de liberális zsidó lapban még nem. A cikket szerző blogger szerint a múlt században „hatalmas vita volt a cionisták között – mind a jobb- és baloldalon” arról, hogy miképpen reagáljanak Hitler hatalmára. „Mindenki tudta, hogy Hitler antiszemita volt”, és ezért „a cionisták célja az volt – a fősodrattól a jobboldalig -, hogy zsidó életeket mentsenek, semmi más”. Ezek kísérletek egybemosása a nácizmussal a lap szerint „egészen undorító”.
Jómagam történészként kutatásokat is végeztem londoni levéltárakban a Léchi katonai akcióiról a brit Palesztina területén, melyről a közeljövőben tanulmányom is készül megjelenni. Tény, hogy a Léchi sokszor szélsőséges és kegyetlen szervezet volt, és Ávráhám Já’ir Stern sem a legvállalhatóbb figurák egyike a cionista mozgalomban. De nácinak nevezni őket merő rosszindulat; a holokauszt emlékét felhasználni aktuálpolitikai célokra pedig egyenesen – ahogy az Algemeiner is fogalmazott – „gyomorforgató”.
Kiemelt kép: illusztráció. Forrás: internet
A ” gyomorforgató ” jelző megsem közelíti azt a lelki nyomort amiben az szenved akik akár a Stern csoportot akár a Lechi aktivistáit egy napon képes említeni a nácizmussal. Tény és való , hogy a két csoport harci módszerei miatt sokszor kerültek összeütközésbe Ben Gurionnal, vagy a Hagana, és Palmach parancsnokainak nézeteivel, nemcsak politikai de taktikai vonalon is. Mindent összegezve a Stern és Lechi ( sőt még az Écel is ) akár milyen szélsőséges cionista csoportokként voltak ismeretesek, az akkori idők légkörének értelmében önfeláldozó harcosai voltak Izrael megvalósitásának céljaként. Aljas manipuláció őket a zsidóság egyik legnagyobb ellenségével a nácizmussal kapcsolatba hozni.
[…] olvasó a Forward korábbi anticionizmusáról itt és itt is tájékozódhat […]