Berettyóújfaluba is megérkezett Izrael és a zsidó képzőművészet

1

Szerző: Kreisler Gábor

Debrecenben ismét megrendezték az izraeli filmnapokat. Február 17-én kezdődtek a 3 napig tartó ”Izraeli filmnapok” az Apollo moziban, ahol 9 film került bemutatásra. A nyitó film a „Betlehem” volt. Komolay Szabolcs, Debrecen város alpolgármestere, és Prof. Dr. Hunyadi László, Izrael állam debreceni tiszteletbeli konzulja nyitotta meg a rendezvényt. Jó volt belelátni az izraeli hétköznapokba az ivrit nyelvű filmeken keresztül.

Napokig tartó  kulturális eseményeknek színhelye volt Berettyóújfalu is – többek között Salamon Béla, Konrád György, és Makk Károly szülővárosa. A Makk Kálmán moziban folytatódott az izraeli filmhét február 23-26 között. A konzul úr Yossi Amrani izraeli nagykövet nevében is megnyitotta, és köszönetet mondott a szervezőknek a filmbemutatási lehetőségért. Felhívta a „kozmetikázatlan„ alkotásokra a közönség figyelmét. A nyitó filmként bemutatásra kerülő Betlehem történelmi háttere személyesen érintette, mert a filmben feldolgozott események akkor is történtek sajnálatos módon Izraelben, amikor ő az ottani egyik egyetemen oktatott.

Izraeli Filmnapok 2017 - Berettyóújfalu. Plakát
Izraeli Filmnapok 2017 – Berettyóújfalu. Plakát

A rendezvény keretében 4 nap alatt 11 film került bemutatásra, a debreceni 9-cel szemben. A mozi igazgatója, Lisztes Éva elmondta, hogy amióta mozi működik Berettyóújfaluban, összesen nem mutattak be annyi izraeli filmet, mint most a 4 nap alatt.
Egyszerre két eseményt is élvezhetnek ennek a dinamikusan fejlődő városnak a lakói.

A filmnapokkal egy időben ugyanitt, a Debreceni Zsidó Hitközség által rendezett képzőművészeti kiállítás megnyitójára is sor került „Zsidó világ a kortársak szemével” címmel, melyet Horovitz Tamás, a hitközségünk elnöke nyitott meg. A mélyebb kapcsolat tavaly kezdődött el, amikor Amram Blumra, egykori újfalusi rabbira emlékezett közösen a város és a debreceni hitközség. Horovitz Tamás abbéli reményét fejezte ki, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező Berettyóújfalu felújított zsinagógájával beépül a Debrecen-Nagyvárad zarándok útvonalba. A kiállított művek debreceni művészek alkotásai, melyek a hitközség tulajdonában állnak. Az alkotó művészek nem zsidók, de a közösséggel nagyon jó kapcsolatot ápolnak. Műveiken vallásunk szimbólumai is megjelennek. A rendezvények a debreceni Heller Zsolt folkesztéta közreműködésével valósultak meg.

Filmnapok megnyitó. Fotó: Kreisler Gábor
Filmnapok megnyitó. Fotó: Kreisler Gábor

A megnyitón köszöntőt mondott Muraközi István, Berettyóújfalu polgármestere. Megköszönte a konzul- és az elnök úrnak, hogy hozzájárultak a város kulturális életéhez. Beszédét Konrád György idézettel kezdte, aki műveiben rendszeresen megemlékezik felejthetetlen szülőhelyéről. Örömét fejezte ki a polgármester úr, hogy egy újabb lépéssel igyekeztek a nagy zsidó múlttal rendelkező város hagyományőrző programjához hozzájárulni. Mindent megtesznek azért, hogy a háború előtti lakosságának a 10%-át kitevő zsidóság 1903-ban épült zsinagógáját megmentsék. Erre most komoly esély ígérkezik.

Jó érzés volt látni, hogy az emberek mennyire érdeklődnek az izraeli filmművészet és a zsidósághoz kötődő képzőművészet iránt. A Makk Kálmán megújult mozi falai ismét ivrit hangokat hallottak, mely egy kis városban szokatlan a háború után. Az Izraeli nagykövetség, a Debreceni Zsidó Hitközség, valamint Berettyóújfalu Önkormányzata reményen felül együtt gondolkodott. Várjuk a további lépéseket!

Számomra a film, illetve a kulturális program színhelye, a Makk Kálmán mozi nagyon kedves. Gyerekkoromban édesapám elbeszéléseiből hallottam erről az autentikus moziról, melynek Makk Kálmán, Makk Károly édesapja volt a tulajdonosa. A következő megtörtént „anekdotát” édesapámtól hallottam: Makk úr mindig kint állt a filmek kezdeténél. Jött Jankó cigány, akinek nem volt elegendő pénze, hogy kifizesse a belépődíjat. Így fordult a „Főnök úrhoz” a selypítő fiatalember.” Matt Úr, tessik mán beengedni, csak 10 fillérem van, úgy sem tudok ovasni, csak a tipeket nizegetem!” Természetesen beengedte. Vallás és bőrszín az akkori Újfaluban nem számított, az emberek barátságban, megbecsülésben éltek. A mostani város is – úgy látjuk – folytatja ezt a koncepciót.

1 komment

Hozzászólás