Izraelt védeni a magyarországi sajtóban

0

Veszprémy László Bernát/ujkelet.live

Ritka dolog, hogy a hevesen anticionista hangokat eregető Forward magazinból jó cikket tudunk idézni, de most ez a helyzet. Persze hozzá kell tenni: a cikk a Forward közösség-alapú blogoldalán, a Scribe-on jelent meg, mely a Times of Israel baloldali(bb) konkurenciája akar lenni. A cikk tehát nem a munkatársak, hanem egy külsős hozzászóló műve.

Az olvasó a Forward korábbi anticionizmusáról itt és itt is tájékozódhat magyarul.

A cikk, melyet Harris Gulko korábban jeruzsálemi, most pedig kanadai szerző jegyez, a Kotellel kapcsolatos friss botrányok kapcsán jelent meg ezzel a címmel: „Nem értek egyet Izrael nyugati fallal kapcsolatos döntésével, de akkor is megvédem”.

Az elsőre ellentmondásosnak tűnő, ám abszolút logikus cikk így zárul:

„Ha még mindig Izraelben élnék, mindent megtennék, hogy megbuktassam a kormányt, mely eladja lelkét a hatalmon maradásért. De a diaszpórában élő zsidóként azt mondom: ’(Izrael) a mi országunk. Legyen mindig igaza, de ha téved, akkor is a mi országunk!’ És ezért tovább támogatom Izraelt. Ha lenne más zsidó állam, akkor talán megfontolnám, hogy inkább azt támogatom. De mivel csak egy Izrael van, ezért szeretnem kell, értékelnem, támogatnom, és minden erővel megvédenem. Amíg nem élek ott, addig nem hiszem, hogy jogom lenne feltételeket diktálni az ország számára”.

Talán meglepő, hogy egy ilyen véleménycikk átjutott a Forward anticionista rostáján, de most én is erről szeretnék írni az olvasó előtt.

Izrael megvédése Izraelen kívül bonyolult feladat. Természetesen senki sem él abban az illúzióban, hogy Izrael egy hibátlan ország, én azonban személyesen igyekszem egy erősen Izrael-barát hangot képviselni a magyar sajtóban.

Ennek a hátulütői is megvannak. Alkalmanként az ember írna bizonyos kritikus sorokat Izraelről, de ezektől eltekintek – hogy miért is, arra mindjárt rátérek. Sajnos így könnyen a szubjektivitás, az elfogultság benyomását lehet kelteni, mely természetesen minden újságíró számára lélekharangot jelent. Ez azonban Izrael esetében elkerülhetetlen.

Ugyanis úgy gondolom, hogy a diaszpórában – legyen az Magyarország, vagy a világ más pontja – csak erősen és egyértelműen Izrael-barát hangon érdemes írni. Vonatkozik ez a zsidó államra magára, a cionizmusra, a társadalomra, de még a mindenkori izraeli politikumra is.

Kiérdemelt kritikának a legtöbb országgal szemben természetesen lenne helye, de tartsuk észben: a magyar társadalom a szocializmus alatt, előtt és gyakran után is antiszemitizmuson és anticionizmuson, Izrael-ellenességen nevelkedett. Kemény munka Izrael-barát narratívát vinni a magyar sajtóba, és a körülmények nem kényelmesek. Mikor az olvasók még a „lemészárolt palesztin csecsemőknél tartanak”, nem lehet „autentikus Bibi-kritikával” nyitni az Izraelről való tudósítást.

Nem tudom megérteni azokat az Izraelről gyakran író, vagy egyenesen Izraelből szerkesztett blogokat, melyek magyar nyelven publikálják a leghevesebben uszító cikkeket a mostani izraeli politikai klíma ellen. A deklarált anticionizmusra pedig már eleve nincsen mentség.

Mégis mit terveznek elérni? A magyar nyelvű izraeli szavazók nincsenek annyian, hogy bármilyen szinten befolyásolják az izraeli választásokat, a hazai zsidók pedig nem szavaznak Izraelben. Egyetlen egy dolgot érnek csak el: a magyar nyelvű, gyakran nem zsidó olvasók számára agresszív muníciót adnak, hogy kipécézzék maguknak a zsidó államot, és igaztalanul állítsák olyan kritériumok elé, melyeknek más országokat nem feleltetnek meg.

Ha már mindenképpen ellenzékiek, és a cionizmussal szemben ennyire bizonytalanok akarnak lenni, akkor tegyék azt héberül – ami nem árt Izrael nemzetközi megítélésének -, vagy szorítkozzanak a száraz tényközlésre.

Talán szomorú, talán primitív, ám igaz lecke: a nem zsidó magyar olvasók döntő többsége előtt nincsen „objektíve Izrael-kritikus” cikk.

Izrael-barát cikk és Izrael-ellenes cikk van.

Izraelnek pedig igenis szüksége van barátokra, és mikor a hollandiai parlamenti képviselők közel fele deklaráltan anticionista, és az európai politika fősodrata markánsan Izrael-ellenes, a magyarországi sajtó – és tágabb perspektívában a V4-államok – Izrael-képe felértékelődik.

Az utóbbi időben erősebbek az Izrael-barát hangok a magyar sajtóban, és remélhetőleg ez egy jövőben is folytatódó tendencia lesz.

Ahogy azonban egyre több magyarországi újságíró figyeli az Izraellel kapcsolatos híreket – és nem csak zsidó, hanem nem-zsidó, filoszemita, vagy keresztény cionista újságírók is -, úgy kell jobban ügyelniük a magyar nyelvű zsidó lapoknak, izraeli portáloknak és facebook-oldalaknak is, hogy milyen híreket, szempontokat, elemzéseket adnak át a magyarországi olvasóközönségnek.

A magyar újságíróktól felesleges elvárni, hogy száz százalékig tájékozottak legyenek az izraeli belpolitika minden nüanszával kapcsolatban. Könnyen meglehet, hogy hiteles hírként vesznek át egy érzelemtől fűtött, erősen szubjektív cikket, melyet szerzője az izraeli társadalom és politikai élet jobbítására szánt, talán autentikus (ámbár naiv) érzelmekkel.

Az izraeli belpolitikai kérdések eldöntésére megvannak a belső, izraeli fórumok, főleg héber nyelven. A mai Izraellel szemben megannyi ellenérzést tápláló szerzőknek számos lehetőségük van, hogy – vélt vagy valós – jobbító törekvéseiknek teret szerezzenek. Ám a magyar nyelvű zsidó sajtó, kommentszekciók, de főleg pedig a nagyobb, sokat olvasott magyar nyelvű portálok végképp nem ezen lehetőségek helyszínei.

A magyar nyelvű zsidó lapoknak pedig nem kell szégyellniük a derekas, konzekvens, vagy egyenesen arcátlan Izrael-pártiságot.

Emlékezzünk a leckére: a diaszpórában nincsen „objektíve Izrael-kritikus” cikk.

 

Hozzászólás