Örökrangadó

1

Gideon Peer/ujkelet.live

Örökrangadónak talán nem nevezném, de rendhagyónak igen, amikor is két szmokinghoz és cilinderhez szokott csapat mérte össze tudását a változatosság kedvéért nem a kerek tárgyalóasztalnál, hanem az olimpiai méretű futballpályán. Mindez a napokban, Peru fővárosában, Limában.

A dél-amerikai országban már hagyomány, hogy az ott szolgáló diplomaták a focipályán is összemérik tudásukat, nem is annyira a sport kedvéért, hanem, mert úgy gondolják a szervezők, hogy ezzel is közelebb hozzák egymáshoz a különböző országok diplomatáit, és általuk megbízó országaikat is.

Mit ad isten, idén is, mint tavaly, két csapat került a döntőbe: Izrael és Marokkó válogatottjai.

A marokkóiak dicséretére legyen mondva, tavaly és az idén sem bojkottálták a mérkőzést, annak ellenére, hogy ez idő szerint nincs diplomáciai kapcsolat a két ország között. Úgy látszik, Limában más szelek fújdogálnak, vagy odáig már nem érnek el a sötét felhők.

A ceremóniával mindenki meg lehetett elégedve: a két csapat kivonult, a cilinderek az öltözőben maradtak, elhangzottak – minden zavar nélkül – a himnuszok is, és megvolt a kézfogás, valamint a pénzfeldobás és a pályaválasztás.

Ahogy az a diplomáciai nagykönyvben (is) meg van írva.

Rafi Zinger, Izrael perui nagykövete nem öltött mezt – rendelkezett megfelelő orvosi igazolással –, így ráhárult a megtisztelő feladat, hogy megtegye a kezdőrúgást, és elindítsa a nap várva várt eseményét.

Az első félidő viszonylag eseménytelenül telt, gólra sem, valamint diplomáciai jegyzékváltásra sem került sor. Talán csak a pezsgő hiányzott az igazán jó hangulathoz, de attól most a játékosoknak el kellett tekinteniük.

A szünetben, az öltözőkben a két csapat tagjai kipihenték fáradalmaikat, lediktáltak néhány sürgős levelet, majd kifutottak a pályára.

A baj akkor kezdődött, amikor az izraeli válogatott berúgta első gólját. Innentől kezdve úgy viselkedtek a játékosok, mint bármilyen kupacsapat tagjai. Felvágták, rúgtak, ahol érték egymást, a diplomatikus viselkedésnek ekkor már híre sem volt. A bíró, nem törődve a nemzetközi közvéleménnyel, többször előhúzta sárgalapját is, sőt, a játékidő vége felé egy marokkói diplomatát piros lappal büntetett, és eltanácsolt a további játéktól. A diplomata a pályáról való távozása közben elfeledkezett diplomata mivoltáról, szitkozódott, sőt antiszemita kijelentésekre ragadtatta el magát, amelyek, a sémita környezetben nem hatottak elég meggyőzően.

A hangulatot ezek után már sok mindennek lehetett nevezni, csak diplomáciainak nem. A bíró végül úgy látta jónak, ha gátat vet az érzelmek további áradásának, és a hivatalos játékidő előtt egy perccel lefújta a mérkőzést, miközben az izraelieket nyilvánította győztesnek.

Az ünnepélyes díjkiosztó ünnepség elmaradt, végül azonban győzött a józan ész: a marokkóiak rendkivüli és meghatalmazott követet küldtek az izraeli csapathoz, aki gratulált a győzteseknek, megjegyezvén, hogy a futballpályán néha elszabadulnak az indulatok, és úgy látszik, ez alól a diplomaták sem kivételek. Mindenesetre átvette a második helyért járó érmet, abban a reményben, hogy a jövő évi visszavágón majd a marokkóiak tanítják meg az izraeli diplomatákat (fehér) kesztyűbe dudálni…

1 komment

  1. […] Gideon Peer/ujkelet.live Örökrangadónak talán nem nevezném, de rendhagyónak igen, amikor is két szmokinghoz és cilinderhez szokott csapat mérte össze tudását a változatosság kedvéért nem a kerek tárgyalóasztalnál, hanem az olimpiai méretű futballpályán. Mindez a napokban, Peru fővárosában, Limában. Bővebben » […]

Hozzászólás