Szerző: Unti Ildikó
Egy szieszta alkalmával Smulik, Icik barátjával a sivatagba ment. Már késő délutánra járt. Icik lóháton, Smulik pedig tevén elhagyta Mivtáchim kibucot.
A tevék a kibuc előtt legeltek, egy bizonyos sivatagi növényt keresve. A beduinok úgy engedték ki a tevéket legelni, hogy az első két lábukat összekötötték. Így lassan, ugrálva tudtak csak előrehaladni.
Egy ilyen tevére ült Smulik, megtöltött fegyverrel az oldalán. Természetesen a teve lábait kioldotta. Egy váratlan pillanatban a teve, aki jól ismerte a sivatagot és tudta gazdájának lakhelyét, futásnak iramodott, mint az őrült. Azonban nem a kibuc irányába futott, hanem egy arab falu felé. Olyan gyorsan vágtázott, hogy Smulik képtelen volt lefékezni. Sőt, még leugrani sem tudott róla! Ezért hirtelen felemelte a puskáját és teljes erőből — puskatussal — fejbevágta. Az ütéstől a teve megtántorodott és megállt. Először az első két lábára térdelt, majd a hátsó két lábára telepedett. Ekkor került Smulik a földre. A tevét otthagyta és Icik lován ügettek vissza a kibucba.
Nemsokára megérkezett a havi élelmiszer-szállítmány – Chájim Fisher volt a sofőr – s már messziről felfedezték a „Bét Bitachon” tetejéről. Gvulot kibuc felől jőtt, s mivel a Pészách ünnepe közeledett, a „macot” – pászka – is aktuális volt. Ezen a napon, a Rafiách felé vezető úton felgyújtottak egy arab teherautót, állítólag a Palmach emberei. Az angolok jelentést kaptak erről az esetről. Így elkezdték keresni, kinek milyen teherautó volt a birtokában ezen a környéken. Az arab jelentések szerint: látták, hogy egy teharautó Mivtáchim kibucába ment be.
Ezért az angolok itt kezdték el keresni azt a teherautót, amely azon a bizonyos napon érkezett. Az angol karaván – 6 tank – várhatóan megérkezett. Az első tank megállt a kapu előtt, hiszen az rendszerint zárva volt. A tankból kiszállt az őrnagy, az osztag parancsnoka és bebocsájtást kért. Tárgyalni akart Mivtáchim vezetőjével. A mivtachimi katonai parancsnok tudott a dologról, s azt is, hogy keresni fogják a „tettes” autót. Ezért előzetes parancsba adta, hogy minden ember ebben az időpontban a lőállásban legyen. Az angol tisztnek kinyitották a kiskaput és bevezették az ebédlő-terembe. Itt találkozott, helyettesének kíséretében a katonai parancsnokkal és a tolmáccsal.
– Ez az autó, amely az udvarban áll, részt vett az arab teherautó felgyújtásában?
– Nem és semmilyen más autónk sincs. Ez az autó az élelmiszert hozta a pészáchi ünnepekre – volt a válasz.
– Szeretném elvinni a sofőrt Ráfiáchba, kihallgatásra. Tanúvallomással kell igazolnia magát.
– Sajnálom, de nem adhatunk ki semmilyen személyt. A választ pedig, már egyértelműen megadtuk.
Az angol tiszt dühbe gurult:
– Nézzetek ki az ablakon. Ott állnak a tankjaink, s ha szép szóval nem adjátok ki Őt, elvisszük erővel! – kiabálta magánkívül.
A tolmács fordítása után is nemleges választ kapott Mivtáchim parancsnokától. A keresett sofőr a Bét Bitachon tetején volt beosztva – gépfegyveres őrségben – a lőállásban. A háború idején Európában, az angol hadsereg keretén belül a Zsidó Brigádban szolgált, s jól ismerte ezt a fegyvernemet.
Az angol tiszt elrohant a helyettesével és a tolmáccsal együtt, majd kiadta parancsba a tanknak, hogy menjen a kapu felé. A katona, aki kiszállt a tankból, lánccal a kezében megkötötte a kaput és a tank segítségével ki akarta rántani a helyéből. Amíg a tank állt – a nagy meleg miatt – a bentülő kinyitotta a tank ablakát. Közben a kibuc védői a lőállások elfoglalásakor már tudták a „jeladást”, támadás esetén.
Smulik abban a lőállásban volt, amely kint a kapu mellett épült. Ez olyan egy méternyire volt a földtől, s csak aknavetővel lehetett volna kifüstőlni onnan. Innen vezetett a lövészárok a kibuchoz, mely a kerítés alatt húzódott végig.
Az angol támadás előtt nem sokkal, Smulik elvégzett egy „cáláfim” tanfolyamot, azaz mesterlövészetet. Ezért most páncéltörő golyókat kapott. Hat golyót elhelyezett a puskában, ötöt a tölténytárba, egyet pedig csőre töltött. A puskával lassan célbavette a tank ablakát. Várt a jeladásra. Teltek a másodpercek.
„Teltek a másodpercek – gyűrkőzött fel az emlék Smulikban. Ott Mivtachimban, az 5-ös filboxban.Mikor megkötötték az angolok lánccal a kaput, akkor hangzott el a parancsnok pisztolylövése.” Smulik homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek. Az ápolónő várta az injekció hatását.
Ez már a harmadik nap reggele volt, s az orvos szerint estére eszméleténél lesz. Most, most valamit mondott. Az ápolónő odahajolt hozzá és akkor érthetően hallotta:
– Most, most kell lőni….-Találtam! Találtam! – és az egész teste megrázkódott.
Az ápolónő leszorította az ágyra és közben újra hallotta:
– Itt a nagyképű! Nesze!…. Hátrálnak…hátrálnak..- és teste engedett a szorításnak.
Az injekció már hatott. Az ápolónő kinézett a criff ablakán: Igen, igen….jól hallotta, az eső! Már esik is.
Egy verejtékcsepp legördült. Aztán, hirtelen elsült a parancsnok pisztolya. Ez volt a jel! Ugyanis a kapu megkötésének pillanatában Mivtáchim parancsnoka a levegőbe lőtt. Smulik tűzet nyitott. A tank-sofőr feje szétment. Telitalálat érte. A tank nem mozdult többet. Ám a tank parancsnoka nem tudta, miért nem megy a tank? Ezért – vesztére – kiemelkedett a tankból. Ugyanabban a pillanatban Smulik eleresztette a második golyót is. A parancsnok élettelenül zuhant vissza a tankba. Még egy lövedék elment, majd csend lett.
Ekkor a tankok – rádióösszeköttetés révén – parancsot kaptak a fehér lobogó kitűzésére. Feltették a fehér lobogót, s így a ” Tűzet szüntess” parancs lépett érvénybe. A tankok lőtávolságban voltak egymástól. Levették a kapuról a láncot és hátrálni kezdtek. A kibuc emberei azonban továbbra is a lőállásokban maradtak. Az első tank visszament a bázisára, de a többiek, ellentámadásba mentek át, néhány száz méter távolságból.
Az első találat a víztartályt érte, így a tartalék víz kifolyt! Chájim, aki látta a távcsővel, hogy az angolok lövik a kibucot, gépfegyverével elhagyta a lőállását és megindult a vaslépcsőn. Ezt megláthatták az angolok, mert a következő ágyúlövéssel a Biztonsági Ház falát célozták. A találat átfúrta a falat, a vaslépcsőn lemenő Chájimmal együtt. Mivel a lövedék szétroncsolta a mellkasát, lezuhant és szörnyethalt.
Az angolok „págáz” ágyúlövedékkel lőtték tovább a kibucot.Óriási károkat okoztak, de emberéletben – Chájimon kívül – nem esett kár. Ezt nevezik „gorél háádám” – emberi sorsnak. Ilyen a véletlen, hogy Őt, a sofőrt érte a találat. Ártatlan volt ebben az ügyben, mégis meg kellett halnia. Hősi halott lett!
Cím kép: A mivtáchimi Biztonsági Ház találatokkal
Folyt: MÉG TÁMADÁS ALATT!
