Dési János/ujkelet.live
Mert tulajdonképpen minden út a piachoz vezet. A forgataghoz, az emberekhez, a színekhez és a szagokhoz. A tolakodáshoz, az alkuhoz, a nagy kóstolókhoz.
A piacra nem azért megyünk, hogy vásároljunk, hanem azért vásárolunk, hogy a piacra mehessünk.
Vagy majdnem így.
A piacon kicsit mindig megáll az idő. Pedig itt aztán mindenki siet, tülekszik és úgy tesz, hogy ha nem csapna le azonnal erre vagy arra, akkor neki már nem jutna.
A piac játék, a legnemesebb fajta. Leosztott szerepek, kötött dramaturgia, komédiába hajló előadás. Újra és újra.
Amúgy pedig egy kis sáfrányt én a végén szoktam tenni a főzésnél a húslevesbe, attól szebb lesz a színe. És maceszgombócba sem árt egy kis gyömbér – ha már úgyis itt vagyunk.
„Wenn ihr wollt,/ist es kein Märchen” – írta Altneuland könyve alcímeként Herzl Tivadar. Azaz, ahogy Márkus Aladár első magyar fordításából (Ősújország) ismerjük: „Ha akarjátok, nem mese.”
