Nevetsz-e még Saronában

1

Dési János/ujkelet.live

Sarona – eddig az a nagyszerű vacsora jutott az eszembe, amit ott költöttünk el együtt. Ahol öt perc után barátok lettünk és közös nagy terveket kovácsoltunk. Bizonyos italokat hörpintgettünk egy olasz vendéglőben. Mert itt az is van, méghozzá nagyszerű. A pincér minden körnél ivott velünk egy stampedlit, L’hajim – koccintottunk. És rendeltünk még egy limoncellot.

Mögöttünk villogtak a toronyházak fényei, körülöttünk turisták és helyi erők élték a város kedélyes mindennapjait. Ugyanis egy vendéglátásra specializálódott kis negyedben – hangulat, szellő a tenger felől, langy éj, finom illatok, helyes emberek – úgy érezzük magunkat, hogy ez most nagyon jó. Hogy az élet ilyen – jó, persze hajnalban indul a gépem vissza, másnap jön a mindennapi küzdelem a megélhetésért, de akkor is.

Egy idő után egy új srác hozta ki az italokat. Az elődje úgy látszik, nem bírta velünk a ritmust. Na, ezen is rengeteget lehetett nevetni. Eddig Saronáról a nevetés jutott eszembe.

sarona2

Sarona = nevetés.

Hát ennek most vége.

Bár lehet, hogy csak egy igazi megoldás van.

Beülni a szokott helyünkre és pár limoncellot, váltott pincérekkel, benyomni. Csak azért is. Nehogy már nekik legyen igazuk.

 

„Wenn ihr wollt,/ist es kein Märchen” – írta Altneuland könyve alcímeként Herzl Tivadar. Azaz, ahogy Márkus Aladár első magyar fordításából (Ősújország) ismerjük: „Ha akarjátok, nem mese.”

1 komment

  1. Sarona továbbra is a régi, azaz az új, révén alig két éve, hogy megnyitották. Ez Izrael, derű és szomor, de mindenképp dinamikus és erős, fejlődő…rugalmas, mint egy gyermek, mely, – most optimistán úgy hiszem, – minden gyermekbetegségén túlnő.

Hozzászólás