Van képem

0

szerző: Gideon Peer

Manapság mindenki fényképez. Nem nagy dolog, szinte semmi szakértelmet nem igényel (dehogynem, mondaná most Benda Iván barátom, de ő fotóművész, nem ebbe a kategóriába tartozik), a mai fényképezőgépek ráadásul már olyan okosak, illetve mindentudók, hogy csak meg kell nyomni a gombot, és biztos a siker. Egy esetben van ez másként, ha az ember fordítva tartja masináját, valószínűleg így született a szelfi.

A fotóművész megkeresi a pillanatot, az amatőrt a pillanat találja meg – talán ez „csak” a különbség.

Nekünk, kocafényképészeknek is adódhat úgy, hogy véletlenül, sosem készakarva, olyan felvételt sikerül fabrikálnunk, amely egy picit jobb, mint az átlag, hogy azt ne mondjam, mond valamit.

Jelentéstartalma van – mondanám –, de ha majd valaki hivatkozik erre a kijelentésemre, ott helyben letagadom.

Barcelonában több mint 400 felvételt készítettem kis, automata fényképezőgépemmel. És csodák csodája, van köztük egy-kettő (három-négy), amely a szívemhez nőtt, „mondott valamit” számomra.

Az ottani emberekről, tájakról, szokásokról.

A Font Magica, vagyis a Táncoló vagy Mágikus szökőkút megviccelt bennünket. Este 9 órára hirdették a csodálatos, látványos színes víztáncot, de se kilenckor, se azt követően sem történt semmi, a nagy, híres turistalátványosság meg sem nyikkant aznap este. Ha nálunk, Izraelben történne hasonló eset, pontosan tudnám, mit kellene mondanom, kit szidjak, a spanyoloktól mást vártam, szerencséjük, hogy Messi náluk focizik, különben nem tudom, mit tennék.

Azt tettük, hogy másnap is elmentünk a szökőkúthoz. Kiderült, a gyönyörű környezet, a terek, a lépcsők vonzzák a házasulandókat, ott készítenek magukról fényképeket az örökkévalóságnak.

Éppen egy kínai násznépbe botlottunk. Az ember nem mindennap csöppen kínai esküvőbe, előkaptam a kis automatát, és már kattintgattam is.

Gideon Peer/ujkelet.live

Szeretem az ott készült képet a középpontban álló kínai fiatalemberért, aki elegáns öltönyéhez tűzpiros sportcipőt húzott. Arra gondoltam, talán még nincs barátnője, aki figyelmeztetné az alapvető illemszabályokra, vagy a nagy (vörös) Kína nyúlt utána kis rajongójának.

Gideon Peer/ujkelet.live

A La Rambla sétálóutcájából nyílik a La Boqveria, Barcelona vásárcsarnoka. A sokszínű, emberekkel és árukkal zsúfolásig megtelt piacon mindent meg lehet venni, ami szem-szájnak ingere és még azon túl is. A bőség, a jókedv, a hömpölygő sokaság különleges, földközi-tengeri hangulatot áraszt. Talán csak a halak és a tengeri herkentyűk nem osztoznak a felfokozott jókedvben, sorsukba beletörődve várják, hogy egy színes szatyorba kerüljenek. Az ott készült fényképemnek a halakra és a mérleget figyelő elárusítónőre gondolva A szemek címet adtam.

Nem lehet Barcelonáról írni, és nem megemlíteni a La Sagrada Famíliát, vagyis a Szent Család / A jövő templomát, Antoni Gaudí minden képzeletet felülmúló alkotását. A sok képből – befejezésül – csak egyetlenegyet osztok meg a türelmes olvasóval. A templomot látni kell, a hölgy arcára rá van írva, miért.

Gideon Peer/ujkelet.live

A kijáratnál a padlórajzon a Jerusalem név szerepel, ami kifejezetten kedves figyelmesség Gaudítól…

És még egy – most már tényleg az utolsó felvétel. A Gótikus negyedben készült, ott állt valamikor a zsinagóga is.

Gideon Peer/ujkelet.live

A szűk, keskeny utcák a régi Barcelonát idézik. Ott találtunk magunknak szállást, és akarva-akaratlanul is belecsöppentünk a régi, igazi Barcelonába. Az, hogy éppen esett az eső, a felvétel szempontjából direkt szerencsés véletlennek mondható…

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..