Olvasó népemet szolgálom

3

Dési János/ujkelet.live

Egy szép reggelen, amikor elbúcsúztam Tel Aviv-i barátnéimtől, kiknél az éjt töltöttem, s vidám léptekkel szökelltem le a keskeny lépcsőházban, az a gondolat fordult meg a fejemben, mi lenne, ha ma valami érdekeset fényképeznék. Valami, olyan nagyon izraelit, amit persze egyből posztolok és akkor felrobban a facebook, hogy nahát. Elősorakoztak jobb és még jobb ötletek. Fényképezni végül is egyáltalán nem olyan túl bonyolult dolog. Mondhatni, éppen olyan, mint a szobrászat. Talán Michelangelo felelte azt, amikor megkérdezték tőle, hogyan kell jó márványszobrot csinálni, hogy kell venni egy szép nagy márványdarabot, amelyről kaparjuk le a felesleget.

Hát a fotózás nem éppen ilyen? Ott van előttünk a valóság óriási kőtömbje, mi kicsit megkaparjuk és kész is a fotó. Amely, mint tudjuk ezer szónál is többet mond. (Inflációs időkben tízezernél is).

A szavakról pedig, miközben a sarkon befordultam, csak annyi, hogy könyv. No, és mi a zsidóság? A könyv népe.

Ennyi.

Nincs tehát más dolgunk, mint sokféle olvasó embert fényképezni és odaírni majd alá: a könyv népe.

Eredeti mi?

Így aztán effélékre vadásztam, de nem volt elég izgalmas az eredmény, ezért úgy döntöttem, hogy ma mégis inkább boltosokat fényképezek. Esetleg sörösrekeszekkel. Boltosokat sörösrekeszekkel.

De még ez is túl egyszerű volt, ezért megszorításként hozzátettem, hogy csak olyan boltosokat, akik vicces nadrágot hordanak.

Már majdnem elindultam hazafelé, hol a lányok és a vacsora várt, amikor eszembe jutott, hogy én tkp olvasó embereket akartam rögzíteni képen.

Olyanokat, akik boltosok, vicces nadrágot viselnek és sört is árulnak.

Megnyomtam az exponálógombot és láss csodát – hja kérem ezen a földön sok csoda esett már – ez lett belőle.

 

Wenn ihr wollt,/ist es kein Märchen” – írta Altneuland könyve alcímeként Herzl Tivadar. Azaz, ahogy Márkus Aladár első magyar fordításából (Ősújország) ismerjük: „Ha akarjátok, nem mese.”

3 Kommentek

    • Fuss neki meg egyszer, kihagytad a kozepet (“Így aztán effélékre vadásztam, de nem volt elég izgalmas az eredmény […] De még ez is túl egyszerű volt, ezért megszorításként hozzátettem…”).

      Ha nem az lenne a celod, hogy belekossel hulyesegekbe, akkor siman atmenne, hogy reggel elindult, fotozott egesz nap a kituzott cel erdekeben, majd estefele hazaindult.

      Ennyi.

  1. Lófüttyöt, de mindegy.

    Nem célon belekötni, hisz normális cikkekhez normális hozzászólást fûzök.
    Ez nem az.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..