Egy év múlva…

szerző: Gideon Peer

Barcelonától körülbelül 50 kilométerre fekszik Montserrat. Bencés kolostor, apátság a hegy tetején, és zenede is, meg éttermek, kávézók, hogy az odalátogató turisták mindenfajta igényeit maradéktalanul ki tudják elégíteni.

Barcelonát nem könnyű otthagyni, akár egy fél napra sem, a Szent család templom, Antoni Gaudí géniusza, és nem utolsósorban a város futballcsapatának kultusza nem engedi el, fogva tartja az embert. Meg sok minden más is, de ne menjünk a részletekbe, nem én fogom felfedezni Katalónia fővárosát, különben is, legjobb, ha mindenki saját szemével győződik meg annak különlegességéről. Szívből ajánlom.

Azt, hogy ottlétem alatt végig esett az eső, senki számlájára nem írhatom, előfordul ilyesmi május táján Európában, sőt nálunk is megtörténik, éppen a napokban kaptunk erről egy jó adag nedves bizonyítékot.

Montserrat nemcsak esővel kedveskedett, hanem átláthatatlan köddel is, illetve mélyen szántó felhőkkel, így a beígért csodás kilátás mindössze abban kulminált, hogy sikerült nem szem elől téveszteni a két lépéssel előttünk haladó, sárga ernyőt magasba tartó idegenvezetőt.

Annál nagyobb volt a meglepetésünk, amikor egyszerre kisütött a nap, és elkergette a mindent befedő, eltakaró felhőket. Láthattuk a hatalmas, sötét sziklákat, amelynek réseibe építették a kolostort. Lenyűgöző látvány! Úgy tűnt, az előbb lenyúló felhő egy briliáns rendező briliáns ötlete volt: a hegyek kitárulkozó látványa! Úgy ért bennünket, mintha valaki felhúzta volna a ködfüggönyt, hogy élvezhessük a természet kimondhatatlan szépségét.

Montserratban az igazi látványosság mégis a kolostor, és annak védőszentje, a Fekete Madonna. Sok-sok lépcsőn kell felmenni, hogy eljussunk a gyermekét tartó Madonna szobrához. Én nem tartozom a lépcsőrajongók táborába, ha valahova lifttel lehet menni, azt választom, vagy a helyben járást, de az ember nem mindennap találkozik Madonnával, és ha kissé meg kell erőltetni lábizmait, megéri, már csak azért is, mert mások is hasonlóan cselekedtek.

A Fekete Madonnának számtalan története van, és létét sok – mondjuk úgy, hogy – babona is övezi. Mondják, aki megérinti a szobrot, egy év múlva teherbe esik. Látszott, sokan óhajtják a Madonna segítségét, a szobor kifényesedett a sok érintéstől.

Miután eddig, előrehaladott korom ellenére sem tudtam kinőni gyerekkori problémámat, miszerint kicsit későn kapcsolok, most is, amikor a szoborhoz értem, és láttam, az előttem állók megfogják egy pillanatra, én is úgy tettem. Csak később értettem meg, micsoda képességekkel rendelkezik a Madonna.

Nagyon megijedtem.

Abban a pillanatban egy Móricka vicc jutott eszembe.

Miután egy éjszakát a szomszédék Juliskájával a padláson töltött, izgatottan rohant apjához és megkérdezte tőle:

„Édesapám, kinek lesz gyereke, aki felül, vagy aki alul van?”

„Aki alul” – mondta a nagy tudású, sokat látott, sokat megért apa.

Móricka megnyugodott, az apja megnyugtatta. A jövőre nézve próbálta nem elfelejteni a fontos tudnivalót.

Már csak az a kérdés, hogy engem ki nyugtat meg?

Egy év nagyon gyorsan tovaszáll. Szinte észre sem venni.

Akkor mi lesz?

Egy tál sólet jutott eszembe. Már kívánós lennék…