Kibuc Nicanim ostroma

0

szerző: Unti Ildikó

A hajó, a SABTÁJ LOZINSZKI, amin az új olék érkeztek elsüllyedt a nicanimi partoknál. Reggelenként a kibucok érintésével egy autóbusz ment Tel-Avivba és délután ugyanaz az autóbusz jött vissza. Az első állomás Nicanim volt. Egged ezen a vonalon nem közlekedett, csak a Drom Jehudá Autóbusz Vállalat járata. Arab autóbuszok közlekedtek Jaffától Migdálig. Ezek az autóbuszok nem mentek be a zsidó településekre. A településeken az arab “nufiák” bandák garázdálkodtak, akik lopásokat és gyilkosságokat követtek el. Ezek a fegyveresek terror-akcióikat úgy az országutakon, mint a gazdaságokban egyaránt végrehajtották.

Egy alkalommal katonai megbeszélésről igyekezett néhány chavér haza a kibucba. Váratlanul a Nicanimba vezető úton – egy katonai tábor közelében, Hássza Cemp mellett – megtámadták őket. A támadásnak három halálos áldozata volt. Az egyik nicanimi chavér, Slomo, az akkori nicanimi katonai parancsnok, a másik kettő kísérőként szerepelt. A sebesülteket már nem lehetett bevinni Nicanimba, Beér Tuvia faluba szállították őket. Aki az út alatt meghalt, itt temették el. Csak a háború után hozták a nicanimi chavér holttestét Nicanimba. Ennek a chavérnak volt egy fia és egy másállapotban lévő felesége. A megszületett fiú-gyermek a meghalt apa nevét kapta, s így lett a gyerek Slomo.

Nicanim ostroma a nemzet kikiáltása után következett be. A zsidó államot az arabok minden oldalról megtámadták: északon Szíria és Libanon, keleten Transzjordánia, délen pedig Egyiptom, amely katonai szempontból a legnagyobb arab hadsereg volt. A délről érkező egyiptomi hadsereg az akkori Palesztinában óriási haderővel vonult északnak. Parancsba kapták, hogy Tel-Avivot és Jeruzsálemet el kell foglalni! Már az első benyomulásnál  – nem is támadták meg az útban fekvő településeket – igyekeztek elérni a kiadott parancs célpontját. Nicanimtól északra, néhány kilométerre az arab Asdod falu mellett, egy óriási hídnál megállították őket.

Az akkori uralmon levő egyiptomi Faruh király mérgében – mivel a kijelölt célpontot nem sikerült elérni – kiadta parancsba az útba eső telepek, kibucok elfoglalását. További foglyok szerzését mindenáron! Győzelme jelképeként akarta bemutatni a népnek Kairóban. Így került elsőnek Nicanim kibuc az útjába, ami a legközelebb feküdt területileg.

Megindították a támadást, körülzárták és elfoglalták az úton levő 69-es magaslatot, mely szemben volt a kibuccal, majd minden oldalról támadásba lendültek. A kibucban élő asszonyok, gyerekek, csecsemők állandóan a bunkerekben voltak, mivel folyamatos támadás alatt éltek.

Május 16-án parancs érkezett telefonon, hogy a gyerekeket, asszonyokat, állapotos asszonyokat és a betegeket át kell szállítani Beér Tuvia faluba. A falu az egyiptomi hadsereg által bezárt terület másik oldalán volt. Még azon az éjjel elindult a csoport gyalog. Félelemmel teli menetelés volt! A csecsemőket altató porokkal látták el, s a szülők karjaikban vitték őket az éj leple alatt. Ellenséges arab falvakon mentek keresztül, s bármelyik pillanatban lelőhették őket!  Aztán sikerült az egyiptomi vonalakon átjutni Beér Tuvia  felé. Közben a HAGANA emberei már elindultak  Beér Tuviából, s így félúton találkoztak: átvették a kicsiket, az asszonyokat és a betegeket. A férfiak nehéz búcsú után mentek vissza Nicanim védésére. Köztük volt egy anya is, aki a csecsemő fiát hagyta a kibuci chaverák kezében, mivel ő volt az egyetlen távírász.

Másnap hajnalban megindult a nagy offenzíva Nicanim ellen. A tenger felől, a levegőben repülőgépekről és a szárazföldi páncélos egységek védelme alatti gyalogság által, mely néhány ezer egyiptomi katonából állt. Nicanimban akkor  körülbelül száz ember volt, chaverok és katonák.

Levonultak a bunkerekbe, a ruha le sem került róluk, s az ételt is éjszaka főzték, mert Nicanimot állandóan lőtték. Találat érte a víztornyot, a villanyhálózatot, a tehenészetet és a lakóházak javarészt már használhatatlan volt. Az ágyúk okádták a gyilkos tűzet. A chaverok már egy hete nem ettek meleg ételt, nem mosdottak és nem tudtak ruhát váltani. A szép gyerekházak elhagyatottak voltak, az ebédlőterem félig lerombolva, a lakóházak pedig bedőlve állták az ostromot. Nicanim romokban hevert. Az egyiptomi hadsereg pedig továbbra is hosszú sorokban vonult Nicanim felé tankokkal és ágyúkkal. A védők tudták, hogy sorsdöntő szerepet töltenek be: hogy minden órával, amíg feltartják az ellenséget az északi előre nyomulásban, időt nyernek a zsidó haderő felszerelésére, hogy elháríthassák a döntő támadást!

kép: wikipédia

Hozzászólás