Dési János/ujkelet.live
Izraelre sok mindent el lehet mondani, de azt kevésbé, hogy poroszos pedantériával élnének az emberek – gondoltam sokáig. Nem, nem az Izraelről alkotott képem változott meg, hanem, ha úgy tetszik, a poroszokról, már amennyiben Berlint ők laknák. Szóval, ott sincs nyoma a poroszos pedantériának. Sőt. De ezt majd a Németországról szóló szösszeneteimben fejtem ki.
Itt elég legyen csak annyi, hogy azt hiszem a Ben Jehudán sétáltam éppen valami halaszthatatlan dolgom intézése végett Tel Avivban. Ez a halaszthatatlan dolog lehetett egy flaska Maccabi sör éppen úgy, mint az utcán sétáló sokféle emberek alapos megbámulása, esetleg szóba ereszkedés velük. Vagy valami üzlet szemrevételezése és így tovább.
Nos e halasztást nem tűrő, sürgős dolgaimat ellátandó haladtam a tengerrel párhuzamosan és azon elmélkedtem, hogy, ja de sok tréfás, kedves nép lakja ezt a vidéket, amikor bepillantottam egy boltba.
Férfi ruha vagy mi a szösz. És bent egy fickó a legnagyobb nyugalommal szlalomozott géperejű járművével a polcok között és az az igazság, hogy rajtam kivűl ez a kutyát sem érdekelte. (Itt jegyzem meg, hogy az illető kezében egy flaska is tartózkodott, de ezért sem szólt reá senki.)
És Föld csöndben elforgott tovább gyémánt tengelyén és még csak meg sem biccent attól, hogy Tel Avivban valaki efféle rendbontásokat követ el. Hanem inkább összemosolyogtunk és mentünk tovább. Ő egy cipőboltba autózott be, én újabb kalandok után
„Wenn ihr wollt,/ist es kein Märchen” – írta Altneuland könyve alcímeként Herzl Tivadar. Azaz, ahogy Márkus Aladár első magyar fordításából (Ősújország) ismerjük: „Ha akarjátok, nem mese.”
