Ráchel flódnija

1

szerző: Gideon Peer

Még nem impérium, de már nem is kispályás vállalkozás. Raj Ráchel cégéről van szó. A fiatal hölgyet, foglalkozására nézve tortatervezőt Budapest-szerte ismerik, elsősorban az általa megálmodott és róla elnevezett Ráchel Flódniról, amit – eléggé el nem ítélhető módon, végül is – nem kóstoltam meg. Egy nyomós okkal több a legközelebbi pesti látogatásra…

20160518_133549

Továbbá az is köztudott, hogy három cukrászdája van, azokban árulják az általa tervezett és csapatával együtt kivitelezett süteményeket.

A zászlóshajó a Veress Pálné utcában található, Ráchel főleg ott foglalatoskodik, már csak azért is, mert ott a műhelye, ott készülnek a sütemények, amelyeket aztán kiszállítanak a Wesselényi és Hollán Ernő utcai cukrászdákba is.

Ráchelnél a süteménykészítés nem csak abból áll, hogy elkészíti azokat, hanem megtervezi, kiválasztja íz világukat, dönt a hozzávalók milyenségéről, egész pontosan: megalkotja süteményeit.

Azt hihetné a gyanútlan érdeklődő, hogy süteményt sütni a sütemények hazájában meglehetősen egyszerű folyamat, jó recept, személyzet és felszerelés, valamint szaktudás szükséges hozzá. De – mint kiderült – korántsem így áll a dolog. Amíg egy új sütemény megszületik, világra jön, hosszú próbálkozáson, válogatáson, ízlelésen jut keresztül. Amíg egy elképzelés, egy új ötlet formát ölt, és végül a késztermék a pultra kerül, meg kell járnia a hadak útját. És még akkor is csak feltételesen foglalhatja el a helyét, mert végső soron a közönség, a vendég adja meg a zöld jelzést, az ő ízlése határozza meg, mikor lesz egy süteményötletből valóban sütemény.

Tizenöt évvel ezelőtt – akkor 21 éves volt, tehát nem kell matematikusnak lennünk, hogy kiszámítsuk, ma hány éves a mindig mosolygós, szép fiatalasszony – divattervezőnek készült, úgy gondolta, manökeneket fog öltöztetni.

Édesanyja viszont egy irodalmi kávéházról álmodozott, amiben – ha jól belegondol az ember – nem csak a könyveknek van hely, hanem egy jó kávénak, és – horribile dictu – finom süteményeknek is.

A könyvekkel Ráchelnek már akkor jó kapcsolata volt: besegített édesapjának, az országszerte ismert és közszeretetnek örvendő Raj Tamás rabbinak bibliai történetei átköltésében, hogy a gyerekek is megszeressék azokat. Meséket írt belőlük, nem kis örömére a fiatal nemzedéknek.

A süteményekkel is barátságot kötött, akkor még nem tudhatta, egész életre szólót. Legalábbis az azóta eltelt 15 esztendő erről szól, erről tanúskodik. A szakma iránti szeretete az óta sem lankadt, ellenkezőleg, újabb és újabb ötletekkel, tervekkel, kihívásokkal tovább halad a kijelölt úton.

Egyébként családi vállalkozásról van szó, üzlettársa Maloschik Miklós, ő az ügyvezető, egyébként meg üzletember, és nem utolsó sorban férj is, már 15 éve. Két fiuk van, Leo és Natan, mindketten zsidó óvodába járnak.

Amikor beléptem a Veress Pálné utcai cukrászdába, Raj Ráchelt nagy munkában találtam. Éppen egy sütemény megformálásán ügyködött, mint kiderült, egyéni megrendelésre készült tortát festett. Nem köztudott, de van egy tapír nevű állat, azt formálta éppen. Nyilván egy jókedvű társaság születésnapi meglepetés tortájáról lehetett szó. Hogy miért éppen tapír, legyen az ő titkuk.

Miközben beszélgettünk, és mosolyogva válaszolt kérdéseimre, észrevettem, a szép, ragyogó szemek nemcsak velem voltak elfoglalva. Jó üzletasszonyhoz illően, figyelemmel kísért minden mozdulatot, ami az üzletében történt, mindent látott, hallott. Gondolom, legalább tíz dologra képes egyszerre koncentrálni, és azon sem lennék meglepve, ha esetleg többre is.

Az egyik alkalmazott egy süteményes kocsit hagyott magára egy pillanatra, ami – kihasználva a hirtelen jött szabadságot – magától megindult és elkezdett a kijárat irányába gördülni. Ráchel felugrott, elkapta a kocsit, miközben a figyelmetlen kollégát közmondásba illő, finom megjegyzéssel illette:

„Nem tudod, hogy aminek kereke van, az el is gurulhat?”

Ízelítőnek, vagy inkább kedvcsinálónak felsorolom, milyen sütemények voltak aznap fogyaszthatók:

Málnás-csokis torta, Blaha Lujza torta, csipkebogyós-diós-vaníliás torta, és sós karamell torta. Tovább is van, de nem folytatom, tudományosan egyelőre nem bizonyított, hogy az olvasástól nem hízik az ember. De semmi vész, van olyan készítmény is, amiben se cukor, se liszt nincsen, mégis nagyon finom.

Aki többre kíváncsi, a torta.hu oldalon ismerkedhet meg a teljes készlettel.

Bevallom, én a csipkebogyó-diós-vaníliás költeménynek nem tudtam ellenállni, ilyen az, amikor az ember művészetkedvelő.

20160518_134537

Mint megtudtam, péntek esténként vendégeket hív meg vacsorára, ahol – mint igazi jiddise mame – barátainak mutatja be főzési tudományát. Sólet, maceszgombóc leves, és a zsidó konyha, a zsidó gasztronómia remekei kerülnek az asztalra, Raj Ráchel szakavatott kezeinek, kreatív tudásának ízletes termékei.

Mert boldog az az ember – és ez most nem bibliai idézet – aki ezekre a pénteki, szombatfogadó vacsorákra bebocsájtást nyer.

Egyébként az áldott emlékű Raj Tamás rabbi testvérével, Raj Ferenccel annak idején egy házban laktunk. Akkor még Újpesten volt rabbi, később az Egyesült Államokba vándorolt, napjainkban rendszeresen látogat Magyarországra, sőt, a Bálint Zsidó Közösségi Házban szemináriumot tart Zsidó Esszencia címmel.

Amikor egy házban laktunk, két pici gyermeke volt, akik rossz étvágyukról híresültek el. Talán kevesen tudják, hogy akkor kaptam életem első gasztronómiai feladatát. Előevő voltam a gyerekeknél, nem elhanyagolható sikerrel.

Gondolom, ha unokahúguk konyháját ismerhették volna, közös megegyezéssel felmondják munkaviszonyomat.

1 komment

Hozzászólás