Brenda sétál

1

Dési János/ujkelet.live

Az élethez szerencse is kell. Én például Tel Avivban két kedves, szép, okos és vidám lánynál laktam a minap.

Tel Aviv persze tele van kedves, szép, okos és vidám lányokkal, de egyrészt, azért mégsem lakhatok mindannyiuknál – mondjuk nem is hív a többségük, előttem persze teljesen ismeretlen okokból – másrészt én két különösen kedves, szép, okos és vidám lánynál laktam. Még az amúgy igen magas átlag felett is, valahol a negyedik emelet magasságában. (Lift nincs.)

De hagyjuk a részleteket, a lényeg, hogy elhagyván ideiglenesen közös otthonunkat, nekiindultam a városba sétálni és csak ámultam-bámultam. Mi minden van itt.

Például szembe jött Brenda. Aki egy tipikus Tel Aviv-i nagyvárosi lány. Mindig van nála telefon – nyilvánhogy a legújabb, menet közben cigizik és a szembejövő boltok kiárusítás tábláinak nem bír ellenállni. Ezért a nadrágért például ungot-berket bejárt, mert a legtöbb helyen azért több volt a nadrág, mint a luk. Ő meg egy olyat szeretett volna, ahol több a luk és kevesebb a nadrág. És tessék, kitartó fáradozását eredmény kísérte. Amely eredmény, úgy a luk, mint a nadrág, e képen megtekinthető.

És az azért nagyon jó érzés, hogy egy efféle fárasztó városi séta után tudjuk, van hová megtérnünk. (Kedves, szép, okos vidám) De erről majd legközelebb valamikor.

 

„Wenn ihr wollt,/ist es kein Märchen” – írta Altneuland könyve alcímeként Herzl Tivadar. Azaz, ahogy Márkus Aladár első magyar fordításából (Ősújország) ismerjük: „Ha akarjátok, nem mese.”

1 komment

Hozzászólás

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.