Gobbi Hilda hősies megemlékezése Wallenbergről

10

Szerző: Dési János

A Budapesten zsidók tízezreit megmentő Wallenbergről 1949 kora tavasza után már nem lehetett nyilvánosan beszélni. Ekkor tüntették el a pesti Szent István parkból, még a felavatása előtt, Pátzay Pál közadakozásból készített, Wallenberg emlékművét.

A nyilvános térben egyetlen jele maradt Wallenbergnek, a közeli Főnix utcát Wallenbergre nevezték át, s e nevet megtarthatta akkor is, amikor még a legkisebb hír sem jelenhetett meg a nyilvános sajtóban Wallenbergről.

A kor sajtóirányításának nagy tabui közé tartozott a szovjet hadsereg jelenléte Magyarországon, az 56-os forradalom és Wallenberg ügye. Ezekről esély sem volt a nyilvánosság előtt szólni

Ám mindig akadnak kivételek. Hogy miként történhetett, ma még nem tudjuk, de az biztos, érdemes lenne utána nézni a részleteknek. Ugyanis a hetvenes évek közepén a Magyar Rádióban egy egész emlékműsor készült és került adásba Wallenbergről. A nemzeti főadó a Kossuth, 1975.május 28-án a délután négyórás hírek után tette adásba az emlékműsort.

Az nem túl valószínű, hogy a rádió szerkesztőinek – adott esetben cenzorainak – sikerült volna kijátszani a figyelmét. Sokkal valószínűbb, hogy ez egyszer azért tettek kivételt, mert olyan személy készítette az összeállítást, akinek nem lett volna egyszerű nemet mondani.

A műsort a színésznő Gobbi Hilda jegyezte.

Gobbi Hilda (1913-1988) nemcsak kitűnő színésznő volt, de a felszabadulás előtti illegális kommunista múltja, az ellenállásba való részvétele miatt sok mindent megengedhetett magának, amit más nem. Kitűnő kapcsolatai voltak. Ezt kihasználva sok embernek segített, s e felvétel tanúsága szerint még azt is megtehette, hogy Wallenbergről beszéljen az amúgy ebben az időben még szigorúan ellenőrzött Magyar Rádióban.

A felvétel 1975 április 9-én készült és 1975. május 28-án, a négyórás hírek után került adásba. A sorozat, amelynek egyik része volt – egyébként a Nemzeti Színházról szólt és a Színház a romok felett címet viselte.

Az ötrészes, hangos „dokumentumban” Gobbi Hilda megszólaltatta mindazokat, akik vele együtt élték át a II. világháború alatt a Nemzeti Színház nehéz hónapjait. Átélték a félelmet, az üldöztetést, és megérték a talpra állást, az újrakezdést, és segítettek a színházi élet megindulásában.

Ebbe a sorozatba „csempészte” be tehát Gobbi Hilda a Wallenbergről emlékező részt.

Hallgassunk bele a Magyar Rádió archívumában őrzött felvételbe.

A műsor elsőként a Magyar Nemzet 1946 július 25-i számának egyik cikkét idézi, amely beszámol arról, hogy a Zeneakadémián miként emlékeznek meg Raoul Wallenbergre. Az est prológusát Gobbi Hilda mondta, amelyben a „sárkányt legyőző” Wallenberget idézi meg.

wallenbergEz a hasonlat talán nem véletlen. Az est egyik célja – bár ez a műsorban nem hangzik el -, hogy Pátzay Pál Wallenberg szobrához gyűjtsön pénzt. Az emlékmű pedig egy sárkányt legyőző alakot ábrázolt – a tervek ekkor talán már megvoltak.

Aztán az is elhangzik, hogy a zeneakadémia programban először a Svédországból visszatért Fischer Annie zongorázott. (Fischer a legrémesebb zsidóüldözések korát Svédországban vészelte át. S talán ez volt az első nyilvános fellépése a felszabadulás után.)

De hallgassuk tovább Gobbi Hildát: Jó néhány pályatársam Raoul Wallenbergnek köszönheti a megmenekülését. Valamikor 1944-ben az Üllői úton jártam néhány barátom ügyében néhány papírral kéréssel felszerelve, de sajnos nem jutottam fel az emeletre, ahol ezeket az embereket megmenthettem volna, s ahol olyan papírt szerezhettem volna, amely ebben a pillanatban a kezemben van. Schutzpasst.

És itt felolvassa a Schutzpass szövegét, majd így folytatja:

George Schiller, azaz Schiller György barátom Sczhutzpassa, amelyet Wallenbergről kapott. Wallenberg megérdemli, hogy elhangozzék a neve ebben a visszaemlékező műsorban.

Schiller György következik: Mi abban az időben munkaszolgálatosok voltunk eredetileg csak hallottunk Wallenberg munkájáról, amikor ugyancsak az ő iniciatívájára létrejött egy nemzetközi munkaszolgálatos század. Amelyiknek nyilván az volt a célja, hogy meg tudjon menteni embereket. S akkor minket bevittek a svéd követségre a szociális osztályára, Üllői út, Jókai utca, mostani Fürst Sándor utca. Mi akkor Wallenbergben egy olyan Pimpernel szerű egyéniséget tiszteltünk. Néhány percre láttuk, megnyerő, fiatalos alakját. mindig utasításokat adott valamilyen humanitárius célból. Miközben engem az utcán elfogtak a hirhedt Lucska testvérek – ki is végezték később őket – és eltépték Schutzpassomat és védtelen lettem, kivittek a téglagyárba, hogy onnan nyugatra vigyenek. És akkor Wallenberg nevében megjelent egy magyar alkalmazott és kiválogatta a „svéd alattvalókat” és azokat hazavitte. De nekem nem volt Schutzpassom már, de azt mondta, hogy engem ismer. És az ott lévő nyilasok és rendőrök ezt elfogadták. Tehát úgy látszik, hogy Wallenberg érvényt tudott szerezni ennek a példátlan humanitárius akciónak.

Ezután Gobbi felolvassa azt az 1944 október 22-éről származó dokumentumot, amelyben az szerepel, hogy Kemény Gábor és Wallenberg október 21-i megegyezése értelmében a követségi alkalmazottak a csillagviselés alól mentesek, munkaszolgálatról visszahívhatók, a kijárási tilalom rájuk nem vonatkozik. (Sok embert sikerült ezen a módon megmenteni.)
Újra Schiller következik: aláírt megállapodások voltak a kormánnyal. De a nyilasok azt csináltak, amit akartak.

A védett házakban sokszor voltak rendőrök, akik segítettek, mert ők sokkal rendesebbek voltak, mint a nyilasok, lehetett rájuk támaszkodni.

Schiller Gobbi kérdésére elmondja a Schutzpassok történetét. Kiemeli, hogy Wallenberg sokkal többet adott ki, mint ahány állampolgára talán Svédországnak volt, de éppen ez volt a lényege a munkájának, hogy minél több embert akart megmenteni.

Gobbi így fejezi be: Wallenberg az ostrom alatt sajnos szintén elpusztult. Az ő hősiességét és humanizmusát őrzi egy utca Budapesten, halála évfordulóján volt egy koncert a Zeneakadémián.

Ma már természetesen tudjuk, hogy nem az „ostrom alatt pusztult el”, hanem az oroszok vitték el, majd máig sem teljesen tisztázott körülmények között, valahol a Szovjetunióban, fogságban halt meg.

Hogy Gobbi tudta vagy sejtette –e az igazságot, tényleg teljesen mindegy.

A lényeg, hogy mai tudásunk szerint ő volt az egyetlen, aki ebben a korszakban, a nagy nyilvánosság előtt megemlékezhetett Wallenberg hősiességéről, 1975-ben a szigorúan ellenőrzött Magyar Rádióban.

 

10 Kommentek

  1. Apámat 1950-ben államosították, irodagép műszerész üzlete volt. 1953-ban az AVH tette tönkre az életét Wallenberg gyilkosság hamis vádjával. Szabadon engedték azzal, hogy ha beszél a fogságáról akkor újra börtönbe kerül.

    Soha nem kértek bocsánatot apámtól. 1990-ig államtitok volt. A Wallenberg egyesület még 1990-ig gyanús szervezet volt, állambiztonsági megfigyelés.

    2016 Május 20.-án délután Ádám fiam fog beszélni a Holocaust Emlékközpontban apám 1953-as fogságáról.

    http://www.168ora.hu/itthon/wallenberg-szabo-karoly-nyilasok-jad-vasem-intezet-132625.html

  2. Apámat 1950-ben államosították, 1953-ban az AVH tette tönkre az életét Wallenberg gyilkosság hamis vádjával.

    Soha nem kértek bocsánatot apámtól. 1990-ig államtitok volt. A Wallenberg egyesület még 1990-ig gyanús szervezet volt, állambiztonsági megfigyelés.

    2016 Május 20.-án délután Ádám fiam fog beszélni a Holocaust Emlékközpontban apám 1953-as fogságáról.

    http://www.168ora.hu/itthon/wallenberg-szabo-karoly-nyilasok-jad-vasem-intezet-132625.html

  3. Amit Maguk nem tuddnak: a pesti cionista per + Stöckler Lajos pereben is egy vadpont volt,hogy a zsidok tettek el Wallenberget läb alol…..(/Lasd Ember Maria könyvet…)

  4. Stöckler Lajos 1945 februárban levélben köszönte meg apámnak, hogy hét tagú családját apám1945 január 8.-án megmentette. 1953-ban a Wallenberg gyilkossággal Stöcklert gyanúsították, később apámat Stöckler terhelő (szerintem hamísított) vallomása alapján fogták el az AVH iratok szerint . Augusztusban Stöckler visszavonta terhelő vallomását. Az AVH iratok valószínűleg többnyire hamisítások voltak.

    Apám Szabó Károly “Világ Igaza” elismerése okiratilag igazolt megmentettek neveit sorolja fel: Stöckler, Forgács, Korányi, Terner, Löw, Klaber, Breuer, Steiner

    http://db.yadvashem.org/righteous/righteousName.html?language=en&itemId=5932612

  5. Raoul Wallenberg Roundtable Budapest May 20. 2016
    Achilles tendon rupture prevented my travel.
    My text will be presented by Ádám.
    ——————————————————————————
    Hungary and the Raoul Wallenberg Case

    László Karsai Professor, The University of Szeged, Hungary
    Raoul Wallenberg and the Hungarian Archives: Laws, decrees and documents

    Szabolcs Szita Professor, Director of the Holocaust Memorial Center, Hungary
    The fate of Vilmos Langfelder – Insights gained from Hungarian and Russian archives

    Krisztián Ungváry Historian, Hungary
    The attitudes of Soviet occupation forces in Hungary towards Jews, Hungarians and foreign diplomatic
    representatives

    Tamás Szabó (Ádám Szabó) Historian, Hungary
    Károly Szabó and the planned Wallenberg show trial in 1953

  6. Na igen! Gobbi Hilda valóban sok mindent megengedhetett Majorral együtt. Ők vezeték akkoriban a magyar kulturális életet jól rosszul de volt. Egy szerény kérdés az oldal szerkesztőjéhez, Megtudná mondani honnét kapott engedélyt az Új kelet nettes létrehozására? Nem mint ha nagyon zavarna mert tartalmasabb és jobb mint az Izraelben megjelenő nyomtatott újság amely sajnos már csak agonizál.

  7. Kedves János, Gobbi Hilda minden elismerést megérdemel a mentésért. Apja, Gobbi Ede százados viszont a Wallenberg által védett munkaszolgálatosokat “átjátszotta” a nyilasoknak, így többségüket meggyilkolták. Így kerek a világ.

Hozzászólás