Budapesti mozaik

0

szerző: Bőhm Ágnes

HIÁNY – portrék a budapesti metróban.

Kinek hiányoznak azok az emberek, elsősorban az 1944-ben meggyilkolt zsidók, akiknek portréi most, két hónapon keresztül láthatók a budapesti metróban? Sokról közülük nem is hallott, nem ismeri a pesti utca embere. Nem felesleges hát, hogy a deportált, a meggyilkolt zsidó tudósok, művészek, híres emberek életét ismertető tablókat kiállították a 2-es, a 3-as és a 4-es metró vonalán közlekedő szerelvényekben. Közel 300 életrajzi tablót készítettek el a szervezők erre a különleges kiállításra. Köztük van, csak néhányukat abc-sorrendben kiemelve, például: Ámos Imre, a nagykállói zsidó festő, Bálint György zsidó publicista, Bőhm Aranka, aki Karinthy Frigyes zsidó felesége, pszichiáter orvos volt, Farkas István a híres zsidó festőművész, Kner Imre a híres gyomai zsidó nyomdász, Lakner Artúr a Király utcai gyerekszínház tulajdonosa, színész, Petschauer Attila vívó, Radnóti Miklós az egyik legnagyobb magyar zsidó költő, Rejtő Jenő író, Richter Gedeon(Plakát), az ecsédi zsidó családban született gyógyszerész, a magyar gyógyszeripar megteremtője, akit 1944 december 30-án a nyilasok több ezer zsidó sorstársával együtt a Dunába lőttek, Szerb Antal(Plakát) a kikeresztelkedett zsidó író, Szomory Dezső(Plakát) drámaíró, Weisz Árpád, az Olaszországban élt labdarúgó, edző, Tevan Andor(Plakát) zsidó könyvkiadó.

De a metró-kiállítás nemcsak zsidó kiválóságokat, hanem olyan magyar hírességeket is bemutat, akiket az 1940-es években származásuk, vallásuk vagy politikai nézeteik miatt kitaszított a Magyar Királyság. A kiállítást hirdető plakátra (Plakát) három jellemző portrét tettek ki: a zsidó hírességek között „kakukktojásnak” számító, Bartók Béla zeneszerzőét, aki Kodállyal együtt 1938-ban a „zsidótörvény” ellen petíciót írt és elítélte a zsidók üldözését, ezenkívül Szenes Anikó portréját, (Hanna Szenes-ét) a 23 évesen a Margit körúti fogházban, 1944. november 7-én meggyilkolt zsidó hőst, a fiatal cionista költőnőt, végül Hirsch Zoltánt(Plakát), a leghíresebb bohóc artistát, aki 1944-ben deportáltak és meggyilkoltak, mivel előzőleg

 „az előírtnál (!) kisebb méretű sárga csillagot varrt fel a kabátjára”.

„A kiállítás azt bizonyítja, hogy milyen veszteségeket szenvedett a magyar társadalom állampolgárai elüldözése és elpusztítása következtében!”, mondta a megnyitón Kirschner Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (MAZSIKE) elnöke, a metró-kiállítás kiötlője. A MAZSIKE és a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont közös kiállítása a metró-kocsikban június 19-ig látható és olvasható.


 

„Gyógyítástól a gyilkolásig” – szigorúan felnőttek részére ajánlott a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont április végén megnyílt kiállítása.

A Páva utcai zsinagóga emeleti galériáján – az amerikai „Houston Holokauszt Múzeummal” közösen – rendezett kiállítás címe „A tudományosan megalapozott népirtás története”. A kiállított tablókon – Magyarországon első ízben – mutatják be a nácik által alkalmazott „euthanázia programot”. Adolf Hitler 1923-ban a landsbergi börtönben ülve olvasott először az eugenika, azaz a „fajnemesítés” tudományos mozgalmáról. Hitler az elmebetegekre kidolgozott tudományos elméletet olvasztotta be a náci ideológiába és alkalmazta azt a zsidók kiirtására. A rettenetes felvételek arról a korszakról tanúskodnak, amikor az „euthanázia program” keretében legalább 200 ezer elme- és csökkent fizikai állapotú beteget gyilkoltak meg Németországban és Ausztriában. Az egyik tablón az olvasható például, hogy a nácik a Nürnbergi perben azzal védekeztek, – az amerikai eugenikai mozgalomra utalva, – hogy

„az elmebetegek megöléséhez az inspirációt az amerikaiaktól kapták”.

A Páva utcai megnyitóval egyidejűleg tartott konferencián magyar, osztrák és amerikai történészek tartottak előadást a kiállítás központi témáiról, az orvosi etikáról, a náci ideológiának a mai orvosi etikára gyakorolt hatásáról.

A budapesti Páva utcai kiállítás július végéig lesz látható. Egyidejűleg a prágai Technológia Múzeumban majd a kijevi Orvosi Múzeumban is több héten keresztül ugyanezek a tablók lesznek kiállítva ugyanazzal a virtuális felirattal:

„Nicht vor dem Kind!”


 

Izraeli történész volt a budapesti nemzetközi könyvfesztivál egyik legnépszerűbb külföldi vendége.

Gideon Greif izraeli történész „Könnyek nélkül sírtunk” című könyve – sokkoló hatása ellenére – az egyik legnagyobb sikert aratta az idei, április végén rendezett 23. budapesti könyvfesztiválon. Hosszú tömött sorban álltak az olvasók, (köztük jómagam is!) dedikációra várva az Európa kiadó könyvsátra előtt.

Az Auschwitz-Birkenau-i Sonderkommando életben maradt tagjaival készült beszélgetéseket tartalmazó könyvéről a szerzővel egyórás beszélgetést hallhattunk, amelyen a friss Oscar-díjas rendező, Nemes Jeles László is részt vett. A Saul fia című film fő forrása Gideon Greif könyve volt. Az izraeli történész 1986-ban határozta el, hogy ő lesz a Sonderkommandósok történésze, miután rádióinterjút készített egy túlélővel. Végül összesen 30 interjút készített és közülük már csak egy személy él, Kanadában, aki a Sonderkommandó tagja volt. A Saul fia című film németországi „nem túl lelkes” fogadtatása Greif szerint nem véletlen, hiszen a németek sem igazán szeretik, ha túlságosan közelről, naturalisztikusan mutatják be azt, amit elkövettek.

A fiatal filmrendező, Nemes Jeles László a beszélgetésen maga is felpanaszolta, hogy a németek elutasítják a filmjét. Szerinte „nem kell a németeket védeni”, mert ezúttal nem a magyar politikával szembeni német elutasításról, hanem kifejezetten a filmje tartalma iránti ellenszenvről van inkább szó.

Hozzászólás