Az utolsó treblinkai túlélő

2

szerző: Silló Sándor

Nem tudom, hogy kell nekrológot írni. Nézem Samuel Willenberg izraeli szobrász műveit. Bronz szobrok, de olyanok, mintha filmjelenetek lennének. Figurái élnek, lélegeznek ebben a nehéz anyagban. Egy apa leveszi a kisfia cipőjét. A gázkamrába induló kisfiáét. Rabok szöknek Treblinkáról, a drótakadályokon fennakadt halottakon át.

willenberg3

A bronz szobor bonyolult technika. Az agyag szinte ugyanaz a matéria, mint a sár, amelyben a lőtt sebbel Varsóig vonszolta magát Samuel, hogy ott a lengyel ellenállók között harcolhasson a fasizmus ellen. Mozdulatai aztán ebbe az anyagba költöztek. Megformálták. Aztán gipsz negatív őrizte őket tovább. Fordított lenyomat, mint ahogy az utókor őrzi a túlélők emlékeit. Törékeny anyag, mégis ellenáll a forró bronznak, ahogy az izzó szenvedés beleömlik ebbe a formába. 875000, Treblinkában megölt ember szenvedése. Ők, 67-en túlélők vitték tovább bronz nehéz sorsukat. “Két életet élek, egyet itt most, és egy másikat arról, ami ott történt.” – mondta az elkészült szobrok között állva. Bronz vonatperon, bronz zsidók történelembe dermedten állnak. A szenvedés emlékét mozdulataiban hordó ember, Samuel Willenberg az utolsó a treblinkai túlélők közül, szombat este elment a sabbattal. Születnek még remekművek a holokausztról, de egyre kevesebben élnek az emlékezők közül. Gépelt papírok, magnószalagok, filmtekercsek, fényképek, szavak őrzik, őrizzék a szenvedés emlékét! De ez már kihűlt bronz. Az utánuk jövő generációknak, nekünk az a dolgunk, hogy ne engedjük ezeket a szobrokat a történelemnek csúfolt feledésbe süllyedni.

willenbergnagy

 

források

Kép1: http://www.yadvashem.org/yv/en/education/interviews/images/willenberg6b.jpg

Kép2: http://www.yadvashem.org/yv/en/education/newsletter/26/images/main_article1.jpg

kép3: http://www.polishshorts.pl/en/films/1405/samuel

2 Kommentek

  1. latszik, hogy a muvesz at elte a muveit ami a szivbol jon az orokre meg marad. orul;ok hogy volt lelki erje megorokitrni.legyen emleke aldot.
    mely tisztelettel judith screiber

Hozzászólás