szerző: Gideon Peer
Manapság (is) hallani a zsidósággal kapcsolatban Magyarországról disszonáns hangokat, de a teljes igazság kedvéért érdemes megismerni az ellenpólust is. Azt a szerteágazó tevékenységet, amelyet elkötelezett, jóakaratú emberek folytatnak. A pesszimisták úgy tartják, hogy sziszifuszi munka, amit ők végeznek, én meg azt gondolom erről, hogy a legmagasabb épületeket is téglákként rakják össze.
Ilyen építmény Budapesten, a Páva utcában található Holokauszt Emlékközpont. Kevesen lehetnek a magyar ajkú izraeliek között, akik ne ismernék, vagy legalábbis eddig ne hallottak volna róla.
Sokirányú munkát folytatnak, az állandó és ideiglenes kiállításokon túl is.
A múzeum tevékenysége sokrétű, és mindig kapcsolódik a holokauszthoz. A napokban jelent meg például A Holokauszt magyarországi áldozatainak névsora című könyv, amely egy tervezett kötetsorozat első darabja. A fővárosi áldozatok személyi adatait magában foglaló úttörő jellegű munka több mint 30 ezer nevet tartalmaz.
Egy másik kiadvány, A Holokauszt Emlékközpont gyűjteményi katalógusa reprezentatív válogatást nyújt a múzeumban őrzött és nyilvántartott relikviákból. A mintegy 220 oldalas, 16 fejezetből álló munka a holokauszt előzményeitől, a két világháború közti periódustól fogva a lágerek felszabadításáig mutatja be a vészkorszak történetének egy-egy terrénumát.
Az intézmény udvarán található az Emlékfal. Sokan felkeresik, hogy – zsidó szokás szerint – kővel, kavicsokkal emlékezzenek elpusztított szeretteikre.
A magas falon több tízezer név olvasható. Ahhoz, hogy egy hozzátartozó neve felkerülhessen, dokumentumokkal kell igazolni, hol és mikor született, szülei, testvérei, gyermekei nevét, valamint a halál helyét is idejét is meg kell jelölni.
Magam is emléket állítottam e módon egykori családtagjaimnak.
A központ sokirányú munkájának része egy olyan program, amelyet sok évvel ezelőtt Szita Szabolcs professzor, az intézmény vezetője kezdeményezett és indított el.
A neve: „Füstbe szállt életek”.
A Holokauszt Emlékközpont keretében működő tanártovábbképzésen pedagógusok vesznek részt. Túlélők visszaemlékezéseit hallgatják meg, közelebbről megismerik a Soában történteket. A tanultakat aztán mindenki a saját iskolájában hasznosítja, adja tovább diákjainak.
A kurzus a Yad Vashemmel karöltve működik, dr. Chava Baruch izraeli részről a program irányítója, illetve védnöke.
Múlt áprilisban 60 tanár kezdte el a kurzust, és negyvenen fejezték be sikerrel. Szeptemberben újabb hatvanfős csoport indult, a kurzus jelenleg is tart.
A résztvevők egy része tanulmányútra Izraelbe látogat, ahol – a Yad Vashemben – további ismeretekkel bővítik addigi tudásukat.
Néhány „diákhoz” körkérdést intéztünk a témával kapcsolatban.
Baracs Nóra tanárnő:
„A Yad Vashemben számomra az ott kapott szemléletmód volt lényeges, a Soá egyediségének hangsúlyozása, a személyes történetek, a túlélők visszaemlékezéseinek bevonása az oktatásba. A módszertani ötleteket beépítettem a tanóráimba, többek közt azt, hogy a zsidókról való tanítást ne a numerus clausussal, hanem korábban kezdjük, hogy a tanulóknak is módja legyen folyamatában látni a kirekesztésen át a Endlösungig vezető utat. Úgy érzem, a holokauszt történeténél jobban érdekli tanítványaimat, hogy egyáltalán mit jelent az, hogy valaki zsidó.
A Yad Vashemben történt látogatás után – más, ott tanuló barátaimmal – magánúton is visszatértünk Izraelbe, és egy felejthetetlen körút keretében gépkocsival bejártuk az országot. A hivatalos út nélkül erre nem lett volna bátorságunk, hiszen a média nem az izraeli mindennapokról számol be, hanem a terrorcselekményekről.”
Mátraházi Ferenc tanár:
„Az elmúlt 30 évben több mint tízezer magyar diákot vittem el Auschwitz-Birkenauba, Dachauba, Mauthausenbe és Buchenwaldba is.”
Szabó Ágnes, Leövey Klára Gimnázium, Budapest:
„Nem történelem szakos tanárként nagy hasznát fogom venni a Füstbe szállt életek című pedagógusképzésnek. Eddig számomra ismeretlen forrásokat ismerhettem meg, ezáltal tényekkel, adatokkal, összefüggésekkel bővíthettem ismereteimet. Kitűnő ötleteket kaptam a gimnazista korosztályban fel-felbukkanó antiszemita jelenségek kezelésére”.
Nagy Miklós, Debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium:
„Az információszerzés mellett nagyon jó volt erős impulzusokat és kipróbált módszereket kapni, a kötelező óravázlat-készítéshez az útmutatás is gondolatébresztő volt, az előadások és az elküldött anyagok célravezetők.”
Anonim:
„Alapjában véve átfogó képet kaptunk a megjelölt szakirodalmak segítségével az európai zsidóság életéről a középkortól egészen a XX. század közepéig! A mélyebb ismeretek és visszaemlékezések segítségével a diákokat közelebb tudjuk hozni a témához, érzékenyebben tudnak reagálni bármilyen kirekesztési folyamatra”.
Szabóné Vinczler Tímea:
„A téma életben tartása sajnos ma is fontos és aktuális. Nagyon jó, hogy minden korosztály számára kaphattunk olyan instrukciókat és segédleteket, amiket hasznosítani tudunk. Manapság nem könnyű pedagógusnak lenni, de ha a túlélők pozitív életszemléletére és személyiségére visszagondolok, az már önmagában felüdülés, lélekápolás!”
Dr. Magóné Tóth Gyöngyi:
„Magyar-történelem szakos középiskolai tanár vagyok. 2003-ig csak annyit tudtam a zsidókról, mint minden átlagember. Soha nem láttam zsidót, illetve nem foglalkoztam vele, hogy ki milyen etnikumú, vallású. 2004-ben szakdolgozatot írtam a Szegedi Tudományegyetemen. Nagyon fontosnak tartom a helytörténetet. Városomban, Kalocsán soha senki sem foglalkozott a helyi zsidósággal. Elhatároztam, feldolgozom a városban valaha élő, és gazdaságilag, valamint kulturálisan domináns közösség történetét. 2007 novemberében részt vettem a Yad Vashem, akkor még két hetes tanárképzésén. Igen nagy hatást gyakorolt rám a tananyag és az ott levő kollegák tevékenysége. A szakdolgozatomban már foglalkoztam a kalocsai zsidóság történetével, de a jeruzsálemi két hét igen nagy lökést adott ahhoz, hogy több irányban, többféle módon továbblépjek ezen az úton. Gyűltek az interjúk, szaporodtak a családi képek.
Elkészítettem 12 volt kalocsai zsidó család családfáját, megírtam a családok történetét, fényképeket rendeltem hozzá. Mivel tanár vagyok, diákjaimat is igyekeztem bevonni a kutatómunkába. Iván Dániel a könyv szerkesztésében segített, Markó Balázs pedig a kalocsai zsidó temető sírjait fotózta. 2009. június 18-án, a kalocsai zsidók Szegedre hurcolásának évfordulóján jelent meg a könyvem Zsidók Kalocsán és környékén címmel. Köszönöm, hogy Jeruzsálemben lehettem, kívánom, hogy másnak is sikerüljön!”
Baráth Márta, a szolnoki Verseghy Ferenc gimnázium történelem-magyar szakos tanára:
„Országos tanári pályázat részeseként végezhettem el a Yad Vashem tanártovábbképző tanfolyamát. Hatalmas élmény volt számomra. Dr. Chava Baruch a tanfolyam végén kezünkbe adott egy táskát, és megkérdezte, mit viszünk haza képletesen ebben a batyuban. Azt válaszoltam: a holokauszt történetének ismeretét hoztam, és a lelkét viszem haza. Egyetemi tanulmányaim alatt, illetve olvasmányaimból rengeteget tudtam, de igazából minden ott, a Yad Vashemben kristályosodott ki bennem. Szavakkal ki nem mondható élmény volt a téma jeles szakértőit, kutatóit hallgatni, és találkozni túlélőkkel. A diákjaink okosak, érdeklődők, mindenki egyetemre készül. Sok diákom otthonról hozott zsidóellenes véleményét meg tudtam változtatni. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, hogy tanulhattam a Yad Vashemben, és láthattam ezt a csodálatos országot.
A tanultakat rengeteg projektben felhasználtam. Például minden évben elviszem tanítványaimat egy tematikus budapesti kirándulásra, végignézzük a zsidónegyedet, a Holokauszt Emlékközpont kiállítását, péntek este részt veszünk a Frankel Leó Zsinagóga istentiszteletén. Diákjaim plakátokat terveztek a témában és leveleznek izraeli túlélőkkel. A munkámat tavaly Raoul Wallenberg-díjjal jutalmazták, amire nagyon büszke vagyok.
Úgy éreztem, élményeimet a családommal is meg kell osztanom. Férjemmel, aki szintén történelmet tanít és ő is elvégezte a Yad Vashem kurzusát, már két alkalommal vittük el gyerekeinket Izraelbe, lássák, érezzék ők is ezt a csodát. Az ég sehol sem olyan kék, mint Izrael fölött…”
kép1: Soah – Horváth Bianka 11 c. / Verseghy Ferenc Gimnázium Szolnok
kép2: Dr. Magóné Tóth Gyöngyi Yad Vashem című prezentációjából
kép3: Soha Soah – Bodonyi Orsolya 9.d, Gál Inez 9.d / Verseghy Ferenc Gimnázium Szolnok
