szerző: Silló Sándor Nem tudom, hogy kell nekrológot írni. Nézem Samuel Willenberg izraeli szobrász műveit. Bronz szobrok, de olyanok, mintha filmjelenetek lennének. Figurái élnek, lélegeznek ebben a nehéz anyagban. Egy apa leveszi a kisfia cipőjét. A gázkamrába induló kisfiáét. Rabok szöknek Treblinkáról, a drótakadályokon fennakadt halottakon át. A bronz szobor bonyolult technika. Az agyag szinte ugyanaz a matéria, mint a sár, amelyben a lőtt sebbel … Az utolsó treblinkai túlélő részletei…