A magát Code Pinknek nevező nő szervezetet 2002-ben alapították. Alapítója Medea Benjamin, aki magát „bájos zsidó lány”-nak titulálja, ma 64 éves. Susan néven született, ám azt zsidósnak gondolván inkább az elegánsabb görög mitológiai névre változtatott. Három egyetem neveltje, közgazdasági és közegészségügyi szakértő, tíz évet töltött nemzetközi szervezetek alkalmazásában, de a politika vonzotta. Izrael pedig idegesítette. A „Zöldek” kaliforniai listáján pályázott kongresszusi helyre, de megbukott. Ekkor vetette magát teljes gőzzel és fékek nélkül az emberiség megmentésére, igen nagy kár.
Lángoló békeszeretete nem elégedett meg egy békeharcos szervezet alapításával, melyet már 1988-ban Global Exchange néven alapított. Ez is nagy hiba, mert a földgolyó egyensúlya érzékeny valami és nagyon óvatosnak kell lenni mindenféle meggondolatlan változtatásokkal. Az ismert és nagyon muzikális forradalmi Internacionálé dalban megénekelték, hogy „a föld fog sarkából kidőlni”, de ezt senki nem vette komolyan és sokan ráfizettek, tehát ajánlatosabb ilyenekkel, mint exchange, change, nem próbálkozni félévszázadonként.
A Global Exchange alapításában Kevin Danaher, a Code Pinkben pedig Jodie Evans – aki megkönnyebbülésemre nem hitsorsos, noha volt egy zsidó férje néhány évig – és más hölgyaktivisták segédkeztek és segédkeznek. Noha a Code Pink kimondottan női szervezet, férfiak támogatását is elfogadják.
Mindkét említett baloldali béke vállalatot az emberiség megmentésének céljából alapították és beharangozott céljaik irigylésre méltóak, a gyakorlat azonban teljesen más: béke, szociális igazság, az US által kezdeményezett háborúk és hódítások megszüntetése, a globális militarizmus elleni harc (de nem a muszlim militarizmus), az anyagi potenciál átirányítása egészségügyre, nevelésre és más létfontosságú aktivitásra. Természetesen követelik a nők egyenjogúságát és mint baloldal a Palesztin állam létrehozását. Azt, hogy egy baloldali mozgalom mindezeket a jókat nem kívánja biztosítani a zsidóknak és Izraelnek az fura és érthetetlen, ugyanakkor rávilágít az ilyen szervezetek antiszemitizmusára, abban az esetben is, ha alapítójuk zsidó. Az ilyen vállalatok anyagi bázisa és finanszírozása kétes, és kinyilatkoztatott céljaik és a valóság közötti távolság csaknem végtelen.
A Code Pink agresszív, teátrális, keresi a nyilvánosságot, és előszeretettel használja a Churchill által bevezetett két felemelt újjal mutatott „V”-t. ( Nem is kell mondani, hogy Churchill és a baloldal között még csak véletlenül sem volt kapcsolat.) 2006-ban békefelvonulást rendeztek a San Francisco-i Golden Gate hídon. Előzetes engedélyt kértek a felvonulásra, amit meg is kaptak. A rendőrség azon megfontolásból, hogy ne zavarják a csúcsforgalmat, az engedélyt 10.00 órától adta meg. Ennek ellenére a felvonulás 7.30-kor kezdődött és 10.00-kor fejeződött be, totál káoszt okozva a forgalomban. De pontosan ez az, amit a Code Pink akart: publicitás. Ennyit a vállalat törvénytiszteletéről.
Mi sem természetesebb, hogy Izrael első helyen szerepel a bohócszervezet műsorán. 2009 decemberében a Code Pink egy „békemenetet” szervezett és finanszírozott Európából a Gáza-Izrael határra. Sikerült 1300 jelentkezőt organizálnia Európában, hogy az Egyiptomon keresztül menő díszmenetben részt vegyenek. Az egyiptomiak viszont megunták a játékot, a résztvevőket hazazavarták, mondván, hogy az egész debilis.
A Code Pink szabotálja nemcsak a kongresszus munkáját, de a politikusok megjelenéseit is. Obama elnököt, Pelosit, a ház szóvivőjét, McCain és Mitt Romney elnökjelölteket. Megzavarták George W. Bush elnök beiktatását és Hilary Clinton gyűjtési akcióját. Tüntettek a tengerészgyalogság és a tengerészet irodái ellen, a drónok használata ellen, mert az életveszélyes a szegény terroristákra. Ugyancsak követelték Henry Kissinger letartóztatását, mint háborús bűnöst, Guantánamo bezárását és az ISIS elleni háború beszüntetését. Az, hogy mi lesz a kurdokkal, jazidikkel, keresztényekkel stb., nem fontos számukra, nekik nem jár béke, de Kubának és Iránnak igen.
Egy dolgot Iránnal, Szaúd-Arábiával és a muszlimokkal kapcsolatban sohase említenek: a nők egyenjogúságát, pedig ez a mozgalom egyik legfontosabb feladata. Aktivistáik mégis részt vettek egy antiszemita és Izrael ellenes kongresszuson Teheránban, Iránban, ahol a nőknek nem hogy jogaik nincsenek, de a rendszer gyerekeket, nőket, politikai ellenfeleket és homoszexuálisakat is akasztgat. Ilyenekkel „tanácskoznak” ezek az ú. n. „békeaktivisták”.
Mint fentebb említettem aktivistáik az amerikai kongresszus üléseire is bejutnak, hogy ott követeljék például az Izraelnek adott segélyek megszüntetését. Netanjahu kongresszusi beszédét Irán ügyben (2011) egy tüntető nő szakította meg, Rae Abileah, hisztériás önantiszemita, az izraeli Abileah család leszármazottja, akik egyike az izraeli zene pionírja, a másik pedig kanadai konzul volt. Rae-t erőszakkal cipelték ki a teremből.
Aztán ott van még a prófétanő, Medea (Susan) Benjamin, aki fején hijabot, míg szintén zsidó aktivistatársa keffiyeht hordva ezeket a jelszavakat skandálta; „Hitler, Yahoo, meglátod, Palesztina szabad lesz” „Judaizmus igen, cionizmus nem, Izraelnek mennie kell” (angolban rímel: „Hitler, Yahoo, you will see, Palestine will be free” „Judaism yes, Zionism no, the State of Israel has to go”)! Ezek normálisak? Ezek, akik még Hitlert is belekeverik, valakinek a javát akarják? Emberiségnek? Zsidóknak?
Ez a torz arculata a szélsőbal széplelkű szervezetének, mely nemes célokat írt zászlajára, de azon célok ellen küzd a demokrácia nevében és a terroristákat és a nők egyenjogúságának ellenségeit támogatja. Az emberi hülyeség bizonyítéka, hogy számos nemzetközi díj kitüntetettjei. Hogy ez hogy történhet, megérteni nagyon nehéz, a hiba valahol a demokráciában van.
De nem mindenki hülye. A Code Pink Bayreuth város kitüntetésének, Wilhelmine von Bayreuth „megértés és humanitás kulturális különbségek dacára” várományosa volt. A város női polgármestere, Brigitte Merk-Erbe a kitüntetést megtagadta. Az első pofon, többre van szükség.
E:// Archive 2016 Code Pink UK Int 16.2.2016 GK.
