Kis dolgok Tel Avivban

1
Veisz Júlia/ujkelet.live

szerző: Veisz Júlia

Nehéz szavakba önteni, hogy mit lehet szeretni Tel Avivban. Először is ott vannak a klisék, a tengerpart, az éghajlat, a gyönyörű színek és izgalmas illatok, a végtelenül kedves emberek, a hummusz, valamint az elképesztő sokszínűség és nyitottság ami az itt élőkre jellemző. Mivel mindenki máshonnan jön, igazi multi-kulti hangulat van ami azzal társul, hogy teljesen mindegy hogy nézel ki, mi van rajtad, milyen nyelven beszélsz vagy milyen vallású vagy, ez a hétköznapi életed nem befolyásolja.

Azonban ha már elég régóta él itt az ember ahhoz, hogy ezeket megszokja és elkezd odafigyelni az apróságokra, akkor sok mindennek lehet még örülni. Például, hogy minden járdapatka és gyalogosátkelő kerékbarát, tehát biciklivel, babakocsival vagy kerekesszékkel is könnyedén lehet közlekedni. A buszokon amellett, hogy szintén minden alakommal készségesen segítenek mind a vezető, mind az utasok a babakocsi vagy kerekesszék feljuttatásában, a jelzőgombok braille írással is el vannak látva és a zebráknál is elég gyakori a hangjelzővel ellátott jelzőgomb. Ezenkívül itt nem csak visszamosolyognak, de maguktól mosolyognak az emberek, lazán szóba elegyednek egymással a buszon – és úgy általában bárhol – valamint a vezetők sem teljesen frusztráltak és idegbajosak.

A mai napig minden alkalommal meglepődök azon, hogy mennyire összetartó itt mindenki. Általában, ha bármikor szüksége van az embernek segítségre – kezdve a kiszakadt zacskóból elguruló almák összeszedésétől a buszon felejtett pénztárca visszajuttatásáig – mindig van egy-két önzetlen jótevő. Azt hiszem ez az összetartás és egymás segítése az egyik legnagyobb érték a zsidó kultúrában. Nagy örömmel konstatáltam, hogy itt a magántulajdont sokkal inkább tiszteletben tartják, mit amihez eddig hozzászoktam. Többször előfordult velem, hogy a buszon, vagy akármilyen váróteremben leraktam magam mellé valamit és ottfelejtettem. Minden alkalommal mindent félretéve rohantak utánam kiabálva, hogy nehogy véletlenül elhagyjak valamit. Egyszer kiesett a zsebemből a bankkártyám, bosszankodtam is nagyon, de mielőtt letiltottam volna már érkezett is a Facebookon egy üzenet egy vad idegentől, hogy a barátnője megtalálta a kártyám, hívjam fel. Felhívtam, a lány visszafordult és odahozta ahol voltam, 10 perc múlva már nálam is volt. És ilyen történetet rengeteget hallottam, láttam mióta itt vagyok.

Egy szó mint száz, itt közös érdeknek tekinti mindenki, hogy boldogabbá tegye a saját és a körülötte lévők mindennapjait. Szerintem ilyen apróságokon nagyon sok múlik és így valóban örömtelibbé válnak a mindennapok. Pont ezeket a látszólag jelentéktelen dolgokat és az itt zajló eszméletlen jó eseményeket és programokat szeretném bemutatni a jövőben, átadva talán azt az életérzést amitől jó Tel Avivban élni.

fotó: Veisz Júlia

1 komment

  1. Én is nagyon szeretek Tel Avivbn élni részben az általad írt dolgok miatt. Szerintem ez általában jellemző a mediterrán országokra, nem csak Izraelre.

    Azon a részén még egy kicsit érdemes csiszolni az írásnak, hogy egymást követő mindatokban állapítod meg, hogy itt milyen jól él együt zsidó, arab, keresztény, vagy piréz, aztán mindezt a sok jót a zsidó kultúrához kötöd.

Hozzászólás