Kémtörténet – 10. fejezet
szerző: Halász András 10. – Puszillak, drága. Ideültem az ablakhoz, mert innen jobban lehet látni a teret. Mostanában annyi minden történik itt. Pezseg kint az élet, én pedig úgy érzem, mindenből kimaradok. Elfutnak fejem fölött az évek, és már itt is az öregkor. De elég a panaszkodásból. Megvártalak a rendeléssel. Tortát is kérhetek? – Azt inkább nem, Pirikém. Vigyáznom kell a súlyomra. – Ugyan már, a te vonalaid … Kémtörténet – 10. fejezet részletei…