Avi/ujkelet.live
Az utóbbi napokban két nagy amerikai lap – a The Atlantic és a The New York Times – is megerősítette és kibővítette azokat a korábbi izraeli sajtóértesüléseket, amelyek szerint Izrael már hetekkel a Hamász október 7-i támadása előtt kapott konkrét figyelmeztetéseket Egyiptomtól és az Egyesült Arab Emírségektől.
- Az ügy most, egy hónappal az izraeli választások előtt, ismét központi téma lett.
- Tovább erősíti Binjámin Netanjahu miniszterelnök kudarcban játszott politikai felelősségét.
A nagy kép: A hétvégén két egymást kiegészítő cikk illetve egy közösségi média-bejegyzés rajzolja ki a képet.
- Szmadar Perry (Ynet) az Atlantic riportja kapcsán idézte fel az egyiptomi figyelmeztetést, melyről elsőként számolt be a mészárlást követően.
- Doron Kados (Katonai Rádió) azt elemzi, hogy a figyelmeztetés valójában a Hamász terrorszervezet megtévesztő hadműveletének része lehetett.
- Amosz Harel (Haaretz) tágabb kontextusba helyezi az ügyet, összekapcsolva az emírségekbeli és az egyiptomi csatornát is.
1. A titkos egyiptomi látogatás (Atlantic / Szmadar Perry, Ynet)
A sztori magja: Vivian Salama, a The Atlantic vezető újságírója hónapokig dolgozott azon a cikken, amely feltárja, hogy Abbász Kamel, Egyiptom akkori hírszerzési vezetője, 11 nappal október 7. előtt titokban Izraelbe utazott.
A látogatás részletei: Kamel egy bérelt Cessnával érkezett, a gépet a repülőtér egy elszigetelt pontján parkoltatta le. Mindössze 63 percet töltött a földön, mielőtt visszaindult Egyiptomba. Nem világos a jelentésből, ki szállt fel hozzá izraeli részről a gépre.
- A célja a figyelmeztetés mellett az volt, hogy Egyiptom óva intse Izraelt: egy esetleges Hamász-támadás átterjedhet a Sínai-félszigetre és Egyiptom területére is.
- Kamelt a jelentés szerint közvetlenül Abdel Fattáh esz-Szíszi elnök küldte.
Perry saját forrása: Szeptember 26-án érkezett az első jelzés Egyiptomból ,,valami rettenetesről”, amit Gázában terveznek.
- Három nappal azután, hogy ez valósággá vált, egy régóta megbízhatónak bizonyult egyiptomi forrás telefonált neki: elmondta, hogy figyelmeztették Netanjahut.
- Ugyanezt az információt – Perry szerint – megkapta az AP hírügynökség és egy brit lap is, de neki a forrás többet is elárult, mivel izraeli.
- A forrást soha nem látta személyesen, de az évek során sosem adott neki téves információt. Egyszer, egy elnöki palotabeli látogatáson egy sor feszülten álló egyiptomi hírszerzési tiszt közül az egyik titokban rámosolygott és intett neki – ez volt az egyetlen jel, amiből a forrás kilétére következtethetett.
Miért érdekes az időzítés: A Cessna néhány órával az 1973-as jom kippuri háború 50. évfordulós állami megemlékezése előtt szállt le Ben Gurionon, ahol Netanjahu is jelen volt.
- Kamel nemcsak figyelmeztetni jött, hanem azt is javasolta, hogy Izrael gyorsítsa fel a gazdasági segítségnyújtást Gázának.
- Ez azután történt, hogy a támadás előtti hónapban 180 ezer gázai munkaengedélyt vontak vissza.
- Egy izraeli biztonsági forrás megerősítette az Atlanticnak és Perrynek is: ha Izrael nem változtat a politikáján, Gáza „fel fog robbanni”.
A tagadás és a fotók: Netanjahu korábban tagadta, hogy találkozott volna Kamellel a hírszerzési vezető nyílt izraeli látogatásai során.
- A cikk szerint léteznek fotók, amelyek a két férfit elmélyült beszélgetésben mutatják, két különböző izraeli helyszínen.
- A jelentések szerint Netanjahu már az első látogatás után beleegyezett a gázai gazdasági segítség bővítésébe.
- Október 5-én egy második, még súlyosabb – bár konkrét dátum nélküli – figyelmeztetés is érkezett Egyiptomból.
Perry további megjegyzései: Szinte az teljes egyiptomi államapparátus legalább annyira gyűlöli a Hamászt és a Palesztin Iszlám Dzsihádot, mint Izrael.
- Jechíje Szinvár szándékosan adott interjút egy olasz újságírónak, hogy hangsúlyozza állítólagos „békeszándékát” Izrael felé – ezzel is elvakítva az izraeli döntéshozókat.
- Egy déli körzeti tiszt korábban megfenyegetett egy megfigyelő katonanőt, aki jelezte, hogy ,,a Hamász a határon van”.
- Roni Eshel őrszem édesanyja, Sáron Eshel egy hangfelvételt hozott nyilvánosságra, amelyben lánya arról beszél, hogy a Hamász ,,tanulmányozza őket”, és szokatlan kiképzéseket, illetve határközelítést észlelt.
- Ez a figyelmeztetés – más figyelmeztetésekhez hasonlóan – nem talált válaszra.
2. A megtévesztés elmélete (Katonai Rádió / Doron Kados)
A csavar: Kados amellett érvelt ma reggeli bejegyzésében, hogy az egyiptomi figyelmeztetés maga is a Hamász megtévesztő stratégiájának része lehetett.
A megtévesztés logikája: Egyiptom szeptember végén, épp a Hamász határkerítésnél zajló tüntetéseinek csúcsán figyelmeztetett egy „földrengésre”.
- A cél: rávenni Izraelt gazdasági engedményekre – több munkaengedélyre és a katari pénz szabadabb beáramlására.
- A tragikus irónia: Izrael valóban engedett, pontosan azért, hogy lecsillapítsa a határon kialakult feszültséget – és azt hitte, ezzel elhárította a fenyegetést.
A felidézett beszéd: Kados visszatér Netanjahu 2023. szeptember 26-i beszédéhez a Herzl-hegyi jom kippuri háborús megemlékezésen.
- Pontosan azon az estén a Hamász újraindította a kerítésnél a zavargásokat, és robbanóanyagot is elhelyezett rajta – feltehetően a kerítés tesztelése céljából, a támadás előkészítéseként.
- A közönségben ült a teljes biztonsági vezetés: Joav Gallant védelmi miniszter, Herci Halevi vezérkari főnök, Ronen Bar Sabak-főnök és David Barnea Moszad-vezér.
Mit mondott Netanjahu: ,,Biztos vagyok benne, hogy ha ma harcba kényszerülnénk, ami közös bennünk, felülkerekedne azon, ami szétválaszt” – utalva az igazságügyi reform miatti szolgálatmegtagadás okozta szakadásra a társadalomban.
- Ezzel egyértelműen jelezte, hogy tisztában volt azokkal a figyelmeztetésekkel, miszerint az ellenség lehetőségként tekint a nemzeten belüli szakadásra.
- Felidézte egy augusztusi találkozóját a Golán-fennsíkon állomásozó Nahal-dandár katonáival, akiket az 1973-as háború hőseihez hasonlított.
- Ugyanezek a katonák egy hónappal később Kerem Salom és Szufa térségében harcoltak hősiesen a Hamász ellen.
,,Sok érzelmet ébresztett bennem ez a találkozó” – mondta Netanjahu –, ,,arra gondoltam, milyen fontosak a határvidékek mint ütközőzónák az ellenséges támadásokkal szemben, és a fenyegetésekre, amelyek a határ túloldaláról és a minket megsemmisítéssel fenyegető ellenséges államoktól érnek minket.”
Az ellentmondás: Kados feszegeti, hogy ha Netanjahu már október 7. előtt tisztában volt az ütközőzónák fontosságával a megsemmisítéssel fenyegető ellenség ellen, miért nem valósította meg?
- Miért nem hozott létre biztonsági zónákat Gázánál és Libanonnál?
- Ugyanazon az estén, amikor erről beszélt, a hiányzó ütközőzóna miatt a tüntetők eljutottak a határkerítésig, robbanóanyagot helyeztek el rajta, és felrobbantották – vélhetően a kerítés ellenálló képességének tesztelése céljából, közvetlenül a támadás előkészítéseinek utolsó szakaszában.
A beszéd legdöbbenetesebb mondata: ,,A jom kippuri háború fő tanulságaként – egyetlen fenyegetést sem szabad lebecsülnünk.”
- ,,A jom kippuri háborúból hordozott tanulság mindig szem előtt van – mindig szem előtt van az én szememben is: nem szabad félvállról vennünk a velünk szemben álló fenyegetéseket – aki fel akar kelni ellened, hogy megöljön, kelj fel előbb, hogy megöld.”
- Ezek a mondatok pont azokban a napokban hangzottak el, amikor az ellenség lebecsülése a csúcsán volt, és Izrael mindenáron kerülte az eszkalációt.
- A déli határon 4 zászlóalj állt szemben a Nukba kommandós hadosztállyal, északon 4 zászlóalj a Radwan kommandós hadosztállyal – miközben Izrael és Netanjahu is ,,a gázai határ két legcsendesebb évének” mámorában úsztak, és tartózkodtak a kezdeményező lépésektől a Hamásszal és a Hezbollahhal szemben.
A legdöbbenetesebb momentum: Két mondattal az ,,egyetlen fenyegetést sem szabad lebecsülni” kijelentés után Netanjahu azzal dicsekedett, hogy ,,a jom kippuri háború óta megállás nélkül építjük az erőnket, ennek az erőnek köszönhetően tartjuk vissza ellenségeinket.”
- Ez az elrettentés mindössze 10 nappal később összeomlott, és kiderült, mennyire üres szavak voltak az erőről, elrettentésről és a jom kippuri tanulságokról szóló kijelentések.
3. A tágabb kép: két figyelmeztető csatorna (Haaretz / Amosz Harel)
A kontextus: Harel összeköti az egyiptomi szálat egy másik, korábban feltárt figyelmeztetéssel: az Egyesült Arab Emírségek elnöke, Mohamed bin Zajed (MBZ) is figyelmeztette Netanjahut szeptember második felében egy nagyobb Hamász–Izrael összecsapás veszélyére.
A megerősítések forrásai: Az emírségekbeli figyelmeztetés alapja Slomi Eldar és Ruth Juval könyve, amelyet a Haaretz publikált elsőként, és amelyet a NYT később megerősített és további részletekkel egészített ki.
- Az Atlantic riportja legalább hét ország vezető tisztségviselőinek megerősítésén alapul.
- Netanjahu hivatala mindkét figyelmeztetés-verziót következetesen tagadta. Eldarék ellen rágalmazási pert is kilátásba helyezett, de eddig nem nyújtott be keresetet.
- Sem Jeruzsálemből, sem Kairóból nem érkezett hivatalos válasz az Atlantic legfrissebb jelentésére.
Az emírségekbeli figyelmeztetés útja – két csatorna:
- Az első: Szinwartól Szufian Abu Zaidához, egy gázai fatahos politikushoz, majd tőle a Sabakhoz.
- A második: Abu Zaidától közeli szövetségeséhez, Mohammed Dahlanhoz, tőle MBZ-hez, majd Netanjahuhoz.
Mit értettek ez alatt az izraeli tisztviselők: Az izraeli védelmi tisztviselők a „földrengés” kifejezést a börtönökre vonatkozó fenyegetésként értelmezték.
- Ez összefüggésben állt azzal a hírszerzési információval, hogy megpróbálhatják átadni a Hamásznak Elizabeth Tzurkovot, egy iraki, Irán-barát milícia fogságában lévő izraeli kutatót.
- A NYT szerint – amit Netanjahu tagad – amikor MBZ-től megkapta a figyelmeztetést, nem tájékoztatta a biztonsági szolgálatokat az újabb aggasztó jelről. Ehelyett megnyugtatta MBZ-t, hogy ,,a helyzetet kezelik”.
A mulasztás kettőssége Harel szerint: Az egyik oldalon Izrael biztonsági vezetése – akik azóta mind távoztak posztjukról. A másik oldalon maga a miniszterelnök.
- Az egyiptomi eset kevésbé tiszta: Az Atlantic cikke nem közli, ki fogadta Izrael részéről a figyelmeztetést.
- A Nemzetbiztonsági Tanács, a Sabak és a Moszad korábban is tagadta, hogy ilyen figyelmeztetést kaptak volna, amikor hasonló jelentések felmerültek.
A két figyelmeztetés közös vonása: Harel szerint a legfontosabb pont talán az, hogy a kairói és az abu-dzabi-i figyelmeztetés jellegében hasonló volt: általános, kevés konkrétummal, de komor regionális előrejelzésekkel kísérve.
- Mindkettő egy nagyon konkrét forgatókönyvre mutatott: egy erőszakos Hamász-kitörésre, amelyet Szinwar frusztrációja hajtott a gázai gazdasági helyzet és a megrekedt fogolyalku miatt.
- Bin Zajed és Kamel javaslatai elsősorban gazdasági intézkedésekre összpontosítottak: a katari pénzek átutalása előtti akadályok elhárítására és a gázai munkaengedélyek számának növelésére.
- Ezek a kérdések szeptember végére látszólag megoldódtak, és a határ átmenetileg megnyugodott.
A megtévesztés-elmélet Harelnél is felmerül: Utólag nézve felmerül, hogy a Hamász figyelmeztetései Egyiptomnak és az Emírségeknek nem valódi aggodalomból fakadtak, hanem Szinwar és társa, Mohammed Deif kifinomult megtévesztési hadműveletének részei voltak.
- Előbb megemelték az izraeli éberséget, majd – a látszólagos feszültségforrás megoldásával – lecsillapították azt.
- Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Izrael önelégültségbe süllyedjen a gázai közösségek elleni invázió előtt.
Mi jön ezután – Harel politikai éllel zár: Netanjahu a választásig valószínűleg folytatja megszokott stratégiáját: tagadás, összeesküvés-elméletek, a felelősség áthárítása a biztonsági vezetésre. Ez a stratégia eddig viszonylag jól működött nála, legalábbis szavazóinak jelentős részénél.
- A legújabb amerikai jelentések azonban erősítik az ellene szóló érveket, túlmutatva Izrael biztonsági apparátusának dokumentált mulasztásán. Az, hogy Netanjahut aznap éjjel nem ébresztették fel, nem menti fel a felelősség alól.
- A miniszterelnök viseli a fő felelősséget a Gázával kapcsolatos, több mint egy évtizeden át fenntartott hibás politikai-biztonsági feltételezésekért, és közvetlenül kapcsolódik magukhoz a kudarcokhoz is.
- Nincs alapja annak a hipotetikus állításának sem, hogy ha időben felébresztik, az egész rendszert mozgósította volna – korábbi, gázai figyelmeztetésekre adott reakciói nem támasztják ezt alá.
- Netanjahu még nem adott meggyőző magyarázatot három tanácsadójának katari kapcsolataira, sem az ezzel összefüggő ügyre, beleértve a német Bild lapnak kiszivárgott minősített anyagot.
A fókusz: Harel szerint október 7-nek és a hozzá vezető mulasztásoknak kellene a választási kampány középpontjában állniuk.
- Egy vizsgálóbizottság felállításának az esetleges új – a jelenlegitől valóban eltérő – kormány első lépései között kellene szerepelnie.
- A választásig a miniszterelnök és szövetségesei minden erővel igyekeznek majd hiteltelenné tenni a felelősségét firtató állításokat.
Harel szerint a valódi kérdés nem csupán a heteken belüli figyelmeztetések elmulasztása, hanem az évekig tartó mulasztás a felhalmozódó veszélyjelek – köztük a Katonai Hírszerzés és a Sabak háborús kockázatra (bár nem kifejezetten gázai Hamász-támadásra) figyelmeztető jelzéseinek – kezelésében. Ez a teljes izraeli vezetést érinti, élén Netanjahuval, aki vagy figyelmen kívül hagyta ezeket, vagy lekicsinyelte jelentőségüket – most pedig tagad minden felelősséget.
