ujkeletlive

Háborús politika – párhuzamos történtekek

Netanjahu sajtótájékoztató

Túszalku

Néhány órával azt követően, hogy Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter elégedettségének adott hangot Binjámin Netanjahu miniszterelnök keményvonalas hozzáállásával a túsztárgyalásokat illetően, a Hamász téveszmés követeléseit jelölve fő akadályaként a túszok szabadon bocsátását célzó megállapodás megkötésének, a miniszterelnök szombat esti sajtótájékoztatóján közölte, hogy előrelépés csak akkor következhet be, amennyiben a terrorszervezet enyhíti álláspontját.

Ben-Gvir állítása szerint a miniszterelnök ezidáig az ő politikáját tolmácsolja, szemben azzal, amit a háborús kabinet miniszterei, Beni Gantz és Gadi Eizenkot szorgalmaznak, akik jelezték, hogy a kérdésnek elsőbbséget kellene élveznie a folyamatban lévő katonai hadjárat során.

„Eddig, a Hamász követelései tévesek. Csak egy dolgot jelentenek: vereséget Izraelnek. Természetesen nem értünk egyet velük. De amikor a Hamász eldobja ezeket a téves követeléseket, akkor előre tudunk lépni,” – közölte a miniszterelnök, hozzátéve, hogy a Hamász merevsége volt az oka annak, hogy úgy döntött, a múlt héten nem küld második küldöttséget Kairóba, hogy William Burns CIA-igazgató vezetése alatt tárgyaljanak.

„Ezt a döntést azután hoztuk meg, hogy már hosszú utat tettünk meg a tárgyalásokon, és nem kaptunk semmit, csak téveszmék követeléseit a Hamásztól,” – mondta Netanjahu bár döntését nem egyeztette a hadikabinettel, és elmondása szerint nem is volt rá szükség, mivel korábban már úgyis beleegyeztek.

Emellett, a miniszterelnök nehezményezte a Templom-hegyre, a háború leállítására, a Hamász hatalmon tartására, illetve a gyilkosok ezreinek szabadon bocsátására vonatkozó állítólagos követeléseket, hangsúlyozva, hogy ilyen téren nem történt változás, de Joe Biden amerikai elnök kifejezett kérésére első alkalommal engedélyezte a kairói delegáció kiutazását a tárgyalásra, azzal a feltétellel, hogy „üljön és hallgasson.” A továbbiakban „nincs értelme odamenni, amíg nem látunk változást,” – közölte Netanjahu, hozzátéve, hogy a túszok szabadon bocsátására irányuló izraeli politika lényege az erős katonai nyomásgyakorlás, és a nagyon határozott tárgyalások.

Eközben, a Hamász is felfüggesztette  tűzszüneti és túszmegállapodásról szóló tárgyalásokat, mindaddig, amíg nem érkezik humanitárius segély az övezet északi részébe, jelentette az terrorszervezethez közeli Al Jazeera arab hírportál.

A müncheni biztonsági konferencián felszólaló Mohammed Thani katari miniszterelnök hasonlóan nyilatkozott, a humanitárius kérdéseket jelölve meg, mint a túszmegállapodásról szóló tárgyalások vitás pontjaként, amelyek az elmúlt napokban nem voltak ígéretesek. Thani elmondása szerint a tárgyalások, amelyeken országa és Egyiptom közvetített jól haladtak, de az utóbbi napokban elakadtak, és a helyzet jelenleg nem kifejezetten biztató.

Arra figyelmeztetve, hogy „az idő nem kedvez nekünk”, különösen a közelgő muzulmán böjti hónap, a ramadán, és az izraeli hadsereg beígért rafáhi katonai műveletének fényében, Thani a megállapodás két kritikus elemének a humanitárius, és a szabadon bocsátható foglyok számát jelölte meg.

„Amennyiben a következő napokban jó feltételeket tudunk elérni a humanitárius kérdésben, úgy gondolom, hogy hamarosan megszülethet az alku. Ha sikerül megegyezésre jutnunk a megállapodás humanitárius oldaláról, nem hinném, hogy a számok akadályok lennének,” – tette hozzá.

Szombat esti tüntetések

134 nap – 134 túsz

A szombat kimenetele után immár 19. alkalommal folytatódtak tovább országszerte a túszok szabadon bocsátására és az új választások kiírására felszólító országos tüntetések. A tel-avivi Túszok Terén a szervezők első alkalommal adták át a felszólalás lehetőségét kizárólag az elraboltakat képviselő családtagoknak és hozzátartozóiknak, akik a jelenlévőkkel megosztották érzelmeiket, fájdalmukat és csalódottságukat a kormánnyal szemben, a tárgyalások felvételére szólítva fel a túszok szabadon bocsátása érdekében.

A felszólalók mindannyian egyetértettek abban, hogy a tárgyalásokat folytatni kell, egyesek szerint a túszok szabadon bocsátásának minden áron meg kell történnie, mások szerint megfelelő megállapodásnak kell születnie kizárva az ország biztonságának veszélyeztetését.

„Salamon olyan szívet kért I-től, amely meghallgatja az embereket. Kérlek benneteket, miniszterelnök úr és a kabinet miniszterei: hallgassátok meg az emberek szívét,” – kérte a Gázában túszul ejtett amerikai magányos katona Edan Alexander nagymamája.

A Túszok Terén felszólalók között többen kritikát fogalmaztak meg a kormánnyal szemben, miközben országszerte mintegy 50 helyszínen, többek között a miniszterelnök jeruzsálemi és kesszáriai rezidenciájával szemben új választásokra és a túszok szabadon engedésére felszólító tüntetéseken ezrek vonultak az utcára.

A jeruzsálemi szakadó esőben utcára vonulók szintén új választásokat és azonnali túszmegállapodást követeltek. A diákokat képviselő csoport tagjaként Lia beszédét a börtönben elhunyt ellenzéki politikai fogoly Alekszej Navalnij üzenetével zárta.

„Emlékeznünk kell arra, hogy félelmetes erő vagyunk, amelyet ezek a rosszfiúk elnyomnak. Nem értjük, hogy mennyire erősek vagyunk, a gonosz győzelméhez csak az szükséges, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit. Tehát tegyenek valamit.”

Netanjahu sajtótájékoztató – rafáhi művelet és választások

Joe Biden elnök múlt hét pénteken újságíróknak ismét hangot adott a folyamatban lévő túszalku sikerét illetően, hangsúlyozva az izraeli hadsereg küszöbön álló rafáhi szárazföldi hadművelettel kapcsolatos aggodalmakat.

„Ideiglenes tűzszünetre van szükség ahhoz, hogy a túszok kijussanak, és ez folyamatban van. Még mindig bízom benne, hogy ez sikerülhet. És addig is, nem számítok arra, hogy az izraeliek időközben tömeges szárazföldi inváziót hajtanak végre. Tehát az a várakozásom, hogy ez nem fog megtörténni,” – tette hozzá.

Netanjahu szombat este hangsúlyozta töretlen elhatározását a rafáhi művelettel kapcsolatban, amely szükséges a Hamász legyőzéséhez, függetlenül bármilyen túszalkutól.

„Semmi sem helyettesítheti a teljes győzelmet, és nincs más módja ennek, mint a Hamász zászlóaljak felszámolása Rafáhban. Megtesszük. Mindenki további megállapodást akar a túszügyletért. Én is szeretnék egyet. Jó, ha ezt elérjük, de még ha meg is történik, belépünk Rafáhba,” – tette hozzá.

Emellett, a miniszterelnök ismét kijelentette álláspontját a palesztin állam létrehozására irányuló nemzetközi felhívásokkal szemben, kijelentve, hogy Izrael „nem fog kapitulálni a nemzetközi diktátumok előtt” a palesztinokkal kötendő jövőbeli megállapodással kapcsolatban.

A Moody’s leminősítését illetően Netanjahu visszautasította kormánya „gazdasági kudarcát” illető kritikákat.

„Egyáltalán nem hiszem, hogy itt gazdasági kudarc történt volna. Izrael makrogazdasági adatai nagyon jók,” – mondta, és ragaszkodott ahhoz, hogy a leminősítés elsősorban a háború miatt történt, és hogy a harcok befejezése után a besorolás ismét emelkedni fog.

Kitérve a választások kilátásaira, amely a többség szerint szükséges ahhoz, hogy az október 7-i kudarcok után helyreálljon a kormányba vetett bizalom, azt mondta, hogy a szavazást a tervek szerint „néhány év múlva” [2026 október] megtartják, azzal érvelve – „nincs ideje a politikának. Mindenkinek azt javaslom, várjon türelmesen.”

A miniszterelnök állításával szemben a Ynetnek nyilatkozó magasrangú Likud-tag szerint Netanjahu nem marad miniszterelnök a háború befejezése után.

„Bárki is volt október 7-én miniszterelnök, a háború végén befejezi hivatali idejét,” – tette hozzá, míg egy másik Likud-tisztviselő szintén úgy véli, hogy „nem számít mennyire nem akarja Netanjahu, a háború végén választások felé tartunk.”

A sajtótájékoztató előtt, szombaton Arnon Bar-David, a Hisztadrut szakszervezet vezetője szintén arra szólította a miniszterelnököt, hogy vállalja a felelősséget az október 7-i kudarc miatt, és az év végére írjon ki választásokat, arra figyelmeztetve, hogy a szakszervezet csatlakozhat a kormányellenes tüntetésekhez.

A Netanjahu-kormány „katasztrófát hozott Izraelre. A szakadék szélére sodort minket, olyan helyre, ahová nem lett volna szabad. Zsákutcába jutottunk, és csak egy kiút van: a választások. Felelősséget kell vállalnia a történtekért, és utána döntéseket kell hoznia saját magával kapcsolatban. Ha én miniszterelnök lennék, lemondanék,” – közölte Bar-David Be’erseván egy konferencián.

A szakszervezet befolyásos vezetője úgy véli, hogy az azonnali választások kiírása most nem lenne bölcs dolog, mivel a háború még tart, és fennáll a veszélye az északi eszkalációnak, de azt mondta, hogy az új választások időpontját „az év végére, decemberre kell kitűzni, és addigra a háborút meg lehet nyerni.”

„Az ország nem folytathatja így. Izrael Államnak újra kell indulnia. Valami újat kell építenünk. Mindenki valami újat akar, hogy új emberek lépjenek be a politikába. Nem folytathatjuk a [jelenlegi] 120 képviselővel a Kneszetben, akik szinte semmit sem tesznek értünk. Lehet, hogy utcára kell mennünk, hogy választásokat sürgessünk. Remélem, erre nem lesz szükség,”- tette hozzá, hangsúlyozva – „és ha az emberek ugyanazt a koalíciót akarják, hát legyen. És ha az emberek változást akarnak, akkor változás lesz.”

Emellett Bar-David a túszok szabadon bocsátására szólított fel, mondván – „van egy határidő. Ki kell szabadítani a túszokat és egyezségre kell jutni, ha ez nem történik meg, mert valakinek politikailag nem felel meg, akkor a kormány szétesik,” – mondta, miközben élesen bírálta a koalíció gazdasági magatartását is.

„Ezt elkerülhettük volna, ha a kormány és a pénzügyminiszter megtette volna a megfelelő lépéseket. Beszéltem velük erről. Ha a megfelelő, nem túl bonyolult lépéseket megtették volna, stabilizálni tudtuk volna a gazdaságot, stabilizálhattuk volna a kormányba vetett közbizalmat, ami ma már szinte nem létezik. Sokkal komolyabb, feszesebb, okosabb, előremutató költségvetést kellett volna készíteniük,” miközben hangsúlyozta, hogy a világ közgazdászai nem voltak vakok Izrael kudarca előtt, hogy ilyen lépéseket tett.

„Egyedülálló lehetőség nyílt arra, hogy megváltoztassuk a paradigmát az országban. Le kellett volna zárniuk az összes felesleges minisztériumot, törölniük kellett volna a diszkrecionális koalíciós alapokat, és mindezt a hadseregre, a háborúra és az izraeli biztonságra fordítani. Ez nem történt meg, és a világ ezt nem hagyta ki,” – elmondása szerint mindez azért nem történt meg, mert „Netanjahu leginkább a politikai túlélésre törekedett, és hibát hibára halmozva szörnyű károkat okozott nekünk.”