ujkelet.live
Hétfő este kezdetét vette a holokauszt-emléknap, a zsidók számára egyik legszomorúbb megemlékezés. Az esti ünnepélyes megnyitó után kedden számos helyszínen tovább folytatódnak a megemlékezések, de előtte reggel 10 órakor 2 percre megszólalnak a szirénák országszerte a náci üldözés hat millió zsidó áldozatának emlékére.
A sziréna idejére megáll az élet az országban, a forgalmas utcákon közlekedő buszok valamint az autópályákon utazó járművek félrehúzódnak, hogy sofőrjeik, a járókelőkhöz hasonlóan, mozdulatlanul állva, fejet hajtva emlékezzenek az áldozatokra.
A hétfő esti ünnepélyes megnyitón a jeruzsálemi Jad Vasem holokauszt-emlékműnél az áldozatok és a holokauszt túlélők előtt fejet hajtva beszédet mondott Jichák Herzog elnök, és Benjámin Netanjahu miniszterelnök.
"I shouldered the fight for my family's survival … I would go, a little girl, just eight years old, and offer myself as help in the household, to strangers. Hours of hard work only to bring a little bread to my mother and sister."
— Yad Vashem (@yadvashem) April 17, 2023
Holocaust survivor Shoshana Weis Schapira pic.twitter.com/f3KSIVRxoX
,,Az élet pillanatképei. Sok apró, de nagyszerű történet tanúskodik az emberi szellemről és hősiességről. Tanúskodnak arról a képességről, hogy embertelen körülmények között is képesek vagyunk feltámadni a halálból, segíteni, megmenteni és megőrizni az emberséget, – mondta Sosana Weisz Sapira, miközben egységre szólított fel mindenkit, hogy védjük népünket és hazánkat – mert nincs más országunk” – mondta Weiss sokakat megindítva.
Herzog elnök beszédében felhívta a figyelmet az országban zajló belső politikai feszültségekre, és felszólította az izraelieket, hogy tegyék félre a viszálykodást legalább a megemlékezéseken és a közelgő nemzeti ünnepeken.
„Ez az év nem egy átlagos év. És ez az emléknap semmihez sem hasonlítható. Idén durvák az érzések és görnyedtek a vállak, mintha a ránk nehezedő viszály súlyát igazolnák. Hagyjuk ezeket a szent napokat, amelyek ma este kezdődnek és a függetlenség napján érnek véget, minden vitán felül. Gyűljünk össze, mint mindig, partnerségben, gyászban, emlékezésben,” – kérte az elnök.
Herzog észrevételeit a zsidó nép kiirtására irányuló náci projekt egy kevéssé ismert, de mégis borzongató részletére összpontosította, felidézve a francia Natzweiler-Struthof táborban meggyilkolt 86 zsidó közül kettőt, akiknek holttestét később elküldték kiállításra „egy kihalt faj koponyáinak és csontvázainak múzeumába,” amelyet Herzog a náci fenevad által tervezett borzalmak múzeumaként írt le.
„A testvéreinkhez tartozó végtagokat, akiknek testét felvágták, feldarabolták, majd kémcsövekbe és üvegpalackokba tettek, hogy megrendezett módon kiállítsák és katalogizálják őket.”
,,Először számokat találtak. Aztán jöttek a nevek. Aztán a nevekből emberek lettek. Élettörténetekkel. Fényképekkel.”
„Nyolcvanhat világ, a szeretet, az öröm és az álmok világa, szétdarabolt tagokká redukálva. És nem találhattak megnyugvásra. Ez a szörnyű, romlott, beteges gyilkosság nyilvános bemutatás céljából jól példázza a romlottságot. Az emberiség történelmének legborzongatóbb szakadékának mélységeit, ami maga a pokol,” – tette hozzá az elnök.
A hétköznapi élet megosztó diskurzusaira visszatérve, Herzog határozottan elítélte a nácikkal és a holokauszttal való analógiák használatát az izraeli politikai vitákban.
„A náci gyűlölet példátlan gonoszság volt, semmilyen mértékben nem vonható párhuzam vele. Nem pusztán rosszindulat volt, hanem véget nem érő horror. Emlékeznünk kell, meg kell ismételnünk, és újra és újra el kell fogadnunk: ők – és egyedül ők – nácik voltak. Ez – és egyedül ez – volt a holokauszt,” – mondta, majd hozzátette:
„Még a sorsról, a hitről, az értékekről való ádáz nézeteltérések szorításában is óvatosnak kell lennünk, hogy elkerüljük a holokauszttal vagy a nácikkal való minden összehasonlítást, egyenértékűséget.”
„Úgy tűnik, e szent nap csúcspontján még a nyilvánvalót is le kell szögezni: a náci szörnyeteg számára a nemzetünkön belüli vélemények a legcsekélyebb különbségtételt sem okozták. Egyik ideológiának, hiedelemnek vagy életmódnak, a népünkön belüli különbségeknek vagy változatosságoknak sem volt értelme. Számukra mindannyian egy nép voltunk – akiknek egy a sorsa: a halál és a kihalás.”
Netanjahu azt mondta, hogy a zsidó nép kiirtására irányuló felhívások nem szűntek meg, és ma Iránból érkeznek. Hangsúlyozta, hogy a múltbeli győzelmek nem garantálják a jövőbeli győzelmeket, és szerinte Izraelnek képesnek kell lennie „egyedül megvédeni magát minden ellenséggel, bármilyen fenyegetéssel szemben”.
Arra is figyelmeztetett, hogy ne kövessenek el terrortámadásokat izraeliek ellen, mondván, Izrael minden szükséges lépést megtesz ellenségei ellen.
Herzog az egységre való felhívással fejezte be beszédét, mondván, Izrael 75 éves története azt mutatja, hogy „nem fogtok legyőzni minket.”
„Mi vagyunk a fivérek és nővérek. Igen, testvérek, akik tudnak vitatkozni. De soha nem gyűlölködők. Soha sem ellenségek. Egy nép vagyunk, és egy nép maradunk, amelyet nemcsak a fájdalmas történelem hozott össze, hanem a közös, reményekkel teli jövőnk és sorsunk is,” – zárta beszédét az elnök.
Benjámin Netanjahu miniszterelnök a nemzeti összefogást sürgette, miközben Iránt a náci Németországhoz hasonlította, mint a zsidó népet fenyegető jelenlegi ellenséges vezetést. Netanjahu a holokauszt emléknapja alkalmából a Jad Vasemben tartott korábbi beszédében hangsúlyozta korábbi felvetéseit, miközben üdvözölte a zsidó nép egyedülálló győzelmét.
„A győzelem csúcsa Izrael állam függetlensége. Államunk virágzó, demokratikus, tele van sikerekkel,” mondta, ugyanakkor hozzátette, ez a győzelem nem árnyékolja be azokat a tragédiákat, amelyeket a zsidó nép (és mások) a holokauszt során elszenvedtek.
A miniszterelnök idézte Leo Deet, aki nemrégiben veszítette el feleségét, Lucyt, valamint lányait, Rinát és Maiát egy palesztin terrortámadás során, mondván, hogy az országnak szellemre, hatalomra és belső egységre van szüksége. Netanjahu példaként említette, hogy élete mélypontján Dee a nemzeti egységért könyörgött, és így kiáltott: „Am Jiszrael Chái.”
A holokauszt emléknapja alkalmából országszerte tartottak megemlékezéseket. A Jad Mordechai kibucban tartott megemlékezésen Jáir Lapid ellenzéki vezető felidézte, hogyan vitték nagyapját egy náci haláltáborba 1944-ben.
,,Miért nem harcoltak?” – mondta a holokausztban meggyilkolt zsidókról. Az egyetlen lehetséges válasz az, hogy mivel jó emberek voltak, nem hittek a gonosz létezésében.”
Lapid szerint a holokauszt tanulsága, hogy „kettős kihívás” elé állították Izraelt. Biztosítania kellett a zsidók túlélését „bármi áron”, miközben erkölcsösnek kell maradnia, amikor olyan ellenségekkel szembesül, akik „nem tekintenek minket igazán embernek,” majd hozzátette, hogy zsidók vagyunk, és ez elegendő ok arra, hogy meggyilkoljanak minket.
„Erkölcsi próbánk az, hogy továbbra is – még ilyen körülmények között is – különbséget kell tenni ellenségek és ártatlanok között.
„Ma, Jom Hasoá, az a nap, amikor emlékezünk arra, hogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk a szenvedést és az ártatlanok halálát. Ez az a nap is, amikor azt mondjuk a világnak: Nem szállunk fel többé a vonatra. Meg fogjuk védeni magunkat a gonosz ellen.”
Annak ellenére, hogy az ellenzék politikusai is önmérsékletre és az ellentétek félre tételére intettek, egy tel-avivi zsinagógában botrányba fulladt a megemlékezés. Az ünnepségen megjelent Boáz Biszmut (Likud) Kneszet képviselő kénytelen volt végül elhagyni a zsinagógát, mielőtt az összegyűlt tömeg soraiban a feszültség fizikai összetűzésbe torkollott volna.
[…] Holokauszt Mártírjai és Hősei Emléknap állami szertartással indult helyi idő szerint este 8-kor a jeruzsálemi Jad Vasemben, ahol hat fáklyát gyújtottak a hat […]
[…] Ebrahim Raiszi iráni elnök kedden azzal fenyegetőzött, hogy a földdé teszi egyenlővé Tel-Avivot és Haifát, miközben országa a hadseregét ünnepli, Izrael pedig a náci üldözés hat millió zsidó áldozatára emlékezik. […]
Mi – Heffner-nagymamám, anyám és én – Wien-Lobauba voltunk deportálva. Anyám mezőgazdasági munkát végzett, nagymamám engem az ölében tartott a bunkerben. Nagy tűzre emlékszem, mert olajtárolók voltak arrafelé, évekig nem tudtam megnézni tűzijátékot.