Lapid azt mondta Szíszi elnöknek, hogy megvizsgálja az egyiptomi katonák tömegsírjairól szóló jelentéseket a hatnapos háborúból

ujkelet.live

Jáir Lapid miniszterelnök vasárnap azt mondta Abdel Fattah esz-Szíszi egyiptomi elnöknek, hogy utasította hivatalát, hogy vizsgálja meg azokat a jelentéseket, amelyek szerint a hatnapos háború alatt Izraelben harcoló egyiptomi kommandósok tucatjainak holtteste egy tömegsírban van eltemetve Izrael középső részén.

A miniszterelnök „utasította katonai titkárát, Avi Gil dandártábornokot, hogy alaposan vizsgálja meg az ügyet, és megígérte, hogy tájékoztatni fogja az egyiptomiakat, közölte Lapid irodája.

A két vezető először beszélt telefonon, mióta Lapid múlt hónapban elfoglalta a miniszterelnöki posztot.

Napokkal a hívás előtt a Haaretz napilap közzétett egy leleplező riportot nagyjából 80 egyiptomi katona tömegsírjáról Nahson kibuc alatt.

Az egyiptomi katonák az Izraeli Védelmi Erők csapataival vívott csatában vesztették életüket az 1967-es arab-izraeli háborúban. A Haaretz jelentése szerint az izraeli hatóságok ezt követően egy 20 méteres sírba temették a holttesteket.

A közeli kibuc lakói panaszkodtak a sír bűze miatt, és az egyik tag beszélt az izraeli médiának az ügyről, de a hadsereg megtiltotta a tanúvallomás közzétételét. A helyszín ma a Mini Israel turisztikai látványosságnak ad otthont, amely országszerte nevezetes épületek másolatait mutatja be.

Az első személy, aki megszegte a hallgatásra vonatkozó összeesküvést, a kibuc tagja, Dan Meir volt, aki a kilencvenes években megkereste a médiát a történettel.

A katonai cenzor, az Izraeli Védelmi Erők Katonai Hírszerzési Igazgatóságának egyik egysége nem engedélyezte a leleplezés közzétételét. „Tudom, hogy ez az információ megrázó” – mondta Meir egy akkori interjúban. „Nem helyes, hogy még mindig ott vannak eltemetve, és hogy a telkeket teljes értékű mezőgazdasági területté alakítottuk. Ez a történet elszomorít és kísért engem. Majdnem 30 év telt el [1967 óta], és úgy érzem, le kell vennem magamról ezt a terhet. Azt akarom, hogy az egyiptomiak hazakerüljenek.”

Az első összecsapásra az egyiptomiakkal június 6-án került sor. A kommandósok elbújtak a kibucot körülvevő tövismezőkben. A katonák közül körülbelül 25 meghalt a mezőn fellobbant tűzben, miközben Jáákov Neria alezredes parancsnoksága alatt egy izraeli gyalogzászlóalj körülzárta őket, és foszforlövedékek használata miatt. Aznap és a következő napon történt további tűzharc az egyiptomi halálos áldozatok számát mintegy 80-ra növelte.

Június 9-én délután, amikor a 4. dandár már kelet felé tartott, hogy folytassa a harcot, útban Beit Horon felé, az izraeli katonák egy kis hadereje egy buldózer kíséretében megérkezett Nahson kibuc 5. telkére. A helyszínen a talaj teljesen fel volt perzselve az előző három nap során dúló tűz következtében. Az egység 20 méter hosszú sírt ásott a nagyszámú egyiptomi holttestnek; semmit nem vettek el tőlük, ami megkönnyíthetné a későbbi azonosítást. Egy izraeli katona a helyszínen mintegy 80 holttestet számolt.

A háború után körülbelül egy évvel megjelent „A mi hat napunk” című füzet, amelynek egy példánya a kibuc archívumában található, megdöbbentő tanúvallomást tartalmaz a rögtönzött temetésről. A kibuc tagja, Rami Jizráel ezt írta:

„Úgy rémlik, hogy két nappal a háború után már elküldtek dolgozni Aserhez, aki a senkiföldjét művelte… Amikor az 5-ös telek felé tartva elhaladtam az út mellett, szörnyű szagot éreztem a kommandósok nagy tömegsírjából. Amikor nem tudtam tovább menni, mert szédültem, úgy döntöttem, utánanézek a dolgoknak. Felfedeztem két kezet és két lábat, amelyek leszakadtak az egyiptomi kommandósokról, valószínűleg azután, hogy robbanószerrel találták el őket, darabokra tépve őket. Kapával elástam őket. Nem segített. A bűz még mindig ott volt. Odamentem a nagy tömegsírhoz, és rémületemre egy fél test állt ki. Gyorsan elfedtem.”

A hatnapos háborúban és a szabadságharcban (1947-49) az Izraelben elesett helyi palesztin civileket és harcosokat, valamint az arab országokból származó csapatokat ott temették el, ahol elestek a csatában. Csak az 1973-as jom kippuri háború után intézkedtek a bevetés során eltüntek felkutatásáról és a holttestek felek közötti cseréjéről.

Az évek során minden csatahelyen más-más temetési mód érvényesült. A függetlenségi háborúban, a palesztin lakosokat vagy arab harcosokat gyakran azon a helyen temették el, ahol meghaltak – néha a Haganah emberei, majd az izraeli hadsereg, vagy olyan palesztinok, akik nem menekültek el. A temetkezés tömegsírokba folyt, minden jelzés nélkül. A Nemzetközi Vöröskereszt csak néhány esetben gyűjtött be holttesteket a háború alatt.

Egy 1968 februári katonai dokumentum, amely a sírok felkutatásának kérdésével foglalkozott, közli: „Az ellenség sírjainak felkutatására irányuló tevékenységet csak a hatnapos háború befejezéséhez közeledve végeztek.”

Anwar Szadat volt egyiptomi elnök volt az első arab vezető, aki békét kötött Izraellel 1979-ben, egy közel három évtizedig nyúló háború után.

Egyiptom az elmúlt években Izrael és a Hamász közötti mediációs erőfeszítések központi elemeként próbálja pozícionálni magát, ezt példázzák a tavaly májusi Falak Őrzője művelet óta folytatott legutóbbi tárgyalások.

Naftali Bennett miniszterelnökként tavaly szeptemberben találkozott Szíszi elnökkel Sarm es-Sejken, a Sínai-félsziget déli csücskében.

Több mint egy évtized után ez volt az első alkalom, hogy egy izraeli miniszterelnök hivatalos látogatást tett Egyiptomban. Benjamin Netanjahu volt miniszterelnök 2011 januárjában találkozott Hoszni Mubarak volt egyiptomi elnökkel Sarm-es-Sejken, közvetlenül a Mubarakot megdöntő felkelés előtt.