A Legfelsőbb Bíróság választ vár az államtól a holokauszt-túlélők egyenlőtlen támogatásával kapcsolatban

0

ujkelet.live

A Legfelsőbb Bíróság kötelezte az államot, hogy magyarázza meg, miért nem hajlandó juttatásokat és államilag finanszírozott egészségügyi ellátást nyújtani azoknak a holokauszt-túlélőknek, akik 1953 októbere után költöztek Izraelbe, közölte a Haaretz hírportál.

A csütörtöki meghallgatás négy túlélő petíciójára reagált, akik Lengyelországból Oroszországba menekültek, ahol később a szovjet kormány őket és családjaikat szibériai kényszermunkatáborokba száműzte. 1953 után mind a négyen Izraelbe költöztek.

Az izraeli kormány holokauszt-túlélőkre vonatkozó támogató politikája kategóriákra osztja a kedvezményezetteket, ami a Társadalmi Egyenlőség Minisztérium főigazgatója szerint ,,tolerálhatatlan” egyenlőtlenségeket okozott.

Az első kategóriába körülbelül 54 000 túlélő tartozik, akik 1953-ig vándoroltak be Izraelbe, miután túlélték a náci gettókat és táborokat, vagy hamis személyazonosság alatt vészelték át a holokausztot. A kormány által elismert rokkantsági szinttől függően 2435 és 6160 sékel (243 000 és 616 000 Ft) közötti havi támogatásra jogosultak. Közülük mintegy 16 000-en jogosultak akár havi 11 200 sékel (1,1 millió Ft) kiterjesztett támogatásra.

A második kategória körülbelül 127 000 túlélőt foglal magában, körülbelül 61 000 közülük 1953 után emigrált, többnyire a volt Szovjetunióból, és körülbelül 59 000 üldözés alatt élt Tunéziában, Líbiában, Irakban, Marokkóban és Algériában a holokauszt idején. Ez a nagyjából 127 000 túlélő csak havi 333 sékelre (33300 Ft) jogosult.

A petíció benyújtói azzal érveltek, hogy bevándorlásuk időpontja nem lehet ok arra, hogy diszkriminálják őket, és megtagadják tőlük a havi több ezer sékel értékű juttatást. A kormányzati ügyvédek első válaszukban azt mondták, hogy a határidőt költségvetési okokból határozták meg. Jichák Amit, Ofer Grosskopf és Alex Stein bírók felszólították az államot, hogy január 3-ig nyújtsa be magyarázatát.

A kormány holokauszt-túlélők jogaival foglalkozó hatóságának becslése szerint a támogatásban részesülő túlélők közül körülbelül 2000-et Lengyelországból és más országokból munkatáborokba és büntetés-végrehajtási telepekre száműztek a Szovjetunióban.

A kormány ügyésze a csütörtöki tárgyaláson azzal érvelt, hogy bár az állam biztosan nem kicsinyelte le a szenvedést a szovjet munkatáborokban, „szűkített költségvetéssel élünk, és vannak, akiknek meg kell hozniuk a döntést, és a kérdés az, hogy a döntés ésszerű-e vagy sem.” De ez nyilvánvalóan nem győzte meg a bírókat.

Mindazonáltal volt néhány nehéz kérdésük is a petíció benyújtóihoz. Amit például megkérdőjelezte, hogy a Szibériába deportáltak valóban megérdemlik-e, hogy bekerüljenek a túlélők „első körébe”. ,,A szibériai szenvedés mindenki számára világos, de első körös?” – kérdezte, utalva arra, hogy ez a szenvedés még mindig összehasonlíthatatlan a koncentrációs táborban vagy gettóban való tartózkodással, a bujkálással vagy a náciknak végzett kényszermunkával.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .