mielőtt kiszállna beteszi a pisztolyát az övén viselt pisztolytáskába

0
@barukh

aradra indult üzleti útra
barukh és a főnöke

az izraeli aradra
nem a romániai aradra
ami
mármint az izraeli arad
egy kisváros
a holt-tenger közelében

egy nappal azután mennek
hogy aradon
egy buszmegállóban
megkéseltek
egy izraeli katonát

barukh tart tőle
hogy ez nem jó jel

szóba is hozza a késelést
útközben a főnökének
aki azt mondja
biztosan beduinok voltak
a késelők
arad környékén sokan laknak
és náluk nagy hagyománya van
a késelésnek

barukhon egyre jobban
erőt vesz az aggodalom

amikor megérkeznek aradra
kiderül
hogy nem pont aradon
van dolguk
hanem egy szomszédos faluban
ksefiában

amikor a furgon begördül ksefiába
barukhnak azonnal feltűnik
hogy ez nem egy olyan település
mint amilyeneket
korábbi izraeli útjain látott

az épületek egy része
bádogból összeeszkábált viskó
a másik része
kacsalábon forgó csodapalota

az épületek homlokzatán
csak egy-két hébernyelvű felirat látszik
a legtöbb dolog arabul van kiírva

szemét mindenhol
por száll
nejlonzacskó
légy

a nők tetőtől talpig feketébe öltözve
csak a szemük látszik ki

az út szélén tevék legelésznek
egy fiú szamárháton nyargal el
a furgon mellett
beduin motor!
mutogatnak nevetve a falusiak
a fiú szamara után

a háztetők fölé
mecsetek tornyai nyúlnak
minden irányból
allah akbart
sodor a szél

barukh arra gondol
hogy kipa helyett
inkább baseball-sapkát
kellett volna húznia

még soha életében
nem járt
ilyen helyen

megkérdezi a főnökét
hogy ez milyen falu
a főnöke azt válaszolja
hogy beduin
itt csak kevés zsidó lakik
ugye
kérdezi barukh
itt
egyáltalán
nem laknak zsidók
válaszolja barukh főnöke

amikor egy bádogviskó előtt
lefékez és megáll a furgon
lassan megfordul a világ barukh körül

ilyet eddig
csak filmen és tévében látott

mielőtt kiszállna
barukh főnöke
beteszi a pisztolyát
az övén viselt pisztolytáskába
aztán ráhúzza polárkardigánját
hogy ne látsszon

barukh úgy érzi
mintha
egy filmben szerepelne

egy izraeli rendőrautó
gurul el lassan mellettük
barukh egy pillanatra megkönnyebbül
de a rendőrautó eltűnik
egy szeméthalom mögött
és barukh úgy érzi
megint magukra maradtak

ahogy kinyitják az ajtót
tyúkszar szaga tölti meg a furgont

a bádogviskó
ami mellett leparkoltak
egy asztalosműhely
ide jöttek
hogy egy frissen elkészült
konyhabútort vigyenek magukkal
egy dél-aravai kuncsaftnak

az asztalosműhelyben
beduinok
és palesztinok
dolgoznak
mind
tagbaszakadt
fickó

a tulajdonos is magas

jóvágású
egyiptomi férfi
aki mellékállásban
a helyi iskolában tanít

mosolyogva
köszön barukhnak
kávéval kínálja

barukh
mosolyt erőltet az arcára
elfogadja

a kávé
forró
és kardamon-illatú

barukh
háttal nekitámaszkodik
a furgon oldalának

igyekszik
úgy helyezkedni
hogy a háta mögött
soha senki ne legyen

barukh úgy érzi
mintha
a filmek
és tévésorozatok
amiket életében látott
megelevenedtek volna

minden irányból veszélyt sejt

minden mellettük elhúzó
mercedes
és dzsip
egy potenciális támadás eszköze

barukh szinte várja
hogy egy letekeredő autóablak mögött
végre megláthasson
egy golyószórót
ami őt veszi célba

a feketébe öltözött asszonyok
mind óriási késeket
rejtegetnek a ruhájuk alatt

még a rollerező kisfiú
is veszélyes
detonátor még az ő
kis kezében is elfér

valami hatalmasat durran
az asztalosműhelyben

barukh az ajtóhoz ugrik
senki nincs bent
hol van a főnöke?
barukh azt hitte
hogy az egyiptomival beszélik meg
az üzleti ügyeket
mi volt ez a durranás?
lövés volt?

barukh belép a műhelybe
valaki lehúzza vécét
a főnöke lép ki
egy ajtó mögül
nincs rajta lövés nyoma

az egyiptomi fickó
a műhely ajtajában bukkan fel
egy barna műanyag szék van a kezében
leteszi a bádogviskó előtt
és invitálja barukhot
hogy üljön le
kávézgasson
amíg ő és barukh főnöke végeznek

kedves

vagy csak el akarja altatni
barukh gyanakvását

barukh nem tudja

barukh retteg

belekortyol a kávéba

finom

vajon mérgezett?

barukh szégyelli magát

egy beduin
és egy palesztin munkás
elkezdi bepakolni
a konyhabútor elemeit
a furgon hátuljába

mindkettejüknek
gyűrött
közel-keleti arca van

mire készülnek?

barukh
egy-egy pillanatra úgy látja
mintha rakétákat
vagy bombákat
pakolnának
nem konyhabútort

barukh a toprongyos asztalosműhely előtt
barna műanyag széken ül
fűszeres kávét szürcsölget
és a szeme sarkából
azt figyeli
ahogy a beduin és palesztin munkás
visszamegy a műhelybe
és egy újabb
bútordarabbal jönnek elő

a bútordarab rohadt nehéz
a fickók izzadnak
nyögnek
barukh utálja magát
amiért retteg tőlük

amikor barukh
új életet kezdett izraelben
megfogadta
hogy soha többet
nem fogja utálni magát
egyrészt bármit
érezzen van csináljon
nem fogja utálni magát érte
másrészt nem csinál olyat
amiért utálnia kellene magát

a beduin
és a palesztin fickó
a furgon hátuljához cipelik bombát
és megpróbálják beemelni a furgonba
de nem tudják
mert rohadt nehéz

barukh
bizonytalanul
felemelkedik
a barna műanyag székből
odalép
a fickókhoz
megtámasztja hátul
a konyhabútor-elemet
és együtt
emeli
tolja
azt
a beduinnal
és a palesztinnal

izzadnak
nyögnek
mindhárman

a konyhabútor-darab megemelkedik
és a helyére zökken a furgon hátuljában

a két fickó barukhra mosolyog
barukh visszamosolyog rájuk

a konyhabútor
harmadik darabjáért
már barukh is bemegy a műhelybe
és azt már
hármasban cipelik ki
és emelik be a furgon hátuljába

barukh izzad

nyög

és mosolyog

már nem retteg

és már nem utálja magát

©2019barukh

https://www.facebook.com/barukhhh/

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..