Barukh
kezdetben
barukh sokkal többet mosolygott
sokkal szelídebben csillogott a szeme
és úgy általában
jobban meg volt illetődve attól
hogy izraelben él
élhet
minden harcedzett izraeli
azonnal látta rajta
hogy turista
vagy új bevándorló
a lépései könnyűek voltak
óvatosak
figyelmesek
ha akaratlanul meglökött valakit
a boltban
az utcán
vagy a kibuci étkezdében
azonnal
elnézést kért
és előzékenyen
odébb szökkent
barukh
192 centi
és több mint 100 kiló
csak mondom
aztán eljött a nap
ami örökre megváltoztatta
barukh életét
az első munkája
eilatban volt
egy tengerre néző
luxus lakóparkban
szerelt be
illetve segített beszerelni
luxus ajtókat
azon a bizonyos napon
amelyiken barukh élete megváltozott
egy nagyobb szállítmány
ajtó és ajtókeret érkezett
amiket fel kellett juttatni
az egyik épület ötödik emeletére
barukh főnöke azt találta ki
hogy nem az épületen belül
a lépcsőkön botladozva
hanem az épületen kívül
egy daruval juttatja fel az ajtókat
ő
mármint barukh főnöke
és a darukezelő
lent felpakolják a darura
az ajtókat és az ajtókereteket
barukh pedig fent
az ötödiken
kiáll a teraszra
és lepakolja a daruról
a szállítmányt
illetve
lepakolja
az adott lakáshoz tartózó
öt ajtót
egyenként harminc kiló
aztán lepakolja
az adott lakáshoz tartozó
tizenöt ajtókeret-elemet
egyenként tíz kiló
aztán
az épület homlokzatán átmászik
a szomszéd lakás teraszára
ott is lepakol
öt ajtót és tizenöt ajtókeret-elemet
aztán
átmászik
a harmadik lakásba
és miután
ott is lepakolja
az ajtókat és ajtókereteket
végez
ez volt a terv
klasszikus
gondos
kockázatkerülő
izraeli
terv
barukh felment az ötödikre
kiállt a teraszra
és várta az első szállitmányt
a szemközti iskolából
áthallatszott a gyerekek zsivaja
az arab-félsziget felől fújó
ötven fokos szél
barukh pólóját rángatta
barukh nézte az emelkedő darut
és kellemes izgalmat érzett
egészen addig
ameddig fel nem ért az első szállítmány
és ki nem derült
hogy a daru nem tudja
beemelni a teraszra
az ajtókat és ajtókereteket
a gép karja ugyanis nem elég hosszú
és a terasz padlószintjénél
nem tudja közelebb vinni barukhoz
a szállítmányt
vagyis barukhnak
ki kell hajolnia az erkélyről
és át kell emelnie minden
ajtót és ajtókeretet
az öt emeletnyi mélységen
úgy
hogy miközben kihajol a teraszról
és megemeli
a tíz / harminc kilós darabokat
a testének súlypontja
lehetőleg maradjon a terasz felett
ellenkező esetben ugyanis
az ajtókkal és ajtókeretekkel együtt
a mélybe zuhan
barukh áthajolt a teraszról a daruhoz
és megpróbálta megemelni
az első ajtót
az alig mozdult
barukh lepillantott az utcára
ahol a főnöke és a darukezelő várta
hogy küldhessék már
a második szállítmányt
a második lakáshoz
az idő pénz
és a darunak drága az óradíja
barukh felállt
hátratántorodott
megtámasztotta a hátát
a terasz falában
és előhúzta a telefonját
a főnökét hívta
hogy elmondja neki
ez nem fog menni
mert
halálfélelme van
mert
vagy egy ajtót fog leejteni
egy gyalogos fejére
vagy ő maga fog lezuhanni
vagy mindkettő
a fönöke csak annyit mondott
hogy ne izguljon
menni fog
meg tudja csinálni
en brerá
barukh hátát a falnak vetve állt
és a daru végén
rá váró ajtókat és ajtókereteket nézte
tudta
hogy ha a főnökének fel kell jönnie
hogy lepakoljon
akkor neki
mármint barukhnak
másnap már
nem lesz munkája
tudta
hogy nincs más
aki lepakolhatna
barukhnak szüksége volt
erre az állásra
ezért barukh en brerára gondolt
aki az izraeli folklórban
az ilyen helyzetekben
mindig a hős segítségére siet
és csodák csodája
pusztán azzal
hogy rá gondolt
barukh megidézte en brerát
és en brerá
a segítségére sietett
en brerá
héber kifejezés
izraeli életstílus
azt jelenti
nincs választás
ma sem tudja
hogyan
de
barukh lepakolta
az összes
ajtót
és ajtókeretet
az első lakás
teraszára
aztán
tériszonyát legyőzve
öt emelet magasságban
átmászott a második lakás
teraszára
és ott is
lepakolta
az összes
ajtót
és ajtókeretet
majd
átmászott a harmadik lakás
teraszára
és ott is
és miközben
pakolt és mászott
és pakolt és mászott
szakadtak a könnyei
nem
a szomorúságtól
vagy a félelemtől
hanem az adrenalintól
ami próbált utat találni magának
barukh úgy érezte magát
mint egy katona
akiből nem a személyes bátorsága
vagy a rátermettsége
csinál hőst
hanem en brerá
minden izma és idegszála megfeszült
agya kiürült
csak két dologra tudott gondolni
teljesíteni a küldetést
és életben maradni
teljesíteni
a küldetést
és
életben
maradni
amikor a harmadik lakás teraszán
az utolsó ajtót is lecibálta a daruról
és nekitámasztotta a terasz falának
lassan felegyenesedett
először órák óta
először
évek
óta
ahogy a terasz széléhez lépett
hogy intsen
a főnökének és a kezelőnek
hogy mehet a daru
végeztek
különös dologra lett figyelmes
amíg dolgozott
megnőtt
a föld gravitációs ereje
a léptei nehezebbek lettek
a bakancsa pedig úgy tapadt a földhöz
ahogy korábban soha
nem mosolygott
a szeme nem csillogott
és megilletődöttséget sem érzett már
lepillantott
az utcára
a város háztetőire
a tengerre
beleszagolt
az ötven fokos szélbe
és azt érezte
hogy mostantól
ő ehhez a földhöz tartozik
ez a föld pedig mostantól őhozzá tartozik
mostantól
ez az ő országa is
mert ott az ötödik emeleten
kitaposta
a saját és családja helyét izraelben
©2019barukh
https://m.facebook.com/barukhhh/
