Vannak napok

0

Barukh

vannak napok
amikor barukh
a legszívesebben
hazamenne

megpihenne

levenné magáról az élet súlyát

lefeküdne a sezlonyra
a derekára húzná
azt a takarót
amit már a nagyapja is
a derekára húzott
amikor délben lefeküdt
sziesztázni

félig nyitva hagyná
a spalettákat
hagyná
hogy
a hűvős
késő tavaszi
levegő
a félhomályos szoba
minden zegét-zugát átjárja
hagyná
hogy az ablakon
meredeken
bezuhanó napsugár
átmelegítse
a takaró alól
kikandikáló
meztelen bokáját

hallgatná
az ablak előtt álló fák
leveleinek sustorgását

hallgatná
az ismerős
hangokat

a házban
a szoba félig nyitott ajtaján túl
ott lenne
mindenki
élők
holtak
nagyszülők
nagybácsik
nagynénik
unokatestvérek
szülők
megszületett
és meg nem született
testvérek
férjek
feleségek
és gyerekek

nagyon sok gyerek

mindenki

főznének
friss gyümölcsöket
és régi borokat kóstolnának
beszélgetnének
mert lenne egy közös nyelv
amit mindannyian értenének
illetve
dehogyis lenne
hogy képzeled barukh
mégis megértenék egymást
vagy ha nem
hát
mutogatnának
és nevetnének

nevetnének

ebben az otthonban
sokat nevetnének
és ami azt illeti
sokat sírnának is
és ebben az otthonban
mindig lenne valaki
legalább egy valaki
aki együtt nevetne
azzal
aki nevet
és mindig lenne valaki
legalább egy valaki
aki átölelné
azt
aki sír

vannak napok
amikor barukh
a legszívesebben
hazamenne

ide

megpihenne

itt

és egy délután erejéig
levenné magáról az élet súlyát

©2019barukh

https://www.facebook.com/barukhhh/

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..