Pintér Marc: az élők miatt sem hanyagolhatjuk el a temetőket

0

Ziva/ujkelet.live

Néhány éve a Dunában talált, valószínűleg a nyilasok által a folyóba lőtt zsidó áldozatok maradványainak egy részét 2016 áprilisában a Kozma utcai temetőben helyezték végső nyugalomra. A napokban Arije Deri izraeli belügyminiszter, pesti útja kapcsán tett ígéretet a nyilasok által a Dunába lőtt zsidó áldozatok még felkutatható maradványainak exhumálására, hozzátéve, hogy a [feltételezhető] csontokat egyenesen Izraelben temetné el. Deri Twitter bejegyzése arra utal, hogy Izrael saját ügyének tekinti a kutatást és a temetést is, amelynek részleteiről nem nyilatkozott ugyan, de az ügy kapcsán már most sejteni lehet, hogy ellentmondásokban és vitákban biztos nem lesz hiány, amennyiben valóban sikerül megtalálni és azonosítani a maradványokat.

A viharos érzelmeket kiváltó hír végigsöpört a helyi médián ráirányítva a reflektorfényt a vészkorszak áldozataira, ugyanakkor, ha kisebb mértékben is, de a temetőkre is.

Máskülönben az élet megy tovább. Megszokott, hogy kevesebb figyelem jut a hétköznapokra, a temetők és a sírok valódi állapotának feltárására. Tény, hogy akár politikai-kormányzati vagy hitközségi szemmel nézzük, a magyarországi temetőkről igazságtalan lenne azt mondani, hogy az illetékesek nem, vagy kevésbé gondoskodnak, de a rendelkezésre álló pénzügyi és a humán erőforrás kapacitásai egyre szűkösebbek, miközben a temetők kevésbé “szem előtt” érintett része járhatatlanná válik.

A médiában többnyire az időnként felkapott politikai futamok illetve a zsidó hitközségek botrányokkal fűszerezett hírei kerülnek elő, miközben a szürke-mecénás civileknek alig vagy egyáltalán nincs megjelenésre lehetőségük.

Kozma utcai temető

A legnagyobb magyar izraelita temető, ismert nevén a Kozma utcai, 1893 óta mintegy 300 000 zsidó sírhely otthona, európai viszonylatban is a legnagyobbak közzé sorolható, mintegy 700 000 négyzetméteren több mint 100 parcella található. Ekkora nagyságrendű területet teljes mértékben karbantartani a rendelkezésre álló állami támogatással, lehetetlen.

Amikor az 56os szálak összefutnak

Pintér Marc szülei 56-ban indultak útnak Budapestről és végül Svájcban telepedtek le. Fiúk külhonban született és tanult majd a kilencvenes években került “haza” egy munkalehetőség révén.

Pintér Marc

Egy magamfajta könyvtárosnak úgy tűnik, hogy a könyvtári állományok digitalizálása nem áll olyan távol a temetői sírok rendezésétől?

Pintér Marc: Eredeti végzettségem közgazdász doktor és az általam alapított cég foglalkozik könyvtárakkal.  Amikor, úgymond hazaköltöztem a kilencvenes évek végén, még a Széchenyi Könyvtárban is kartonozták az állományt. Hosszú évek során, a papíralapú nyilvántartás digitális modernizálása révén a jelentősebb magyar és számos nagyobb európai könyvtárban sikerült felszámolni a karton alapú leltárt. Munka közben megnősültem és gyerekeim születtek, vagyis itt ragadtam. Már az elején foglalkoztatott őseim sírjának a felkutatása és így jutottam el a Kozma utcába.

A látvány emocionális, de ugyanakkor kijózanító is volt.

Az elmúlt több mint száz év sírjainak állapota nem egyenletes, természetesen a friss sírok és a még élő hozzátartozókhoz tartozó parcellák értelemszerűen jó állapotban vannak és könnyebb is karbantartani. A régmúlt történelme azonban szinte átjárhatatlan dzsungellel körülvéve merül a feledés homályába. Miközben a sírok között kutatva megtaláltam távoli felmenőimet egyre jobban zavart a szemmel látható, napról napra romló látvány. Az én munkám olyan, hogy egyszer csak végére értünk a könyvtári kartonoknak, úgymond “nyugdíjas” lettem és megengedhettem magamnak egy kis szünetet és így, egyre többet gondoltam arra, hogy mit lehetne tenni a Kozma utcai temető helyrehozataláért.

Amikor Fisher Iván gazdasági igazgatóját két különböző helyről, másodjára keresték meg egy jótékonysági koncert révén, úgy gondolta összehozza a feleket. Így ismertem meg Michael Pearlt, aki hasonló terveket szövögetett mint én és megalapítottuk a “Kozma Utcai Zsidó Temető Barátai” ngo szervezetet.

Michael Pearl the New York Jewish Week  internetes magazinban adott interjúban, hasonlóan társához azt nyilatkozta, hogy amikor 1983-ban, 13 évesen holokauszt túlélő édesapjával először látogatott Magyarországra és a Kozma utcai temetőbe, ahol dédnagyszülei és “sok más rokon” voltak eltemetve, a látvány mély nyomot hagyott benne. Családja 56-ban menekült Ausztráliába, Michael végül New Yorkban lett sikeres bankár, de az élmények megmaradtak húsz év múltán is.

Michael Pearl

Első olvasatra, egy bankár és egy menő üzletember fúziója már önmagában is a siker záloga. Ismerve a magyar viszonyokat, kezdő civilszervezetként pénzt szerezni és a semmiből elindulni, azonban valahogy nem tűnik irigylésre méltónak.

P.M. Attól tartok ez az igazság, főleg hazai viszonylatban érezhető a bizalom hiánya, de azért csak sikerült elindulni. Magyarországon én vezetem az ügyeket, de ahhoz, hogy a társam is tudjon segíteni, Amerikában is bejegyeztettük a szervezetet. A tengerentúli adományozók számára sokkal vonzóbb, ha helyben le tudják írni az adóból a támogatást. Természetesen Michael és jómagam is beszálltunk és két nagyobb valamint több kisebb adományozó révén, eddig nagyjából 10 millió forintot gyűjtöttünk össze és ezzel a szerény összeggel már októberben el tudtuk kezdeni a munkát. A tél beálltáig pontosan 3 parcellát sikerült helyrehozni, a hideg miatt természetesen le kellett állnunk, de tavasszal tovább folytatjuk.

33B parcella

Pintér Marc számításai szerint a projekt négy év alatt az egész területet “feldolgozná” 1 millió dolláros költségvetéssel. A munka tetemes részét fizetett dolgozók végzik, de börtön fogvatartottak és számos önkéntes is besegít a terepen. A nehéz fizikai munkához a Stihl Kft. 4000 dollár értékben biztosítja a szerszámokat. Az önkéntesek számára azonban, akik főleg idősebb hölgyek ez a fajta fizikai munka nagyon megerőltető és nem is várható el.

A Kozma utcai temetőt azonban a BZsH működteti, ha jól tudom. Ez előnyt jelent vagy hátrányt? Össze lehet hangolni a munkát, egyáltalán szabad a temető területén engedély nélkül bármit is csinálni?

P.M. Valóban a BZsH a temető fenntartója és a rendelkezésre álló anyagi lehetőségekhez képest tényleg mindent megtesz a cél érdekében. Azt persze, hogy ki és mennyi pénzt költhet a temetőre, arra nekünk nincs semmi rálátásunk és bele kell törődnünk abba, hogy az élők – kórházak, iskolák – sokszor előbbre valók, mint a halottak. Nekünk természetesen engedélyt kellett kérnünk ahhoz, hogy egyáltalán munkálatokat végezhessünk, amit meg is kaptunk és elmondhatom, hogy a BZsH, mint szervezettel jó a viszonyunk, de intézményi támogatásokról, legalábbis eddig nem is mertünk álmodni. Tulajdonképpen eddigi tevékenységünket kizárólag adományokból, úgymond állami támogatásoktól “mentesen” végeztük.

munkában

Egyáltalán, hogy lehet egy ilyen projektbe belekezdeni. Kiket és hogyan lehet megszólítani? Például érdeklődött valaki Izraelből?

P.M.: Először a honlapra helyeztük a hangsúlyt, magyar-angol nyelven is leírtuk kik vagyunk és mit szeretnénk. Kapcsolati tőkéinket, ismerettségeinket is bevetjük, de előbb bizonyítani szerettünk volna. A bizalmat így lehet elérni, hogy a teljes könyvelést átláthatová tesszük és konkrét eredményeket teszünk le az asztalra. Az új amerikai nagykövet rögtön azt válaszolta, hogy kiállít egy csekket, de én arra kértem, hogy először hadd mutassam meg neki a terepen végzett munkánkat és csak azután döntsön. Egyébként a honlap révén az egész világról érkeztek érdeklődők, Izraelből is természetesen. Mindenki a gyökereik után kutatva keresi az évekkel ezelőtt elhagyott, gazzal benőtt sírok között a múltat. Egyébként az izraeliek sokszor héberül írnak, amit én sajnos nem értek, de sokan kutatnak a rokonok után és azt is szokták kérdezni, hogy vannak-e héber feliratú sírok és volt, aki el is küldte a szöveget, amit keresett.

Michael Pearl egyébként tud héberül valószínűleg még a jesivából. Arra a kérdésre azonban, hogy mennyire ortodox vallású, azt válaszolta, modern ortodox, de nem szereti a besorolást. Írjam azt, hogy egyszerűen zsidó, ugyanis “ahhoz túl kevesen vagyunk, hogy különváljunk és csoportokat alkossunk”. Leginkább az a fontos, hogy a temetőben a sírok apáról fiúra szállnak. Most rajta a sor, hogy elhozza a 13 éves fiát, ugyanúgy ahogyan annak idején őt az édesapja hozta el. Így lesz együtt a múlt, a jelen és a jövő és biztosítja számunkra zsidóságunk folytonosságát, nyilatkozta a the New York   Jewish Weeknek.

Felhívás

Szervezetünk az Önök adományából gazdálkodik, hogy a rendkívül méltatlan állapotban lévő Kozma utcai zsidó temetőt rendbe hozzuk. A temető hatalmas területén (74 hektár) kb. 250 000 sírhely, kb. 400 000 elhunyttal található. Az Ön támogatása nagy segítség lenne. Akár kis összeget is ezen a linken adományozhat.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..